A kiégett Obi-Wan Kenobi felcsapott bébiszitternek

2022. május 27. – 13:31

A kiégett Obi-Wan Kenobi felcsapott bébiszitternek
Fotó: Disney+

Másolás

Vágólapra másolva

Most már nyílt titok, hogy a Star Wars a mozik helyett a streamingre fókuszál. Először jött a Mandalorian, ami egyértelműen nagyobb popkulturális siker lett, mint bármelyik film a Disney-érában, majd ezt egy harmatgyenge Boba Fett-sorozat követte. A következő időszakban még vagy fél tucat Star Wars-sorozat érkezik a hamarosan Magyarországon is elinduló Disney+ felületén (csütörtökön további projekteket is bejelentettek), de az előtt még a készítők beteljesítettek egy régi vágyat: megpróbálják elmesélni, mi történt Obi-Wan Kenobival azután, hogy a Sithek elkezdték a Jedik kiirtását. Az Obi-Wan Kenobi az első két rész alapján nemcsak jobb, mint a legutóbbi Boba Fett, hanem még mintha az is látszana, hogy a készítők tanultak az elmúlt évek hibáiból.

Ha valakinek annyira nehéz követni a Star Wars-univerzum idővonalát, mint nekem, annak ajánljuk a képbehozó cikkünket, de a lényeg, hogy a történet az előzménytrilógia utolsó filmje, a Sithek bosszúja után játszódik 10 évvel. A Jedik a kihalás szélén, a Skywalker ikreket szétválasztották, és inkvizítorok járják a galaxist többek között Obi-Wan és társai után kutatva.

A messzi-messzi galaxis egyáltalán nem tűnik biztonságos helynek az Obi-Wan szerepét ismét magára öltő Ewan McGregornak, aki valamiféle húsfeldolgozó-üzemben tengeti a mindennapjait, hogy fél szemmel figyelemmel kövesse az ifjú Luke Skywalker életét a Tatooine-on. A készítők egyébként voltak annyira figyelmesek, hogy az első rész összefoglalja az előzménytrilógia eseményeit, szóval azok is hamar képbe kerülnek, akik 20 éve nem látták ezeket a filmeket.

Az első résznél kicsit felszisszentem, mert a Book of Boba Fett és a Mandalorian után rohadtul untam már a Tattooine-t, hiszen annyi érdekes bolygó van még ebben az univerzumban, hogy nem akarok már több homokot látni. Hála az égnek mintha a készítők is tanultak volna ebből, és Tatooine mellett megismerünk más világokat is, köztük egy teljesen új bolygót, ami olyan, mintha a Szárnyas fejvadászból rántották volna elő.

Fotó: Disney+
Fotó: Disney+

Elmondani nem tudom, mennyire jó látni a Boba Fett után új helyszíneket, és az is látszik, hogy erre a produkcióra a Disney nem spórolta a pénzt. Baromi jó a látvány, a jelmezek (az inkvizítoroké különösen telitalálat) is tökéletesek, végre a számítógépes grafika sem néz ki olcsón, arról nem is beszélve, mennyiféle idegen faj jelenik meg ebben a két epizódban.

Ez az a Star Wars, amibe annyian beleszerettek gyerekként, egy színes űrmese fura lényekkel, klassz bolygókkal, űrhajókkal, fénykardokkal és egy-két kikacsintással a már jól ismert történésekre.

Az első epizód eleje konkrétan olyan, mintha a Becstelen Brigantyk ikonikus jelenetét nézném, ahogy Christoph Waltz besétál egy házba, hogy zsidókat keressen. A három inkvizítor mindegyike félelmetes a maga módján, és külön tetszik, hogy mindegyiknek van saját személyisége és motivációja, nemcsak arról van szó, hogy ezek a kötelező rosszfiúk, akiknek rossznak kell lenni, és kész.

