A pozitivitás bálványa volt, aztán megvádolták az ellenkezőjével

Ha valaki az utóbbi években találkozott Lizzo munkásságával, dalaival, klipjeivel, közösségi médiás posztjaival, a temérdek interjújával, az Amazonnak készített realityműsorával, az HBO-nak készített dokumentumfilmjével, vagy úgy általában csak szerencséje volt egy-egy elkapott mondatához vagy esetleg egy virálissá vált, pár másodperces videójához, akkor egyértelműen az lehetett a benyomása, hogy az eredetileg Melissa Jefferson nevű énekesnő a jó ügyek ritka képviselője. A 2010-es években a neve egyet jelentett a testpozitivitással, szexpozitivitással, a kitartással, bátorsággal, nyitottsággal, őszinteséggel és a három Grammy-díja alapján a mainstream popzenével is. Lizzo szórakoztató, szókimondó, egyedi és egyéni, és feddhetetlen.

Legalábbis az volt egészen pár nappal ezelőttig, amikor három egykori táncosa kiállt a nyilvánosság elé azzal az üzenettel, hogy Lizzo valójában a szöges ellentéte annak, amit a külvilág felé képvisel. A táncosok Lizzo realityműsorának versenyzői voltak, és különböző megaláztatásokról számoltak be: az énekesnő arra kényszerítette egyiküket, hogy egy sztriptíztáncos mellét fogja meg, a stábbal együtt becsmérlő utalásokat tett egy versenyző súlyára, a stáb nem engedte ki őket vécére egy forgatási napon, és így tovább.

A vádak meglepőek lehetnek azoknak, akik Lizzóról csak annyit tudtak, hogy egy végtelenül pozitív és jobb szó híján fun személyiség. A három táncosnő után egy nagyobb kaliberű ember szólalt csak fel ellene, Sophia Nahli Allison Oscar-jelölt rendező, akit eredetileg felkértek, hogy rendezze meg a róla készült dokumentumfilmet. Allison saját bevallása szerint két hétig bírta elviselni Lizzót, akit egyáltalán nem pozitívnak írt le, hanem arrogánsnak, beképzeltnek és undoknak.

Lizzo csütörtökön reagált a vádakra, amiket hihetetlennek nevezett, és túl botrányosnak ahhoz, hogy ne reagáljon rájuk. Tagadta, hogy bárkit is kritizált vagy kirúgott volna a súlya miatt, és hangsúlyozta, hogy ezek az állítások olyanoktól jönnek, akik nem feleltek meg a közös munka követelményeinek.

„Nincsen semmi, amit komolyabban vennék, mint a tisztelet, ami a nőknek jár”

– írta a posztjában.

Innentől ez egy jogi folyamat, aminek majd hetekkel, hónapokkal vagy évekkel később lesz egy lezárása, ami valamelyik félnek talán megnyugtató lesz. De egy-két könnyebben lavírozható minibotrány és kiakadás kivételével ez volt az első alkalom, hogy Lizzót ilyen mennyiségű és súlyú kritika érte a személyisége és a viselkedése miatt, amit az egész világ feddhetetlennek tartott egészen idáig. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan is juthatott el idáig, érdemes áttekinteni a karrierjét.

Lizzo 1988-ban született Detroitban, aztán a szüleivel Houstonba költözött, amikor tízéves volt. A középiskolában klasszikus fuvolát tanult, és saját bevallása szerint egy igazi gyógyegér volt, Tolkient olvasott, Radioheadet hallgatott. Houstonba járt egyetemre is, amikor elkezdett rappelni, ekkorra vette fel hivatalosan a Lizzo művésznevet, amit a keresztnevéből (Melissa), és Jay-Z Izzo című számából gyúrt össze. A fuvolázást folytatta, de az egyetemet nem.

Huszonegy éves volt, amikor édesapja váratlanul meghalt, és ő Minneapolisba költözött. Ott nem a kőkemény rapszcéna találta meg magának, hanem a hipszter rock és Prince, az utóbbival pedig egy számon dolgozott is közösen, bár csak egy hangosbeszélőn keresztül, találkozni egyszer sem találkoztak. A közös munka eredménye ez a szám lett. Ugyanazokba a házibulikba járt, mint az akkoriban berobbanó egyszálgitáros Bon Iver, fuvolázott egy progresszív rockbandában, 2013-ban pedig kijött az első szólólemeze, a LIZZOBANGERS.

