Világhírű zenészek megrázóan szép megemlékezése: Snétberger és a Keller Kvartett a Tavaszi Fesztiválon – Este nyolctól a Telexen

Az előadást este nyolc órától a Telexen, itt, ebben a cikkben is megnézheti.

Mondanám, hogy a fellépő művészeket nem kell bemutatnom, hiszen mindenki ismeri őket, de nagyon bízom benne, hogy olyanok is ide kattintottak, akiknek fogalmuk sincs, kik ők. Nekik duplán ajánlom a ma esti hangversenyt, mert az egyik legjobb belépő a klasszikus zene világába. Mit klasszikus zene?! Műfajokon és stílusokon átívelő nagybetűs Zenélés folyik majd.
Szóval ott van először is a roma származású Snétberger Ferenc, Liszt- és Kossuth-díjas gitárművész. Zenei stílusát valahogy így tudnám jellemezni: félreismerhetetlenül kiismerhetetlen.

Mondhatni, rapszodikus – csak hogy utaljak az egyik elhangzó műre –, gyakran rögtönzésszerű vagy egyenesen rögtönzött. Lírai szólóinál jól megfigyelhető: nem egyszerűen gitározik, hanem mesél a hangszerén. És bár utálatos, hogy nincsenek élő koncertek, felhívnám a figyelmet azokra a pillanatokra, amikor a 2018-as felvételen a képátúsztatás következtében egyszerre látjuk közeliben a művész érzelemmel teli arcát és varázsló ujjait, miközben megkapó zenét hallgatunk. A stream műfaj az ilyen audiovizuális élményekben verhetetlen. Zárójel vége.

A Hallgató című lemez és ezzel a hangverseny nyitódarabja Snétberger Népem emlékére című gitárversenye, amelyet hagyományos roma dallamok ihlettek, de amelyben ötvöződik a klasszikus stílus és a jazz is. Végtelenül őszinte és önazonos zene ez. A mű 1995-ben, a holokauszt 50. évfordulójára született, hogy emléket állítson a porajmos során ártatlanul meggyilkolt romáknak. Egyik pillanatban fájdalmas éneket hallunk, a másikban szinte látjuk a színes, virágos, pörgő szoknyákat és a villámgyorsan forgó botokat. A keserédes darab lendületes és örömteli tánccal zárul. Lesz itt klezmer, tangó, tessék otthon táncolni – még egy érv az online koncertek mellett.

A Népem emlékére eredetileg gitárra és zenekarra íródott, de a ma hallható átirat semmilyen hiányérzetet nem kelt, olyan telten szól a Budafoki Dohnányi Zenekar szólamvezető bőgősével, Lázár Gyulával kiegészült, 1987-ben alakult világhírű Keller Kvartett. Snétberger pedig úgy simul bele ebbe a hangzásba, hogy nem is értem, miért nem alapkelléke a vonósnégyesnek a gitár. De vissza a Keller Kvartetthez! Az idén Kossuth-díjjal elismert hegedűművész-karmester, Keller András által vezetett formáció hatalmasat zenél Sosztakovics 8. vonósnégyesében.

A mű egy zenei monogrammal indul (D-Esz-C-H, vagyis DSCH = Dmitri SCHostakowitsch), amely mottóként végigkíséri az egész darabot. Bár a szerző szerint önéletrajzi mű, a második tételben megszólaló zsidódallam azt az elméletet erősíti, hogy a kvartett a „fasizmus és a háború áldozatainak” emlékére készült. Ezt tudva egészen más íze lesz a gúnyos scherzónak, a szellemkeringőnek, a csontvázzenének, a Dies Irae-nek és a fájdalmas áriának. Aki szereti a feketehumort, aki akar kicsit borzongani, vagy akinek tetszett A homár című film – ez a Sosztakovics nektek szól.

A koncerten kontrasztként konszonánsabb kontentek is konkurálnak, konkrétan reneszánsz lantdarabok átiratai. A mély érzelmekről, bánatról szóló dalok könnyedebb hangvételükkel megkezdik a hangulat oldását, de a „Reményhozó” – ahogy a szakmában nevezik Snétbergert – csak a zárószámmal és a ráadásokkal hozza el igazán azt a bizonyos reményt. És hát minden jó, ha a vége jó. Pláne, ha az odavezető út is ilyen szép.

A Budapesti Tavaszi Fesztivált április 9. és 18. között a Budapest Brand nZrt. szervezi, a Telex mindennap 20 órakor közvetíti az aznapi kiemelt műsort. A cikk megjelenését és a közvetítést a Budapest Brand nZrt. támogatta.