Tata feat. Shakespeare, avagy a széki Rómeó és Júlia – Budapesti Tavaszi Fesztivál este nyolckor a Telexen

Az előadást este nyolc órától a Telexen, itt, ebben a cikkben is megnézheti.

Ritka az olyan egyéniség, akit a néptáncos világon innen és túl, kortól, nemtől és politikai állásponttól függetlenül mindenki tisztel. És szeret! A szigorú, de jó humorú, a maximalista, de emberséges, a bőbeszédű, de megunhatatlan Tata bárkivel is dolgozik együtt, egyúttal el is foglal egy páholyt az illető szívében. Tatával dolgozni nem csak munka. Tatával dolgozni annyit jelent, mint tanulni, fejlődni, szemléletet tágítani, értékrendet kapni, történelemórát hallgatni, elmélyülni és persze gyakran szórakozni is. (Jó, azért tánc is van a próbákon.) Nem a levegőbe beszélek, volt hozzá szerencsém. Biharisként – Tata alapította 1954-ben a Bihari János Táncegyüttest, amellyel a mai napig gyakran dolgozik együtt – többször táncolhattam a koreográfiáiban. Például a Forrószegiekben.

És hiába csak egy voltam a szalmakalapjuktól teljesen egyformának tűnő forrószegi srácok közül, nem az volt a lényeg. Hanem hogy a próbafolyamat alatt mi mindent mesélt nekünk Tata többek között Székről.

Mert kevesen tudnak annyit Székről, mint ő. Székről írta a szakdolgozatát. Mert hogy járt ott nem egyszer. Még mielőtt bevezették volna az elektromosságot. Olyan helyen tudott autentikus táncot gyűjteni, amely teljesen érintetlen volt még a városiasodástól. Megismerte az ún. adatközlőket, testközelből tanulmányozta a népi szokásokat, látott táncházat, amit aztán Foltin Jolánnal, Lelkes Lajossal és Stoller Antallal haza is hozott, illetve rengeteg-rengeteg történettel lett gazdagabb. Nem túlzás kijelenteni, hogy senki nem tud nála nagyobb hozzáértéssel nyúlni a széki hagyományokhoz. A Forrószegiek igaz történetét ott, a faluban mesélték neki, a templomi szokásokról, a fonóról és persze a táncokról első kézből kapott információkat. Gyakorlatilag a vérében van ez a tájegység.

És ahogy Bartók is anyanyelvi szinten elsajátította a népzenét, hogy aztán abból merítve vadonatúj „népzenét” hozzon létre, ne pedig csak másoljon, úgy Novák Ferenc is megteremtett egy egészen új táncszínházi műfajt – természetesen népi motívumokból ihletődve, de nem szolgai hűséggel kopizva a gyűjtéseket. A Forrószegiekben minden pillantásnak, testtartásnak, gesztusnak és eszköznek jelentése és jelentősége van.

A mozdulatok mind visszavezethetők a széki táncok lépéseire, mégis új, drámai, kifejező táncnyelvvé állnak össze. Ezt a népi-modern kettősséget erősíti Rossa László zenéje is (és itt emlékezzünk meg Varga Zoltánról, az egyetlen olyan hangmérnökről, aki képes tűpontosan elindítani a felvételeket, és aki nélkül már jó ideje nincs Forrószegiek), amelyben az autentikus népzenén túl szintetizátort is hallunk. A jelképes, mégis tekintélyt parancsoló díszlet a maga hatalmas kapujával (Götz Béla eredeti díszletei alapján), illetve a gyönyörű viseletek (Imrik Zsuzsa) szintén egyszerre jelenítik meg előttünk a falut, miközben érzékeltetik, hogy ez egy modern színház.

A sztorival nem húznám az időt: a Rómeó és Júliát mindenki ismeri. De úgy nézni a táncművet, hogy tudjuk, mindez megtörtént, hogy a falvak között tényleg tilos volt házasodni, hogy a tilalom ellenére születő szerelmeket valóban hasonló eszközökkel törték le, ha kellett – na, az Shakespeare-nél is megrázóbbá és valóságosabbá teszi az élményt. És hogy ennyi mindent el lehet mesélni a néptánc és a népdalok nyelvén, arra nem lehet máshogy reagálni, mint hogy éljen soká Novák Ferenc „Tata”!

A Budapesti Tavaszi Fesztivált április 9. és 18. között a Budapest Brand nZrt. szervezi, a Telex mindennap 20 órakor közvetíti az aznapi kiemelt műsort. A cikk megjelenését és a közvetítést a Budapest Brand nZrt. támogatta.