Az addigra már a teljes csóróságot is megélt Lizzo, aki saját bevallása szerint néha egy kocsiban lakott és konditermekben zuhanyzott, hirtelen azt vette észre, hogy lassan beindul a karrierje. Igaz, még nem olyan szinten és nem olyan széles körben, mint egy évtizeddel később. De a 2010-es évekbeli Lizzo stílusának már megvoltak azok az alapjai, amikre később épített: a szexualitás, a mindenféle test elfogadása, a természetesség és az őszinteség. Mint ez a videó, amiben ezekről beszél, miközben fehérneműre vetkőzik, leveszi a parókáját, és megmutatja a természetes haját.

2015-ben még csak a Sleater-Kinney nevű női rockbanda előzenekara volt, pár évvel később már a Haim vagy a Florence + The Machine előtt lépett fel. Az előzenekaroskodások között megjött a második szólóalbuma, a világhoz való hozzáállását elég jól összefoglaló című Big Grrrl Small World, 2016-ban az MTV-n a Wonderland című műsort vezette, 2017-ben pedig szinte fű alatt megjelent az a dal, amivel évekkel később megtalálta a világhír:

A Truth Hurts egy vicces sorral kezdődik: „Csináltam egy DNS-tesztet, és kiderült, hogy száz százalékban az a ribanc vagyok.” (Eredetiben: „I just took a DNA test, turns out I'm 100% that bitch.”) Két évvel később, 2019-ben ebből az egy sorból mém lett a Tiktokon, aminek különböző variációival szórakoztatták magukat az emberek, akik például azt írták ki, hogy csináltak egy DNS-tesztet, és kiderült, hogy száz százalékban Shrekek. A Truth Hurts elkezdett felfelé mászni a Hot 100 slágerlistán, két évvel a megjelenése után. Lizzo beadott egy szabadalmi jogi kérelmet a „100% that bitch” kifejezésre, de kiderült, hogy valaki a Twitteren már évekkel korábban kiírta pontosan ugyanezt a mondatot. Lizzo azzal magyarázta az egyezést, hogy a sort egy Instagramon látott mém inspirálta, és nem tudta, hogy ezt a Mina Lioness névre hallgató illető kiposztolta korábban. A dal szeptemberben első lett a Hot 100-on, Lioness pedig dalszerzői kreditet kapott a dalon.

A Truth Hurts sokáig érlelődő sikere berobbantotta Lizzót a köztudatba, a szám diadalmenetével párhuzamosan jelent meg a harmadik lemeze, a Cuz I Love You, olyan számokkal, mint a Juice vagy a hősét, Missy Elliotot is szerepeltető Tempo. „2018-ban még el tudtam járni kocsmázni. Senki sem tudta, hogy ki vagyok, és senki sem szólt hozzám. 2019-re már a táncosaimmal nem tudtam bemenni egy étterembe se” – fakadt ki később egy interjúban arról, hogy egy szempillantás alatt megváltozott az élete.

Mondjuk az nem feltétlenül igaz, hogy nem tudott bemenni egy étterembe, csak kellett mennie vele egy újságírónak is. 2019-ben, még a világsikere előtt a Cut készített róla egy cikket, ami elég jól bemutatja a harsány stílusát. A portré egy részében Lizzo és a sleppje, a sminkese és a stylistja bemennek egy karibi étterembe Brooklynban, hangosan végigmérik a pasikat, majd teljesen elalélnak attól, hogy milyen finom a kaja. Lizzo megkérdezi a pincért, hogy ki csinálta a szószt, mert „szeretné leszopni”. A trinidadi pincérnő azt válaszolja, hogy az édesapja. A levegő megfagy, de Lizzo megtöri a csendet, és elkezdi viccből kiabálni, hogy most biztos lecsap rá a cancel culture. Később telefonon sikerül elérni az édesapát, de az énekesnő rosszul veszi, amikor a kedves apuka „duci nő”-nek nevezi.

A testkép Lizzo karrierjének sarokköve. „Annyira összefügg a zeném és a súlyom, hogy ha lefogyok, akkor rajongókat veszítek, vagy kevésbé lesz érvényes a zeném?” – kérdezi egy interjúban. Mindig is egészségesnek tartotta magát, mentálisan és fizikailag is, évek óta terápiára jár, vegán. A fellépéseit úgy találta ki, hogy hasonló testalkatú táncosok vegyék körül, és ne ő legyen feltétlenül a középpontban, de a testpozitivitást ekkor már egy elüzletiesedett, mainstream fogalomnak tartotta, amit annyira átvettek a reklámok és olyannyira elterjedt, hogy a jelentését el is veszítette. Gyakran bátornak nevezték: tangát viselt, hálós egészalakos ruhákat, az Instagramra néha meztelen fotókat is posztolt. A bátorságot viszont ugyanúgy elutasította, mint a testpozitivitást: szerinte ha Anne Hathaway vagy Britney Spears teszi azt, amit ő, senki sem nevezné őket bátornak.

