Zárásként pedig egy kis Mozart: Kovalik Balázs rendezéseivel és gondolataival zárul a Tavaszi Fesztivál – Este nyolctól a Telexen

Az előadást este nyolc órától a Telexen, itt, ebben a cikkben is megnézheti.

Beszéljünk egy kicsit az operáról! Az opera egy összművészeti műfaj, amelyben nemcsak zene van, hanem a librettón keresztül irodalom, a díszletek és jelmezek képviseletében építészet, képző- és textilművészet, a koreográfiákban tánc, az énekeseket tekintve pedig színművészet is. Megvan annak az ellenállhatatlansága, hogy az ember kiöltözik, elmegy az Operaházba (na, nem most, hanem majd ha kinyit újra), ahol felgördül a függöny, és a szemünk elé tárul a lélegzetelállítóan szép színpadkép.

Ez egy feeling. Ez az opera. De nem csak ez. Mert mit csináljon az emberfia, ha előtte már ezren elmesélték egy darabbal azt, amit a szövegkönyv mentén alapjáraton el lehet mesélni?! Ragadja meg a mű mondandójának aktuális vetületeit! Szerelem ma is van, nem? De! Hát bosszúvágy? Az is. Csalódás? Árulás? Féltékenység? Örihari? Igen, persze, naná és hogyne. Akkor hát nem is olyan lehetetlen kimozdítani, mondjuk, Mozart operáit a 18. századi miliőből. El lehet velük mesélni bármilyen aktuális sztorit. Üdv a kortárs operarendezések világában!

És akkor itt kanyarodjunk vissza Kovalik Balázshoz, aki az efféle opera-újragondolásoknak a nemzetközi szinten is top-toplistákon jegyzett szakértője. Amihez rendezőként hozzányúl, azt tuti nem elég egyszer megnézni, annyi titkos üzenetet, apró részletet, pluszréteget rejt el alkotásaiban. Mintha két szálon futna a cselekmény: az egyiket a zeneszerző és a librettista írta, a másikat a rendező. Szól egy zene, ami ismerős és amit szeretünk, és közben kapunk egy üzenetet, ami elgondolkodtat, meghat, felháborít vagy szórakoztat. Megunhatatlan játék!

2006-ban Mozart 250 éves lett volna (illetve dehogy lett volna annyi, mindenesetre annyi éve született), ennek apropójából Kovalik Balázs Oberfrank Péter karmesterrel karöltve megrendezte a szerző három, ún. Da Ponte-operáját, vagyis azt a trilógiát, amelynek a szövegét Lorenzo da Ponte írta. A Figaro házassága, a Don Giovanni és a Così fan tutte előadását több hónapos műhelymunka előzte meg – volt tehát idő ízekre szedni az együtt már maratonnyi zenét. (Csak azért írom így, mert a három produkció külön-külön, majd egy nap alatt is megszólalt az akkori fesztiválon.) Fiatal énekesekkel, egy hatalmas, mégis családias, laza térben, hétköznapi viseletekben, a zenei igényességből nem engedve született meg az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb operaprodukciójaként számontartott előadás.

Hogy mindez hogy jött létre, hogy miként kell ma művészetet közvetíteni, mit adhat Mozart a 21. század közönségének vagy hogy mennyire aktuálisak a karakterei, ezekre is fény derül a ma esti programban, amelyben a maraton részletein túl az alkotók mesélnek majd minderről. A beszélgetések gördülékenységét és profizmusát Fazekas Gergely zenetörténész biztosítja. Operát kedvelők és a műfajjal csak barátkozni kezdők egyaránt fogyaszthatják a műsort. És bár mára szinte mindennapossá váltak a merész, újító, alternatív, modernizált, kreatív rendezések, azért nagyon is érdemes egy pillantást vetni az egyik legnagyobb forradalmár munkájára és meghallgatni a gondolatait. Merthogy jó. De nem kell nekem hinni. Higgyetek a 14 éves Daninak!

A Budapesti Tavaszi Fesztivált április 9. és 18. között a Budapest Brand nZrt. szervezi, a Telex mindennap 20 órakor közvetíti az aznapi kiemelt műsort. A cikk megjelenését és a közvetítést a Budapest Brand nZrt. támogatta.