Az imádva gyűlölt menő csaj más emberként tér vissza Hollywoodba

2022. november 12. – 18:41

Az imádva gyűlölt menő csaj más emberként tér vissza Hollywoodba
Jennifer Lawrence rajongókkal fotózkodik a torontói nemzetközi filmfesztiválon. A kiút című filmjének bemutatójára érkezett, 2022. szeptember 10-én – Michael loccisano / Getty Images / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Első komolyabb filmszerepéért Oscar-díjra jelölték, két évvel később már egy gigantikus franchise arcaként kapta meg az aranyszobrot. Jennifer Lawrence üstökösként robbant be a köztudatba a húszas évei elején, és pár évig úgy tűnt, nem tud vele betelni a világ – majd rövid idő leforgása alatt Hollywood egyik legkeresettebb sztárjából erősen megosztó személlyé vált. Bár hivatalosan a tavaly év végi Ne nézz fel! számít a színészi visszatérésének, a Lawrence-reneszánsz most kezdődött el igazán: az Apple TV+-on debütáló A kiúttal egyszerre tér vissza független filmes gyökereihez, és rajzolja meg pályafutása új szakaszának irányvonalát.

Jennifer Lawrence felfedezésének története hollywoodi tündérmese: a Kentucky állambeli lányt egy New York-i látogatáson szúrták ki 14 évesen. Bár egy modellügynökség akarta megszerezni, Lawrence-t inkább a színészet foglalkoztatta, ezért csak akkor volt hajlandó aláírni, ha reklámszerepek meghallgatására is elküldik. Élete első meghallgatásán el is döntötte, hogy ezt a hivatást választja. „Mindig úgy éreztem, hogy semmihez sem értek, és sose találom meg azt, amit élvezni tudok. Elmentem a meghallgatásra, és bár valószínűleg béna voltam, ekkor döntöttem el, hogy biztosan ezt akarom csinálni” – emlékezett vissza az egyik korai interjújában. Annyira elszántan hitt az álmaiban, hogy a középiskola befejezése helyett inkább meghallgatásokra kezdett el járni.

Kisebb epizód- és filmszerepek, illetve a három évadig futó Bill Engvall-show című családi sitcom lázadó kamasz lányának eljátszása után el is jött a nagy áttörés. Debra Granik Winter’s Bone – A hallgatás törvénye című 2010-es kis költségvetésű független filmjében a saját testvéreiről és mentális beteg anyjáról gondoskodó, mélyszegénységben élő lányt alakít, aki a családi ház megmentése érdekében elkezd kutatni a drogkereskedelem miatt többszörösen elítélt apja után, ezzel magára haragítva az Ozark-hegység kérdezősködésre különösen kényes lakóit. Lawrence szuggesztív jelenléte és erőteljes alakítása olyannyira feltette őt a térképre, hogy 20 évesen meg is kapta első Oscar-jelölését.

Bár ő lett Mystique a 2011-es X-Men: Az elsők című előzményfilmben – aminek forgatásán beleszeretett Nicholas Houltba, akivel évekig voltak együtt –, egy másik franchise változtatta meg örökre az életét. A sikerkönyvekből adaptált Az éhezők viadala-filmek elhozták az ifjúsági disztópiák trendjét Hollywoodba, de semmi nem ért fel a hárommilliárd dolláros bevételt hozó négyrészes franchise népszerűségéhez. Katniss Everdeen szerepével Lawrence kamaszok milliói számára vált inspiráló feminista ikonná, miközben a franchise két filmje között elnyerte az Oscar-díjat is. David O. Russell sötét témákat boncolgató romkomjában, a Napos oldalban egy mentális problémákkal küszködő özvegyet alakít Bradley Cooper mellett: a szereppel el is happolta a díjat a nagy esélyesnek tartott Jessica Chastain elől. Az aranyszobrot a lehető legemlékezetesebben, egy hatalmas elesés után vette át, és ez a viccesen kínos pillanat – illetve az a laza önironikus humor, amivel kezelte – volt az első lépés ahhoz, hogy megszülessen mindenki kedvenc jó arc sztárja.

