Amíg a filmben legalább történik valami, a popzenében 2023 egyelőre egy elég nyomorult év: sehol egy Get Lucky, egy Despacito, egy WAP, és nem feltétlenül a minőség hiányzik, hanem az a jelenség, amit úgy hívunk, hogy a nyár slágere. Bár lehet, hogy a Sziget végére már pontosabban fogjuk tudni, hogy mi az, ami megkerülhetetlen volt idén, a jelenlegi állás szerint minden megkerülhető volt, ami az amerikai slágerlista countrysúlyos helyzetét tekintve maximálisan érthető is.
Így jutottunk el odáig, hogy a nyár slágeréhez legközelebb egy 50 másodperces videó jutott, amiben egy brooklyni vicces ember parodizálja a kilencvenes évek közepének eurodance-számait.
Július végén jelent meg a Planet Of The Bass című videó Kyle Gordon humorista Twitter- és TikTok-csatornáján, amiben Gordon maga (mint DJ Crazy Times) és egy ismeretlen hölgy (mint Ms Biljana Electronica) borzasztó angolsággal, hibás nyelvtannal, de teljes elhivatottsággal adnak elő egy dalt, ami egyszerre idézi meg szerintük a Real McCoyt és az Aquát, szerintem meg inkább a tényleg törvényen kívüli kelet-közép-európai popzenét: Speak The Hungarian Rapper mondanivalóját, az E-Rotic bárgyú szövegeit a Fun Factory meghatározhatatlan identitásával. Ez az ötven másodperc Twitteren (azaz már X-en) százmillió megtekintés felett jár:
Ha most elmondanám, hogy a videóban mi történik, az olyan, mintha egy korai Brookyln Bounce-klip középső ötven másodpercét próbálnám elmagyarázni: DJ Crazy Times és Electronica kisasszony az Oculus nevű pláza közepén állnak Manhattan déli csücskében. Amikor nem állnak, akkor olyan pózolást végeznek, amit egészen biztosan Bravo-poszterekről lestek el. A DJ haja hátra van nyalva, mintha taktikai mellény lenne rajta, szemén pedig egy olyan szemüveg, ami még a csillagok fényét is visszaverné. Electronica pontosan úgy néz ki, mintha a Z+ zenecsatornáról lépett volna le, az elöl két apró tincsbe font, de hátul szabadon hagyott szőke haja, az „Amikor Isten megteremtette a férfit, csak viccelt” feliratú pólója, (a magyar gendersemleges névmások miatt nem jön át, hogy a feliratban a mindenható nőnemű), és a tátogása tényleg mintha 1996-ból jött volna.
Ugyanis tátog: Electronicát ugyan Audrey Trullinger alakítja, de a hangját a műfaj szokásaihoz híven más, egy Chrissi Poland nevű énekesnő adja, aki a klipben nem tűnik fel.
A tátogott, énekelt, elrappelt mondatok pedig olyanok, mintha egy algoritmus próbálná elhitetni velünk, hogy igenis egy ember: a kezeket fel kell tenni a magasba, lehet tapsolni, a háborúkat abba kell hagyni. Gordon az abszurditásukban vicces mondatokat hoz össze (a „Women are my favorite guy” lett talán az internet kedvence), de azért a viccet túltolja, én legalábbis nem emlékszem gyerekkoromból arra, hogy valaki ennyire fafejű angol nyelvű szövegeket hozott volna össze. Még ha az ember az előző mondatot olvasva arra is gondol, hogy na de az Eiffel 65, azzal mi van, hát abban az esetben is inkább hasonlít a Blue általános iskolás munkafüzetek példamondataira, mint arra, amikor a Youtube angol feliratot próbál idegen nyelvekből generálni. Mint amilyennek a Planet Of The Bass szövegei tűnnek.
