Mastercard 20/20 – Szabó T. Anna: Kő, könyv

2020. december 08. – 09:37

Mastercard 20/20 – Szabó T. Anna: Kő, könyv
Fotó: Soós Bertalan

Másolás

Vágólapra másolva

20 szemszög, 20 írás. A 20/20 a Mastercard jövőre induló kortárs kulturális programjának nyitóprojektje, melyben kiváló kortárs írók, költők és a Budapest Street Photography Collective tagjai mesélnek közös munkáikon keresztül a digitalizáció, a szegénység és a környezetvédelem problémáiról. A Telexen december 7-e és 16-a között a közös munkákból válogatva mutatunk be naponta egy-egy részletet — sorrendben Grecsó Krisztián, Szabó T. Anna, Parti Nagy Lajos, Závada Péter, Simon Márton, Tóth Krisztina, Lackfi János, Karafiáth Orsolya, Harag Anita és Krusovszky Dénes írását.

Felfelé szállna a lélek, ha alhatnék végre. Rohadt dolog a fagy, mindenhol érzem, fázik az orrom és a lábujjam, a hajam a csuklya alatt, a vesém a hálózsák alatt, hiába kötöttem rá a pótpulóverem, amit tegnap hozott a zöld kabátos lány, egymásra mosolyogtunk, amikor ideadta, egy másik életben akár a barátnőm is lehetne, lehetett volna, de ő most otthon van, én meg itt fekszem a kövön, mert itt látnak, és a hülyegyerekek nem tudnak csak úgy nekifutásból megrugdosni, mint a múltkor ott a híd alatt az az arctalan, mutálva fröcsögő kamasz, szerencse, hogy csak a vállamat találta el, mielőtt sikerült begurulnom a susnyásba, oda már nem jöttek utánam a vaksötétben, ahhoz túl gyávák, kificamodott bokával már nem lennének olyan vitézek, hogy csoportosan támadjanak meg egy alvó embert. Ha nem léteznének a tiszta szívűek, a segítők, akik ételt hoznak, és jó szót, már rég meggyűlöltem volna az emberiséget. Pedig én szeretni akarok.

Fotó: Soós Bertalan

Herótom van már ettől az egésztől, az utcai létet nem nekem találták ki, csodálom azokat, akik évek óta bírják, van, aki már jó fél életet lehúzott itt, de nekem ez elfekvő, elfekszem itt, amíg ki nem hűlök, amíg el nem hülyülök, mert a fagyban olvasni se lehet, megpróbáltam a kesztyűs kezemet kidugni a könyvvel a pokróc és a hálózsák alól, de öt percig bírtam tartani fekve a Világirodalom Remekei-sorozatból a Jane Austent, amit a kukára kitéve találtam, sajnos röhögnöm kellett az úri népek problémáin, hangosan röhögtem, és közben folyt a könnyem, a hidegtől nyilván, nem tudtam koncentrálni, inkább betettem a fejem alá, legalább jól szigetel. Elszigetelem magam egy ideig a könyveimmel, napközben be szoktam húzódni valamelyik fűtött váróba, és ott olvasok, ha nincs szagom és meg vagyok rendesen borotválkozva, a bőröndöm miatt utasnak hisznek és békén hagynak, nem megyek kétszer egymás után ugyanoda. Olvasni mindig szerettem.

Szabó T. Anna: Kő, könyv c. novellájának a folytatását a projekt irodalmi partnerének oldalán, a Könyves Magazinon lehet elolvasni.

(Ez a cikk egy fizetett promóció, úgynevezett támogatott tartalom, megrendelője a Mastercard 20/20 projekt.)