Jennifer Lawrence és Liam Hemsworth az Éhezők viadala első részében – Fotó: Lionsgate / Color Force / AFP
Jennifer Lawrence és Liam Hemsworth az Éhezők viadala első részében – Fotó: Lionsgate / Color Force / AFP

Elképesztő lendülettel tört be az élvonalba a 2010-es évek közepén, pár év alatt a világ legjobban kereső színésznőjévé válva. Miközben sorra jöttek ki a box office kasszákat robbantó Az éhezők-viadala filmek, még két másik David O. Russell-filmben is szerepelt, és az Amerikai botrányért, illetve a Joyért is Oscarra jelölték. Az őrületes népszerűséghez elég jelentősen hozzájárult, hogy Lawrence a látszólag minden előzetes megfontoltságtól mentes szókimondásával, valamint tabudöntögető és legtöbbször saját magát degradáló humorával teljesen rácáfolt a megszokott hollywoodi sztárképre. A színésznővel készült interjúk és az egyéb nyilvános megjelenései sosem a megszokott protokoll szerint alakultak,

Lawrence bármikor hajlandó volt egy jó poén kedvéért elővenni a legcikisebb történeteit, amelyek súlyos lerészegedésekről, más sztárokra vonatkozó őrült rajongásról, vagy éppen a pizza iránti szeretetéről szóltak.

YouTube-videók, GIF-ek és mémek örökítették meg a legemlékezetesebb grimaszait és dumáit, így nemcsak a filmvásznat, de az internetet is teljesen magával ragadta a J-Law-mánia.

Ám hamar elkezdtek megjelenni a repedések Lawrence „mindenki kedvenc menő csaja” típusú imázsán: amikor sokadjára esett el egy díjátadón, illetve látványosan nem fogyott ki a szórakoztató kínos sztorikból, egyre többekben merült fel a kérdés, hogy vajon Lawrence a kendőzetlen őszinteségével hódít, vagy ez az egész valójában csak egy felvett szerep. Tényleg olyan laza nő, akivel szívesen beülnél egy sörre, vagy csupán ügyes marketingfogás? Egy idő után pedig már azok is elkezdtek ráunni erre a stílusra, akik egyébként nem kételkedtek J-Law hitelességében.

A kiábrándulásra ráerősített, hogy Az éhezők viadala-franchise és a három Oscar-jelölést hozó Russell-korszak után a színésznő karrierje is elkezdett lefelé ívelni. Már a tinidisztópia utolsó két részét és a Joyt sem fogadta túl lelkesen a kritika, de a két legígéretesebbnek tűnő nagy projektjének földbe állása jelezte, hogy nagyobb gondok vannak. A 2016-os Utazók papíron még jól hangzott: egy nagy költségvetésű, high-concept ötleten alapuló romantikus sci-fi két, a népszerűsége csúcsán lévő sztárral, Lawrence-szel és Chris Pratt-tel a főszerepben, mi mehet félre? Mint kiderült, az alapkoncepció, hiszen a hibernációból az akarata ellenére felébresztett nő és az őt manipuláló férfi szerelmi sztoriját nem igazán vette be a közönség gyomra. A film anyagilag is alulteljesített, rácáfolva arra az előzetes elképzelésre, hogy Lawrence neve garancia a kasszasikerre.

