Világelső vörösbor készült Villányban – utánajártunk, mi a titok

Dr. Szűcs Róbert orvosi egyetemet végzett, de a diploma megszerzése után néhány évvel orvosi műszer kereskedelemmel kezdett foglalkozni. A három évtizede működő vállalkozás és társvállalatai alapozták meg a bordói fajtákra fókuszáló, 1 millió palack nominális éves kapacitású villányi Jammertal Borbirtok hátterét.

Öt brand, egy birtok

Az üzletember csak viszonylag későn, a kilencvenes évek végén került kapcsolatba a borokkal. Véletlenül került Villányba, ahol viszonylag hamar felismerte a villányi terroir-ban értékeit: elkezdte képezni magát a borászat területén, felkereste a világ nagy borvidékeit, kóstolt, tanult, mikrobiológiai folyamatokat tanulmányozott.

A villányi birtok borai öt márkanév alatt kerülnek piacra. Ezek a Koh-I-Noor, a Cassiopeia, a Jammertal, a Wunderlich és a különleges célokkal készített Ars Poetica. Ez a rendszer elsősorban az évjárati sajátosságok és a piaci igények miatt alakult ki.

„Célszerű volt meghozni a döntést, hogy az alapboraink a Wunderlich név alatt kerüljenek forgalomba főleg kiskereskedelmi láncokban, és ki kellett találnom a prémium export tételekre egy másik márkanevet. Az volt a cél, hogy az elnevezés kínai piac számára is elfogadható legyen, valamint szerettem volna, hogy rendelkezzék egy történettel. Így született meg a Cassiopeia sorozat”. 2011-2012-ben megint fantasztikus évjáratok jöttek, és akkor már olyan mennyiségű prémium bor készült a birtokon, hogy a kitűnő Cassiopeia alapanyagok közül is szuperszelektált tételek újabb márkanevet kaptak – ez lett a Koh-I-Noor.

Először azt hitte, hogy a bora csak a merlot-k között a legjobb

Aranyérmek és első helyek számos borversenyen születnek, sokszor egy sor tétel kap „legjobb” elismerést. Egy borverseny igazi jelentőségét az mutatja, hogy mennyi mintát bírálnak el, illetve mekkora és milyen összetételű zsűri pontozza ezeket – segít kontextusba helyezni az eredményt a tulajdonos.

A Concours Mondial de Bruxelles tízezer feletti mintával dolgozik, háromszáz zsűritag végzi a vakkóstolást, és szinte a világ összes országából neveznek borokat. Dr. Szűcs Róbert hasonló nagyságrendű versenyként említi a bordeaux-i Les Citadelles du Vint, a Décanter World Wine Awards-ot, a kontinens legnagyobb borvásárához, a düsseldorfi Pro Wine-hoz kapcsolódó Mundus Vinit és a főként olasz tételekről szóló Vinitaly-t.

„Nagyon nagy szerencsénk volt” – mondja, mivel a Concours Mondial történetében sem minden évben osztanak ki és neveznek meg egyetlen olyan tételt, amely az összes többi közül a legmagasabb pontszámot éri el. „A 7500 vörös minta közül a miénk volt a legmagasabb pontszámú, ezért kaptuk meg a Revelation Red Wine-díjat. Aki valaha sportolt, nagyon jól tudja, hogy mit jelent, ha valaki egytized, vagy egy század ponttal nyer meg egy versenyt. Ez lehet, hogy megismételhető, és persze lehet, hogy nem”.

A döntésről hallva dr. Szűcs Róbert először azt gondolta, hogy a merlot kategóriában szerezte meg bora az abszolút első helyezést. Aztán lefekvés után, amikor végigpörgette a napját, döbbent rá, hogy mit jelent ez az eredmény:

„Felkeltem, újból megnyitottam az emailt, és rájöttem, hogy tulajdonképpen mit is nyertünk meg. A 2015-ös Cassiopeia nem a kategóriájában, hanem az összes vörösbor között lett első. Ez megdöbbentő volt számomra, már csak azért is, mert legalább egy tucat hasonló, vagy még jobb tétel van még a raktárunkban.

Például nem is tartottuk elég izgalmasnak ezt a bort a készítőjével, Kövesdi Zsófiával arra, hogy a Koh – I – Noor- ként palackozzuk le. Hozzáteszem, a palackos érlelés rengeteg mindent megváltoztathat.”

