Mastercard 20/20 – Krusovszky Dénes: Nem történt semmi, mindent láttam

2020. december 13. – 07:30

Mastercard 20/20 – Krusovszky Dénes: Nem történt semmi, mindent láttam
Fotó: Varga Benedek

Másolás

Vágólapra másolva

20 szemszög, 20 írás. A 20/20 a Mastercard jövőre induló kortárs kulturális programjának nyitóprojektje, melyben kiváló kortárs írók, költők és a Budapest Street Photography Collective tagjai mesélnek közös munkáikon keresztül a digitalizáció, a szegénység és a környezetvédelem problémáiról. A Telexen december 7-e és 16-a között a közös munkákból válogatva mutatunk be naponta egy-egy részletet — sorrendben Grecsó Krisztián, Szabó T. Anna, Parti Nagy Lajos, Závada Péter, Simon Márton, Tóth Krisztina, Lackfi János, Karafiáth Orsolya, Harag Anita és Krusovszky Dénes írását.

Úgy bámultam, mintha egy bűvészmutatványt lestem volna ki. Vártam, hogy lelepleződjön a szemfényvesztés, vagy amit addig annak hittem, ha hittem egyáltalán bármit bárminek. Vagyis gondoltam-e, hogy a látvány mögött van egy másféle értelem. Bocsánat, kicsit össze vagyok zavarodva. A kisfiú, vagy kislány volt, nem tudom, maradjunk kisfiúnál, szóval elejti a telefont és lehajol. De amikor elejti, már hajol is, és amikor hajol, ismét arra gondol, hogy el fogja ejteni. Gondolom én, ilyenek a gyerekek. Azért vesznek kézbe mindent, hogy elejthessék, és azért ejtik el, hogy újra kézbe vehessék. Ilyen körforgásokból áll össze minden, csak az értelme nem világos. Lehet, hogy úgy vagyunk mi is, mint a tengeri halak, ha nem úsznánk, meghalnánk. Nekünk is folyton mozognunk kell. Igaz, én most meg sem moccanok, csak a gondolataim kavarognak, de talán az is ér valamit.

November 12-e volt, csütörtök délután fél kettő előtt pár perccel, amikor megálltam a gyalogátkelőhely előtt, mert a jelzőlámpa pirosan világított. Hogy hol, mindegy, bárhol lehettem volna. Csak annyi számított, hiszen ennyit érzékeltem csupán a világból, hogy egy gyalogátkelőhely előtt állok. Egy zebra előtt, de valamiért nem szeretem zebrának nevezni, mintha komolytalan lenne, méltatlan ahhoz, hogy kimondjam, zebra. Akkor már inkább gyalogátkelőhely, igaz, ettől meg rögtön úgy érzem magam, mint egy közlekedési rendőr vagy egy KRESZ-oktató. Jobb szó nincs, ez van, nem mindig segítenek a szavak.

Tehát álltam ott és bámultam magam elé, elképesztően fáradt voltam, már nem is tudom, miért. A maszkban folyton bepárásodott a szemüvegem, lopva lehúztam egy kicsit az orrom hegyéről, aztán, mielőtt még valaki rám szólhatott volna, ismét vissza. A világ ritmusa hirtelen erre a pár mozdulatra redukálódott. Szusszantam egyet, bepárásodott a szemüvegem, lehúztam a maszkot, a pára lassan eltűnt, visszahúztam a maszkot, majd szusszantam egy újabbat, és minden kezdődött elölről.

Krusovszky Dénes: Nem történt semmi, mindent láttam című novellájának a folytatását a projekt irodalmi partnerének oldalán, a Könyves Magazinon lehet elolvasni.

(Ez a cikk egy fizetett promóció, úgynevezett támogatott tartalom, megrendelője a Mastercard 20/20 projekt.)