Hasonlóan gyümölcsöző projektnek tűnt előzetesen Darren Aronofsky anyám!-ja is: a Fekete hattyú rendezője egy újabb szürreális pszichothrillerrel állt elő, amiben ki lehetett aknázni Lawrence széles érzelmi skálát felölelő színészi készségeit. Csakhogy az anyám! a kritikusokat erősen megosztotta, a közönséget és az Akadémiát pedig teljesen hidegen hagyta. Jól mutatja Lawrence népszerűségének romlását, hogy az anyám! miatt jelölték az Arany Málnára, ami már régóta nem a tényleges legrosszabb filmeknek és alakításoknak szól, hanem annak, hogy éppen ki örvend legnagyobb közutálatnak. A színésznő rövid ideig együtt járt Aronofskyval, de a rendező–múzsa dinamika valószínűleg nem működött valami jól náluk: egy szakítás utáni interjúban Lawrence elárulta, hogy az anyám! negatív fogadtatása is hozzájárult a kapcsolatuk megromlásához. Amikor pedig egy podcastban arról beszélt, hogy azért kapcsolta ki három perc után a Fantomszálat, mert első ránézésre egy „narcisztikus szocipata” művészről szól, akibe minden lány beleszeret, ő pedig cserébe tönkreteszi az önbecsülésüket, szavaiban sokan vélték felfedezni az utalást az Aronofskyval való kapcsolatára. Főleg, mivel hozzátette, hogy „ismerem ezt az élethelyzetet, tudom, milyen, nem kell megnéznem hozzá a filmet”.

A Vörös veréb című filmben – Fotó: Chernin Entertainment / Film Rit / Soundtrack New York / AFP
A Vörös veréb című filmben – Fotó: Chernin Entertainment / Film Rit / Soundtrack New York / AFP

A két nagy bukta után egyértelmű volt, hogy Lawrence karrierje lejtmenetbe kapcsolt, és ahogy egyre több kritika érte a megnyilvánulásait, sorra kezdték el elemezni az újságírók, hogy mi lehet a gond. A Buzzfeed a Jennifer Lawrence a menő csaj imázsának foglya című cikkében hosszasan elemezte, hogyan nem tud a színésznő kimozdulni a megszokott, de egyre jobban elunt imázsából, miközben a jó szerepek is elkerülik. A 2018-as Vörös veréb csak tovább rontott a helyzeten: a testét fegyverként használó orosz titkos ügynöknőről szóló filmet szexi thrillerként harangozták be, a közönség ehelyett egy lassú és cseppet sem erotikus kémtörténetet kapott, annak sem túl emlékezeteset. Lawrence a franchise-záró X-Men: Sötét Főnixben még utoljára – és láthatóan a háta közepére se kívánva – magára öltötte Mystique szerepét, majd megtörtént az, ami egy-két évvel korábban elképzelhetetlennek tűnt: úgy döntött, hogy tart egy hosszabb szünetet a filmes pályáján.

„Mindenkinek elege lett belőlem. Nekem is elegem lett magamból. […] Elértem egy olyan pontra, amikor az embereket már a létezésem is zavarta” – magyarázta a színésznő a visszatérése apropóján adott interjúban. A Hollywoodtól való eltávolodás ugyanakkor arra is rádöbbentette, hogy minél híresebb lett, annál kevésbé uralta a saját karrierjét. „Elvesztettem az irányítást. Az éhezők viadala és az Oscar-díj megnyerése után olyannyira árucikké váltam, hogy minden döntés egy nagy csoportdöntés volt” – emlékezett vissza, kiemelve, hogy utólag tudta meg, mennyi, a kedvenc filmeséhez tartozó forgatókönyv nem is jutott el hozzá. 2018-ban felbontotta a szerződést az őt a pályafutása kezdetétől képviselő ügynökséggel, majd ugyanebben az évben megalapította a saját produkciós cégét, az Excellent Cadavert. A cég neve beszédes: a szicíliai maffia használja ezt a kifejezést, amikor vérdíjat tűznek ki egy nagy híresség fejére, és Lawrence elmondása szerint valahol ő is el akarta pusztítani a celeb énjét.

A hiátus arra is ráébresztette, hogy az őt övező legnagyobb őrület idején a folyamatos munkába menekült, a díszletek között keresve megnyugvást. Majd 2018 nyarán a megnyugvás másik formájára talált rá, amikor találkozott a galériaigazgató Cooke Maroney-val, majd egy évvel később össze is házasodtak, idén februárban pedig meg is született a kisfiuk. A kiégés és a családalapítás mellett a politika volt a harmadik ok, ami miatt Lawrence visszább vett a filmezésből. Akármennyire is a lazaságáról híres, Lawrence sosem félt kiállni a számára fontos ügyek mellett: amikor 2014-ben egyike volt a számos női celebnek, akiknek a privát meztelen fotói kikerültek a netre, vagy amikor a Sony-szivárogtatás miatt kiderült, hogy sokkal kevesebbet keresett férfi kollégáinál, erőteljes hangnemben fejezte ki felháborodását.