A fuvolázását és a klasszikus zenei képzettségét beépítette a fellépéseibe, mint ahogy ezen a még mindig megunhatatlan videón meg is lehet nézni:

2020-ban három Grammy-díjat vihetett haza a nyolc jelölésből, ebből egyet a Truth Hurts kapott meg. A slágerlistás első helyezéssel, a díjakkal és a széles körű ismeretséggel aztán ráléphetett arra az útra, amire a sikeres popsztárok mindig szoktak, és úgy döntött, diverzifikálja a portfólióját. Még 2019-ben egy rövid szerepben felbukkant a Jennifer Lopez főszereplésével készült, női sztriptízesekről szóló A Wall Street pillangóiban, aztán nemrég A mandalóri egyik részében játszott galaktikus hercegnőt. 2022-ben saját alakformáló ruhát dobott a piacra, ami a Yitty nevet kapta, egy gyerekkori beceneve alapján.

Aláírt egy szerződést az Amazonnal, hogy saját realityműsort készítsen: 2022-ben el is indult a Lizzo's Watch Out for the Big Grrrls című műsor, amiben a turnéjához keresett táncosokat. A realityt azzal a bevallott szándékkal hozta létre, hogy a plus-size táncosoknak adjon nagyobb lehetőséget, a hasonló műsorokhoz képest pedig azt tartotta a nagy különbségnek a saját produkciójában, hogy nem kritizálta a versenyzőket, és nem ejtettek ki senkit az epizódok végén.

Ez a fajta pozitivitás a dalaira is igaz: „Nem akarok semmi negatívat mondani a zenémben, mert nem akarok semmi negatívat az életemben” – mondta egy interjúban. A politikáról is valamennyire ez a véleménye, mondván, ő nem fogja megmondani, hogy kire szavazzanak az emberek, csak azt akarja, hogy menjenek el szavazni az elnökválasztáson – de a George Floyd halála után kirobbant tüntetéseket támogatta az Instagramon. Washingtonnal akkor került a legbensőségesebb viszonyba, amikor az egykori amerikai elnök, James Madison kétszáz éves kristályfuvoláján játszhatott.

A magánéletéről mindig is viszonylag keveset beszélt, inkább posztolta, hogy tavaly óta együtt van Myke Wright komikussal, egykori MTV-s műsorvezetővel. A Twittert és az Instagramot még mindig professzionális szinten űzi, több értelemben is: amikor megjelent tavaly a Rumours című száma, egy kommenttől annyira kiborult, hogy Instagram Live-on sírt miatta. A jelenet belekerült a Watch Out for the Big Grrrls egyik epizódjába is.

„Ha nem tetszik a zeném, nem para. Ha nem tetszik a videóm, nem para. De ha rólam beszélsz és a személyiségemről, és arról, hogy ki vagyok, akkor elkapom a segged”

– mondta arra, hogy miért érezte úgy, hogy az internet erejével kell válaszolnia arra az egy gonosz kommentre.

A személyisége elleni támadás szinte szó szerint felmerült a friss vádakra adott reakciójában. És ha valóban bírósági ügy lesz a dologból, és perre kerül a sor, akkor épp a személyisége lesz az, ami nagyító alá fog kerülni. Lizzónak pedig a személyisége, sőt, ahogy egyszer maga fogalmazott, egyáltalán a létezése ténye a legnagyobb erőssége: egy túlsúlyos, fekete, sikeres nő. „Kövér fekete nőként nekem ez az ország nem ment előre, hanem végig ugyanolyan maradt” – mondta 2022-ben. Ugyanebben az interjúban mondta viccesen, hogy őt képtelenség beskatulyázni, hiszen bele sem férne abba a bizonyos skatulyába. Ahogy ő énekelte a Scuse Me című számában: „I don't need a crown to know that I'm a queen.” Most viszont az a kérdés, hogy a vádak hogyan érintik majd a felépített imidzsét arról, hogy ő a pozitivitás teljhatalmú királynője.