„Ismerjük meg először a versenypályát, és csak utána próbáljunk versenyautót építeni”

„Nincs mögötte nagy titok. Hely, pénz és munka kell hozzá, valamint napi kapcsolatban kell lenni a borral” – mondja a világ legjobb borának kulisszatitkairól dr. Szűcs Róbert. „Ahhoz, hogy az ember világklasszis bort állítson elő, tudnia kell, hogy mit akar elkészíteni, és ismernie kell azt, ami a világon a legjobb” – folytatja. Ehhez pedig rengeteg, különböző területről származó és különböző stílusú, magas árkategóriájú bort kell megkóstolni. Filozófiája, miszerint „ismerjük meg először a versenypályát, és utána próbáljunk versenyautót építeni”, sajnos sok borásznál pont fordítva működik. Készítenek egy bort, és nem értik, miért nem ízlik a vevőknek.

A birtok tulajdonosa elsőként a szakértelmet említi a siker tényezői között. A főborász, Kövesdi Zsófia „ambiciózus, hihetetlenül felkészült, és nagyon tapasztalt.” Kell egy kitűnő, hozzáértő szőlészeti vezető is, aki fáradhatatlanul dolgozik, őt a birtok Nagy Zsolt személyében találta meg.

„A profi, világszintű borászat napi 24 órás rabszolgamunka. A szőlésznek és a borásznak mindent ellenőriznie és látnia kell, mindent ki kell szúrnia, ami rossz. Együtt kell élnie az egész rendszerrel, és késznek kell lennie arra, hogy bármikor belenyúljon. Ehhez nem kell feltétlenül gumicsizmát húzni, vagy tudálékosan szagolgatni a bort. A borásznak pontosan ismernie kell minden egyes tételt a több száz különállóan érlelődő tételből.

Az üzletember a technológiát szükséges, de nem elégséges feltételnek tartja. „Amikor a borászatainkat megépítettem, felszereltem őket a világon elérhető legmagasabb szintű eszközrendszerekkel. Nem azért, mert csak technológiával lehet jó bort készíteni, hanem azért, hogy annak hiánya ne legyen akadálya a jó bor készítésének. Arról nem is beszélve, hogy óriási fizikai terhelést vesz le adott esetben a pincemunkások válláról.”

Hozzájárult a sikerhez az is, hogy a Jammertal Borbirtok pincéiben a borok 225 és 500 literes, túlnyomó részt a szigetvári Trust Hungary által készített világszínvonalú tölgyfahordókban érnek. A profi laborhátteret és a szakmai finomhangolások lehetőségét a nemzetközi borvilág egyik legnagyszerűbb konzulensének, Ruppert Ignácnak köszönhetjük.

„Villány tesz bennünket naggyá ”

Azáltal, hogy Villányban készült egy világelső vörösbor, az apró magyar borvidék felkerült a kékszőlő termő borvidékek világelitjének térképére. „A villányi terroir tehát bebizonyította, hogy az adottságaink megvannak. Most már csak a képességeknek kellene hozzáfejlődni” – mondja dr. Szűcs Róbert. Felidézi, hogy már a birtok indulásakor, a kilencvenes évek végén nagyon ízlettek neki azok a borok, amelyeket a villányi kistermelők készítettek. „Akkoriban még nem volt technológia és „kimaxolt” tudás emögött, csak a szőlő átütő ereje. Rájöttem arra, hogy semmivel nem vagyunk lemaradva Bordeaux-tól, Napa Valley-től, Toszkánától, vagy a Douro-völgytől. Más kérdés, hogy megfelelő felkészültségű szakemberek kellenek ahhoz, hogy áttörést érjünk el”.

A szakértelem mellett kritikus jelentőségű az egyre kevésbé elérhető kézi munkaerő is. A birtoktulajdonos nagy szerencsének tartja, hogy velük 15 éves munkakapcsolatban lévő, lojális, hozzáértő csapatok dolgoznak a szőlőikben. A hozzáértés elsőrendű fontosságú, hiszen helyrehozhatatlan kárt is lehet okozni, ha nem megfelelően végzik el a metszést vagy a kötözést. Ez nagyon nehéz fizikai munka, ha ez a generáció kiöregszik, a fiatalok már nemigen fognak kimenni a szőlőbe, és ez óriási gond lesz.

Míg például Toszkánában hatalmas gondokat okoz az oly sokat emlegetett klímaváltozás, a Villányi borvidékre egyelőre jó hatással van. A borbirtok-tulajdonos saját statisztikája szerint 1992 és 2015 között az évjáratok 50 százaléka volt jó Villányban, 2016-tól pedig csak jó évjáratok követik egymást. Dr. Szűcs Róbert a jövőben jelentősen vissza akarja fogni a termelést, és úgy gondolja, jót tenne a borvidéknek, ha jóval kevesebb, de sokkal magasabb átlagos minőségű bor készülne.

„A villányi terroir nélkül sehol nem lennék. Leveszem a kalapomat minden olyan borvidéki szőlőtermelő előtt Villánytól Hegyszentmártonig, aki ott szőlőt telepített, vagy szőlőt kezel, mert ha ők nem kezdik el ezt a folyamatot, akkor mi sem jutunk idáig” – teszi hozzá.