Donald Trump megválasztása után pedig elkezdett aktívan politizálni: bár republikánus családban nőtt fel, idővel rájött, hogy az értékrendje a baloldalibb irányba húzza, és olyannyira elkezdte foglalkoztatni a politikai aktivizmus, hogy bekerült a RepresentUs nevű korrupcióellenes szervezet vezetői közé. Ennek a szervezetnek a másik leghíresebb testületi tagja Adam McKay, a Ne nézz fel! rendezője, aki finoman szólva sem rejti véka alá politikai hovatartozását. És bár Lawrence politikai pálfordulásához jól illeszkedett a Föld felé tartó meteort felfedező csillagász szerepe, a Ne nézz fel! nem nevezhető éppen ütős visszatérésnek, hiszen a négy Oscar-jelölés ellenére is jócskán megosztó lett.

Jonah Hill, Meryl Streep, Jennifer Lawrence, Leonardo DiCaprio és Adam McKay a Ne nézz fel! próbavetítésén, a Los Angeles-i Ross House-ban, 2021. november 17-én – Fotó: Tommaso Boddi / Getty Images
Jonah Hill, Meryl Streep, Jennifer Lawrence, Leonardo DiCaprio és Adam McKay a Ne nézz fel! próbavetítésén, a Los Angeles-i Ross House-ban, 2021. november 17-én – Fotó: Tommaso Boddi / Getty Images

A színésznő produkciós cégének első projektje, az A24 stúdióval közös gyártásban készült A kiút viszont már jóval hatásosabb visszatérés: pont a visszafogottsága miatt. A színházi közegből érkező Lila Neugebauer első filmjében Lawrence egy katonát alakít, aki súlyos fejsérülés miatt kénytelen hazajönni Afganisztánból, de inkább menne vissza a háborús övezetbe, mint hogy visszatérjen a családi házba, ahonnan nem véletlenül menekült el. A Winter’s Bone óta nem láthattuk ennyire visszafogott filmben és szerepben Lawrence-t, akinek kifejezetten jól áll az indie gyökerekhez való visszatérés.

A rajongóknak ezúttal amiatt sem kell aggódniuk, hogy megint eltűnne, ugyanis jelenleg is forgatja a No Hard Feelings című komédiát, amiben egy egyetem előtt álló fiú kamubarátnőjét alakítja. Utána Paolo Sorrentinóval készíti el a híres tehetségkutató ügynökről, Sue Mengersről szóló életrajzi filmet, továbbá a Lynne Ramsay rendezésében készülő Die, My Love című könyvadaptáció is a csőben van. Ugyanakkor a korábban beharangozott Bad Blood – a szélhámos Elizabeth Holmesról szóló Adam McKay-film – főszerepét állítólag visszadobta, miután meglátta Amanda Seyfried Emmy-díjas alakítását a Theranos botrányhős alapítójáról szóló A kibukott című sorozatban, és annyira fantasztikusnak vélte, hogy nem látja értelmét eljátszani ugyanazt a szerepet.

A 32 éves színésznő bizonyos szempontból nagyon más emberként tér vissza Hollywoodba, mint ahogy otthagyta azt, mégsem fordult ki önmagából: a Vogue két hónappal ezelőtti 72 kérdéses interjújában a rá jellemző sziporkázó humorral válaszol az újságíró villámkérdéseire, de érezhetően komolyodott, és már nem küzd látványosan a szórakoztatásunkért. Úgy tűnik, hogy sikeresen kivégezte a celeb énjét, és most a privát szféráját sokkal jobban védelmezve, a szerepeit pedig sokkal jobban megválogatva kívánja átadni a terepet a színésznő énjének.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!