A már egy ideje vicces videókkal foglalkozó, magát komikusnak tréningező Gordon amúgy rátapintott valamire, amire például mostanában David Guetta is – az emberek meg tudnak hülyülni attól, ha olyasmit hallanak, amit gyerekkorukban. A közízlés kitartó francia terroristája tavaly év végén már pont az emlegetett Eiffel 65-ot dolgozta fel Bebe Rexha segítségével, három hónapja pedig úgy érezte, ideje feltennie a kérdést Coi Leray és Anne-Marie közreműködésével, hogy What Is Love, csak továbbment még egy sort, és az ő dalát úgy hívják, hogy Baby Don’t Hurt Me. Mindenki csak a saját felelősségére kattintson a linkekre.
Gordon abszolút a gyerekkorral magyarázza azt, hogy miért pöröghetett rá ennyire az internet a Planet Of The Bassre, hiszen amíg mondjuk itt Magyarországon tényleg az volt a norma, hogy Emergency House-szal keltünk és Rednexszel feküdtünk, addig az Egyesült Államokban egy furcsa kuriózum volt az egész stílus, amit sokan ott is gyerekként hallottak először, de nem olyan sűrűségben, mint mi. Csak néha bukkant fel az Aqua vagy az Eiffel 65. Gordon szerint amúgy a Barbie-film sikere is bezavarhatott, hiszen a Barbie Girl megint visszakerült a köztudatba – akár saját jogán, akár az Ice Spice-szal és Nicki Minajzsal készült 2023-as változatában.
A BBC-nek nyilatkozó szakértő is megerősítette, hogy az eurodance műfaja sokaknak egyet jelent a nyárral, sőt, konkrét nyaralásokhoz kötődik az elterjedése is: Whigfieldtől a Saturday Night azután lett sláger az Egyesült Királyságban, hogy az Európában nyaraló britek meghallották.
Gordon augusztus 15-re ígérte, hogy megjelenik teljes hosszában a Planet Of The Bass, sőt, azt is belengette, hogy ősszel jöhet az első nagylemeze, ahol különböző műfajoknak, többek között az emónak és az évezred környéki countrynak is neki fog majd futni. A dal körüli viccelődés a megjelenéshez közeledve egyre zavarosabb lett. Először is felbukkant még egy videó, amiben Electronica kisasszonyt valaki teljesen más alakította, ami önmagában felháborító volt, hiszen a hibátlan styling volt az egyik fő ok, amiért a videó akkorát ment:
Egyes kommentelők szerint ez még simán beleillett a műfaj kereteibe, hiszen az eurodance-előadók gyakran váltogatták a tagokat, általában az énekeseket/táncosokat. Ha valaki szeretne ebből egy gyorstalpalót, melegen ajánlom a magyar UFO rövid történetét a Wikipédián. Mondjuk ha Dr. Love a példa, Kyle Gordont nemsokára börtönbüntetésre ítélik.
Ami miatt viszont lehet, hogy nemsokára pár év börtönhöz hasonló súlyú büntetés vár rá, az pedig nem más, mint az internet haragja. Alig egy héttel a hivatalos megjelenés előtt kijött egy újabb 50 másodperces videóval, amiben szintén ugyanaz a részlet volt, csak most egy harmadik nő alakította mellette Ms Biljana Electronicát:
Az első videó és a teljes szám megjelenése között nagyjából majdnem három hét telik el – ez internetidőben, főleg vicces videókban nagyjából egy földtani kornak felel meg, nem pár napnak egy langyos uborkaszezonban.
A három videó ráadásul olyan, mintha az alkotónak egy vicce lenne, és azt mesélné újra és újra és újra, a harmadikon már látszik, hogy Gordon tudja, hol kell a grimaszokat vágni, melyik mozdulatot kell megnyomni, és a partnere is ugyanúgy tudja, hogy mi az a szerep, amit elvárnak tőle. És azt is tudja, hogy a paródiát nem lehet sokáig húzni – ha meg fog jelenni a dal, és úgy alakul, hogy sikeres lesz, akkor az irónia hatása el fog múlni.
