Ha nem korunk egyik legsikeresebb popsztárja alakítaná a címszereplőt, Michael Grandage filmje nagy eséllyel teljesen elveszett volna az Amazon Prime süllyesztőjében. Nem azért, mert nézhetetlen lenne az azonos című regényből adaptált A rendőröm (My Policeman), csak éppen ezerszer látott módon dolgoz fel egy nem túl érdekfeszítő LMBTQ szerelmi tragédiát. Szép, de hiányzik belőle a mélység. Ugyanez elmondható Harry Styles színészi jelenlétéről is.
Bethan Roberts 2012-ben megjelent regénye és az abból adaptált film egy tanárnő, egy rendőr és egy múzeumi kurátor sajátos szerelmi háromszögét meséli el az ‘50-es évek Angliájában, ahol a homoszexualitásért még börtönbüntetés jár. A fiatal Marion (Emma Corrin) kezdetben csak távolról meri csodálni barátnője bátyját, a rendőr Tomot (Harry Styles), de végül megkéri rá, hogy tanítsa meg úszni, a medencében töltött órák alatt pedig egyre közelebbi viszonyba kerülnek. Bár Tom távolról sem ért annyira a művészetekhez, mint Marion, nyitott a lány világára; még egy egyéni múzeumlátogatást is szervez neki a kurátor Patrickkel (David Dawson), akivel járőrözés közben ismerkedett meg. Marion úgy érzi, az álma vált valóra a jóképű Tommal, és még egy fantasztikus barátra is lelt Patrick személyében. Azonban az esküvő után rá kell döbbennie, hogy – idézve Diana hercegnőt, akit pont Emma Corrin alakított A korona negyedik évadában – hárman vannak ebben a házasságban.
A múltban játszódó LMBTQ szerelmi drámák olyan nagy számban készültek az elmúlt években, hogy már paródiaelőzetes is készült a műfaj kliséihez. Ezek a sztorik nem véletlenül népszerűek: a társadalmi konvenciók miatt tragédiába torkolló szerelmi történetek garantáltan szívbemarkolóak, a sok évtizedes távolságnak köszönhetően pedig megnyugvással gondolhat arra a néző, hogy mára már meghaladott problémákat lát a filmen. Ettől még egyáltalán nem lenézendő ez az alműfaj, sőt; Todd Haynes két mesterművet is alkotott a témában (Távol a mennyországtól, Carol), és bőven találunk még erős példákat a Brokeback Mountaintól kezdve az Egy egyedülálló férfin át Portré a lángoló fiatal lányrólig. Ugyanakkor az sem véletlen, hogy Billy Eichner az idén bemutatott Bros című romkomjában külön viccet űzött a melegekről szóló presztízsdrámákból, amelyek elsődleges célja, hogy Oscar-jelölést hozzanak a főszereplő heteroszexuális színésznek.
A rendőröm mintha csak azért készült volna, hogy Harry Styles bizonyíthasson színészként, miután a pár perces mellékszerep Christopher Nolan Dunkirkjében láthatóan meghozta a kedvét a filmezéshez. Ám míg a One Direction fiúbanda tagjaként befutó Styles kifejezetten ügyesen váltott azóta is gyümölcsöző szólókarrierre a zenekar feloszlása után, a hollywoodi belépő nem akar összejönni ilyen könnyen. Első komolyabb alakítása a pár hónapja bemutatott Nincs baj, drágámban nem aratott nagy sikert, és nem segítettek rajta a film bemutatóját övező pletykák, miszerint afférja a filmet rendező Olivia Wilde-dal forgatási nehézségekhez és a főszereplőt alakító Florence Pugh haragjához vezetett. De Styles színészi játékát a botrányok nélkül sem lehet meggyőzőnek nevezni, pláne az intenzív érzelmek megjelenítését kívánó jelenetekben.
Alakítása A rendőrömben ugyan nem kínos, csak teljesen jellegtelen: két film alapján eddig úgy tűnik, hogy Styles amennyire karizmatikus jelenség a színpadon, annyira sótlan a filmvásznon. Egy olyan férfit játszik, akibe két ember is halálosan beleszeret, de nehéz meglátni, hogy a kisfiús mosolyán túl miért olyan érdekes ez a Tom, hogy versengésbe kezdjenek érte. Nem segít az összehasonlításon, hogy Emma Corrin és David Dawson teljesen más ligában játszanak, telitalálat mindkettő.
A három karaktert nemcsak ez a három színész játssza, a film elején az öregkori énjüket ismerjük meg először: az idős Marion (Gina McKee) befogadja az otthonába a sztrókból lábadozó, szinte teljesen magatehetetlen Patrickot (Rupert Everett), amit Tom (Linus Roache) vehemensen ellenez, és valamiért nem hajlandó egykori szeretője közelébe se menni. Visszaemlékezésekből és Patrick naplóbejegyzéseiből bontakozik ki fokozatosan hármójuk története, majd végül kiderül, hogy az egész sokkal kevésbé érdekes, mint aminek az elején tűnik.
A film első felében még egy egészen különleges kapcsolati dinamika van kibontakozóban, Marionban és Patrickben ugyanis nem csak az a közös, hogy szerelmesek Tomba: mindketten szenvedélyes műélvezők, akik között láthatóan megvan az összhang. A trió remekül működik együtt, és a jelenben játszódó jelenetek is mintha arra utalnának, hogy Marion és Patrick között is szoros kötelék alakult ki a múltban. Azonban idővel a sztori sokkal konvencionálisabb irányt vesz, sértett feleséggel, teszetosza férjjel és önző szeretővel, akik nemcsak a szimpátiánkat veszítik el fokozatosan, hanem az érdeklődésünket is. Bár már a film nézése közben felmerült bennem, hogy mennyivel érdekesebb lett volna egy nyílt kártyákkal játszó 2+1 fős házasságot nézni, utólag tudtam meg, hogy a regényt az író E. M. Forster magánélete ihlette, aki kölcsönös bizalomra épülő és szeretetteljes kapcsolatot épített ki rendőr szeretőjének feleségével. Mindez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna viharos időszakok – különösen a házasság éveiben –, életük végére viszont szorosabb kapcsolatot ápoltak egymással, mint a rendőrükkel.
A rendőröm ettől jócskán eltér, sokkal sablonosabb konfliktusokra válva a komplex eredeti sztorit. És még a sablonkonfliktusok sincsenek igazán kibontva: Tom küzdelme a rendőridentitásával és a törvény által tiltott szexualitásával; Marion beleragadása egy átverésből születő boldogtalan házasságba; Patrick folyamatos rejtőzködése és múltbéli sebei – mindhárom szereplő súlyos érzelmi válságban van, de a film csak a felszínt kapargatja. Néhány érzékien erotikus jelenet, pár megrendítő drámai pillanat és az összességében erős színészgárda jelzik azt, hogy A rendőröm nem egy streaminges tucatfilmnek készült, de ahhoz túl közhelyes, hogy bármi érdemi megállapítást tegyen az LMBTQ-szerelemről, ahhoz pedig nem eléggé hatásos, hogy érzelmes melodrámaként jól működjön.
A rendőröm az Amazon Prime Video kínálatában látható.