Analóg zűrzavar és minden, amit imádunk a nyolcvanas években – A besúgóban is

2022. április 20. – 11:01

Analóg zűrzavar és minden, amit imádunk a
nyolcvanas években – A besúgóban is

Másolás

Vágólapra másolva

Nemrég debütált az HBO MAX első tisztán magyar ötletből született sorozata, A besúgó, ami a Kádár-korszak egy még mindig fel nem dolgozott oldalát mutatja be. A ’80-as évek látványvilágának megkomponálásához temérdek retro holmit, korhű utcarészleteket, repeszteni képes Zsigulit kellett összevadászniuk az alkotóknak. Utánajártunk, hogyan is lehet ennek az időszaknak az esszenciáját leképezni tárgyak segítségével. Bónusz: heti gyors kvíz besúgós nyereményekkel!

A besúgó nem egy átlagos sorozat abból a szempontból sem, hogy egy autodidakta kreátor első munkája, amit a csatorna külföldi felhasználóknak is ki fog ajánlani. Érdekes kérdés, hogy a keleti blokk országain kívül hogyan fognak kapcsolódást találni a nézők, hogy például a retro hatás mennyire érvényesül, ami nálunk abszolút 10 pontos élményt ígér.

A III/III-as egyetemista és az alábeszélős Rambo esete a Kádár-rendszerrel

A hazai besúgóhálózat, a III/III-as (azaz Belső Reakció (és Szabotázselhárító) Csoportfőnökség ) ügynökök és a Kádár-korszak még manapság is kifejezetten érzékeny témának számít. Ahogy a kor legendás alternatív zenekara, a Kontroll csoport „Besúgók és provokátorok” című dalában is elhangzik.

„Tudjuk vidékről kerültetek fel
és még ez volt a legjobb munkahely
egy program, amit választottatok
besúgók és provokátorok”

A történet egy vidéki srác beépítését dolgozza fel. Gerit (Váradi Gergely) felveszik a Közgázra, és miközben a vonaton a főváros felé zötykölődik, megtalálja az Állambiztonság tartótisztje, Kiss Imre alezredes (Thuróczi Szabolcs). A tartótiszt nemes egyszerűséggel megzsarolja, hogy kémkedjen egy kollégiumi társa, Száva (Patkós Márton) után, vagy az öccse nem kap több gyógyszert az államtól. Geri nem lát más kiutat, beépül a rendszerváltáson fáradozó „reakciósok” hallgatói csoportjába és rendszeresen jelent az alezredesnek.

A besúgó rendkívül jó panelekkel és izgalmas részletekkel eleveníti meg ennek az időszaknak a tárgykultúráját. Dátum szerint 1985-öt írunk, a rendszerváltásig még durván négy évet kell várni, de már tombol a nyugati csempészáruk piaca: Lux szappan, márványfarmer, pornómagazin, kvarcóra, videómagnó és az alábeszélős hollywoodi filmek Mekkája elevenedik meg a Kilián koli falai mögött. A kocsmában amatőr zenekar lép fel (Judit és a Hamisgulyás), szó szerint folyik a pálinka, a hallgatói klubban tálcányi zsíros deszka lilahagymával a menü.

Bár némileg érthetetlen a nyolcvanas évek tárgyai iránti olthatatlan szerelem, de azért valljuk be, hogy a kétezres évek óta kitörölhetetlen a popkultúrából és a divatból egyaránt. Mind a régi tárgyak gyűjtése, mind a korszak jellemző elemeinek felhasználása, újraalkotása örökös trendnek tűnik. Újabban ilyen entitás a magnókazetta felemelkedése; úgy látszik, a ceruzával visszatekert szalag érzése megfizethetetlen. De nem feledkezhetünk meg a csehszlovák kempingtáskáról, a neonreklámokról, a lehetetlen színösszeállítású műanyag tárgyakról vagy a szocreál építészeti elemekről és bútorokról sem. Lehet ezeket gyűlölni vagy szeretni, de tény, közömbösen képtelenek vagyunk tekinteni rájuk. Nem véletlen az sem, hogy a nyolcvanas éveket felelevenítő sorozatok, mint a Stranger Things hatalmas rajongótáborral rendelkezik.

A besúgó gyakorlatilag úgy lubickol ezekben a jelenségekben, mint Dagobert bácsi a pénzhalmai között. Emellett fellelhetünk olyan örök darabokat is, amelyek sosem koptak ki az emberek lelkéből, mint az útra csomagolt szalámis zsömle, az A csitári hegyek alatt dalolása félrészegen, a krumplis tészta, vagy a vidék-Pest különbség. Szintén hazai jellegzetesség a zacskós tej a tejkiöntővel, ami a szocialista éra finoman is szürreális megoldásaira egy kifejezetten jó példa. Bár voltak próbálkozások, a tárcsás telefont sosem sikerült visszahozni, ellenben ez annyira erősen kötődik a korhoz, mint a teleposzterezett falak, a BMX vagy a hamutartó.

A besúgó nem is hagyta ki ezeket a ziccereket, ahogy az Éva vermuthot vagy az éppen éledő gördeszkázást sem.

A szerencse, a Fortepan és a kitartó kutatómunka

Hogy ezt a rengeteg tárgyat, az utakon futó Zsigulikat, hogyan szerezték be, és repítették vissza Budapest utcáit vagy a kollégiumot 40 évvel korábbra, arról a sorozat látványtervezője, Láng Imola (Testről és lélekről, A feleségem története) sztorizgatott nekünk, rengeteg kuriózumot tudtunk meg a helyszínkeresésről, azok átalakításától egészen az utcarészletek kialakításáig és a jellegzetes használati tárgyak beszerzéséig.