Obi-Wan Kenobi viszont már kicsit más helyzet. A tanítvány Anakin Skywalker sötét oldalra átállásától teljesen megtört, letért az útról, már arra sem hajlandó, hogy segítsen a rászorulókon és azokon, akiket igazságtalanság ért, még a fénykardját is elásta valahol a sivatagban, hogy tényleg eszébe ne jusson senkinek Jedinek nézni. McGregor remek színész, de valahogy mégsem érzem annyira megtörtnek, mint amennyire a történetben beállítani próbálják, inkább tűnik szimplán fáradtnak és kiégettnek, mint egy olyan embernek, akinek az élete eljutott a kút fenekére.

Miközben a látványtól a díszleten át a jelmezekig minden príma a sorozatban, a színészi játék azért hagy némi kivetnivalót maga után. McGregor kicsit elveszettnek tűnik a szerepében, és nem javít a helyzeten, hogy felbukkan egy gyerekszínész is, aki cuki, aranyos, nagyszájú meg minden, de nagyon lelóg a képernyőről. Arról nem is beszélve, hogy 10 éves korához képest olyan dialógusokat írtak neki, mintha már egy nagyon tudatos felnőtt lenne, ettől pedig különösen életszerűtlennek tűnnek a jelenetei. A másik kulcsszereplő egy Reva nevű inkvizítor (Moses Ingram), akiben alapvetően az az izgalmas, hogy sokkal sötétebbnek, gonoszabbnak, megátalkodottabbnak tűnik, mint a társai, Ingram mégis úgy néz ki minden jelenetében, mintha borzalmasan törné a lábát a cipő, ezért képtelen vízszintbe hozni a szemöldökeit.

Fotó: Disney+
Fotó: Disney+

A helyzetet egyedül Kumail Nanjiani menti meg, bár az Örökkévalók után itt is nagyon nehéz elvonatkoztatni a Silicon Valleyben megismert karakterétől, és az írók sem próbáltak meg valami radikálisan más szerepet adni neki. Ami viszont nagyon szórakoztató, hogy valahol a második rész környékén esett le, hogy az egyik zsoldos a sorozatban nem más, mint Flea, vagyis a Red Hot Chili Peppers basszusgitárosa. Nem ez az első alkalom, hogy ismert basszusgitárost szerződtetett a Star Wars egy kisebb szerepre, de bevallom, el kellett telnie egy kis időnek, mire a „te, az ott nem Flea?” kérdés átváltott a „te, hát ez tényleg Flea!” felszólalásra. Mondjuk ehhez az kellett, hogy az egyik jelenetben megvillantsa az aranyfogait.

A kissé gyengének tűnő színészi alakításoktól eltekintve az Obi-Wan Kenobi kifejezetten erősen indult, és alig várom már, hogy folytatódjon a Sithek, pontosabban az inkvizítorok hajszája a Jedik után. Pláne úgy, hogy az eddigi két rész alapján a inkvizítorok körén belül is lesznek még bonyodalmak, ráadásul azt is tudjuk, hogy előbb-utóbb feltűnik Hayden Christensen is, vagyis a Darth Vaderré váló Anakin Skywalker. Nyilván jogosak azok a hangok is, hogy elég volt már a Skywalker-sagából, viszont ez a sztori jó alapot nyújthat ahhoz, hogy kicsit jobban bemutassa a rejtőzködő Jediket, és olyan karaktereket készítsen elő, akik később kulcsfontosságúak lehetnek.

Egy dolgot kérek csak nagyon szépen. Hagyjuk most egy időre Tatooine-t, és mutassa be a sorozat a Star Wars világának más pontjait is. Annyira jó volt látni Daiyut, ami egy teljesen új helyszín, mégis minden jelenet tele volt élettel, színes kis űrlényekkel meg azzal a varázzsal, amiért annyira lehet szeretni ezt a franchise-t. McGregor meg gondolom hamarosan megembereli magát, és talán a következő részekben már nem egy kiégett bébiszittert kell alakítania, aki egy gyök kettővel rohanó 10 évest sem tud rendesen utolérni.

Kövess minket Facebookon is!