Mastercard 20/20 – Harag Anita: Nyáron Réka a legjobb barátnőm
2020. december 14. – 08:10
20 szemszög, 20 írás. A 20/20 a Mastercard jövőre induló kortárs kulturális programjának nyitóprojektje, melyben kiváló kortárs írók, költők és a Budapest Street Photography Collective tagjai mesélnek közös munkáikon keresztül a digitalizáció, a szegénység és a környezetvédelem problémáiról. A Telexen december 7-e és 16-a között a közös munkákból válogatva mutatunk be naponta egy-egy részletet — sorrendben Grecsó Krisztián, Szabó T. Anna, Parti Nagy Lajos, Závada Péter, Simon Márton, Tóth Krisztina, Lackfi János, Karafiáth Orsolya, Harag Anita és Krusovszky Dénes írását.
Maradj csendben! Próbálok ugyanoda lépni, ahova Réka lép, jobb lábammal a jobb lábnyomába, bal lábammal a balba. Elmegyünk egy félig csukott ajtó előtt, csak egy pillanatra nézek fel, sötétített szoba, cigiszag. Rékáéknál több a szag, mint nálunk. Maradj csendben, súgja megint. Azt hittem, csendben vagyok. Elérjük a szobát, Réka becsukja mögöttünk az ajtót. Nincs beágyazva egyik ágyon sem, Réka takaróján szaladó Pocahontas, ugró Pocahontas, ülő Pocahontas, a bátyjáén Micimackó feje beragadt a mézesbödönbe. A bátyjának szép szája van, és olyan idős, mint a nővérem. A nővérem már otthon maradhat egyedül, most is otthon van egyedül.
Kicsi akvárium, az alján kavicsok és sok növény. Réka azt mondja, lapistyán. Tényleg a tóban fogta, kérdezem. Ott. De nem mondhatod el! Megint megígérem, hogy nem mondom el. Nézzük, ahogy a lapistyán, ami nem is lapistyán, lassan úszik az akváriumban. Most már elhiszed, kérdezi. Visszaindulunk. Az ajtón halálfejes poszter, folyosó, recsegő padló, futás. Tűz a nap. Megszagolom a karomat, talán nekem is van szagom, csak nem érzem. Nem kérdezem meg Rékát, miért alszik az apukája délután. Anyukád is alszik, kérdezem. Még sosem láttam az anyukáját, pedig mindennap találkozunk, nyáron Réka a legjobb barátnőm. Anya sose alszik, válaszolja, és megmutatja a budi melletti kamrát, ott rejtegeti a tesója a horgászbotját. Nem horgász, nem is szabadna horgásznia a tóban. Szerintem ez nem lapistyán, hanem szivárványos ökle, mondom. A papa tanítja nekem a halak nevét. Télen mindig elfelejtem, és nyáron, amikor jövünk, újra meg kell tanulnom őket. A szivárványos öklét még télen sem felejtettem el, úgy jegyeztem meg, hogy elképzeltem egy szivárványszínű öklöt. Szerintem meg lapistyán, válaszolja Réka. Meg a tesóm szerint is. Szerintem szivárványos ökle, mondom. Sok szivárványos öklét láttál már, kérdezi. Persze, vágom rá, pedig csak egyet vagy kettőt, ritkán fog a papa szivárványos öklét, akkor is vissza kell dobni. Védett állat. Védett állat a szivárványos ökle, mondom most, miután eszembe jut, hogy védett állat. Mondom, hogy nem az, válaszolja, és a bátyám szerint jobb neki az akváriumban, télen úgyis befagy a tó, meghalna. A tó sose fagy be. De igen. Tavaly is befagyott, és tavalyelőtt is és azelőtt is. A tó nem szokott befagyni. De igen! Kérdezzük meg a papámat, ő biztos tudja. Ne a papádat kérdezzük! Beijedtél? Apát kérdezzük meg, válaszolja Réka. Ő nem alszik? Az ablak felé néz, ami mögött az apukája alszik. Tök mindegy, mondja.
Harag Anita: Nyáron Réka a legjobb barátnőm című novellájának a folytatását a projekt irodalmi partnerének oldalán, a Könyves Magazinon lehet elolvasni.
(Ez a cikk egy fizetett promóció, úgynevezett támogatott tartalom, megrendelője a Mastercard 20/20 projekt.)