„A látványtervekhez rengeteg régi fotót néztünk meg a Fortepanon ’69 és ’89 között. Nekem nagy segítség ez az oldal, tökéletes referencia képeket lehet találni. Mivel nagy része a gyűjteménynek amatőr képekből áll, olyan helyszíneket, lakásrészletet is lefotóztak, amit egy hivatásos nem valószínű, hogy érdekesnek talált volna. Kedvenc sorozatom a 4-5 képből áll és az óbudai punkokat ábrázolja.”

Óbudai punkok – Fotók: Fortepan
Óbudai punkok – Fotók: Fortepan

Bár sok tekintetben még mindig együtt élünk a nyolcvanas-kilencvenes évek ingatlanviszonyaival, azért mára már inkább keresni kell azokat a helyeket, amiket még nem próbáltak felújítani vagy lebontani. A sorozat autentikus helyszínei is eszerint alakultak ki – természetesen nem kis munkával.

„Finanszírozási szempontból is előnyös, hogy mindent eredeti helyszínen vettünk fel és nem stúdióban” – meséli Láng Imola. „Arra törekedtünk, hogy olyan meglévő helyszíneket, épületeket találjunk, amik a 70-es években épültek és át tudunk alakítani a jeleneteknek megfelelően. Maga az épület, a nyílászárók, burkolatok, minden korhű, így csak át kellett formálnunk mintha egy stúdióban forgatnánk. Ezeket a régi épületeket folyamatosan bontják, szerencsénk volt, éppen nyílt egy ablak, amikor ezekre lecsaphattunk”.

Az események főhelyszíne, a Kilián kollégium. A felvételeken szereplő épületet szintén most bontják, így afféle zarándokhely nem lesz belőle. Forgattak a Magyar Rádió régi épületében és egy meglepő helyen sikerült összerakni a kor ideáltipikus, zsúfolt kislakását is.

„Bár a kollégium épületegyüttese sok elemében megfelelt, burkolatokat színeztünk át, falakat és néhány oszlopot tettünk be a térbe, amiket 3D-s KAZA csempével leburkoltunk. Az a pár emblematikus részlet már elég is volt ahhoz, hogy megmutassa, hol is van az ember, és hogy mikor. A klubház átalakításához Tasnádi Zsófi járt be graffitiket fújni a hideg, üres épületbe. A pártház a rádió régi épülete volt, ami egy bejáratott forgatási helyszín, szép részletei vannak. A burkolatok, az ajtók, a liftek, minden tökéletes volt, mindent úgy hagytunk, csak a modern berendezéseket takartuk el és a bútorokat cseréltük. Kiss Imre alezredes, a tartótiszt (Thuróczy Szabolcs) lakását a csepeli Munkásotthon könyvtárában rendeztük be, kipakoltunk több köbméter könyvet, falat építettünk, festettünk, burkoltunk, forgattunk, aztán vissza.”

Az épületek mellett a berendezés, az apróbb tárgyak beszerzése olyan volt, mint a gombászás az erdőben – tudtuk meg Láng Imolától.

„A szorgos munkával megtalált épületekbe hordtuk bele a korszakra jellemző tárgyakat, amiket netes fórumon vadásztunk, magánemberektől vagy kelléktárakból vettünk kölcsön. Szőnyegeket, lámpákat kerestünk, nehezebb egyforma bútorokat találni: a kollégiumba négy azonos íróasztalt kellett szereznünk, több ágyat, fotelt. Tasnádi Zsófival dolgoztunk együtt a látványterveken, sokat segített a Fortepan archívuma, rengetegen keresgéltünk.

Nehezítés volt az is, hogy jó nagy reneszánsza van a ’70-’80-as évekbeli tárgyaknak, sokszor lecsaptak a kezünkről ezt-azt, de szerencsére a gyűjtők szívesen adnak kölcsön. Mivel változott a piac, rengeteg retro tárgyat lehet bérelni. Például a sorozat utolsó részében egy táborhoz körülbelül 50 régi sátrat, grillsütőket, nyugágyakat kellett felállítani, amit enélkül nehezen tudtunk volna megvalósítani. Tűzcsapból, újságosbódéból és telefonfülkéből meglepően sok fellelhető a raktárakban. Magyarországon nem volt egységes telefonfülke-dizájn, egyszerre volt jelen a klasszikus sárga-zöld és a modernebb szögletesebb típus. A színek, formák és a fülkék dizájnja is változott, próbáltuk ezért mindegyiket megjeleníteni. Még olyan speciális, ”buborékos„ fülkét is találtunk, mint amilyen a Déli pályaudvaron látható néhány jelenetben.”

Akadt olyan is, amit nem talált meg a stáb…

„Saját gyártmányunk is volt, csempematricákat készítettünk a kollégiumba, az Orion neon pedig Réczey Zoli, grafikus munkája, amihez Szatmári Péter operatőr trükkösen megcsinálta a fényreflexet a helyszínen és a grafika csak utólag került oda.”

Ezzel szemben most már azt is tudjuk, hogy a szocialista autógyártás remekműveiből ma sincs hiány.

„A Ladákat, Trabantokat Horvát Miki autó koordinátor hozta, viszont azok, amik csak az utcaképet díszítették, gyakran a statiszták saját autói voltak. Meglepően sokan gyűjtenek régi autókat és sok Lada is van, ami rendőrautóként fel van matricázva. A sofőrök nagyon vagányan vezettek, ezek a régi kasztnik csak úgy dülöngéltek a virsli gumikon, és össze is törtek egyet. Mindenki igyekezett mindent beleadni. A stylist, Breckl János ebben a korban is magabiztosan otthon volt.”

A cikk megjelenését az HBO támogatta

Támogasd a Telexet! Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogatom