2021. november 14. – 12:33
Jövőre lesz 30 éve, hogy megjelent az első Championship Manager-játék, aminek a hagyatékát 2005 óta a Football Manager-sorozatban kell keresni. A játék a kezdetek óta egyetlen egy célt szolgált:
milyen lehet egy fociedző bőrébe bújva, a pálya széléről irányítani egy csapatot úgy, hogy igazán direkt ráhatásunk nincs arra, ami a mérkőzésen történik?
A laikusok hajlamosak legyinteni, és még az én környezetemben is vannak olyanok, akik évről-évre rácsodálkoznak, hogy mi a jó egy olyan focis játékban, ahol nem én lövöm a gólokat, nem én irányítom a játékosokat. Hát éppen ez!
Ugyan az elmúlt évtizedekben számos stúdió próbált a Sports Interactive trónjára törni (még az EA is olyan játékokkal, mint a Total Club Manager vagy a FIFA Manager), teljes nyugalommal merem állítani, hogy az ezredforduló óta a fociedző-szimulátorok egyértelmű királya a Football Manager. Még úgy is, hogy az évente kihozott új játékra alapuló stratégia miatt ritkán történnek forradalmi újítások. Ez igaz a nemrég megjelent Football Manager 2022-re is.
Ryan Reynolds elégedett a teljesítményemmel
Személy szerint valahol a Championship Manager 2000 körüli kiadásával játszottam először, és máig emlékszem arra, hogy extázisban ülök a gyerekszobámban az asztali gépem előtt, és egyszerűen nem akarom elhinni, hogy létezik egy játék, ahol nemcsak klubokat, hanem akár válogatottat is irányíthatok, és én dönthetem el, hogy az ifjú titán Steven Gerrardot hívom be a keretbe, vagy maradok a veterán Dennis Wise-nál. Arról nem is beszélve, hogy később bekerült a magyar első és másodosztály, irányíthatóvá vált a magyar válogatott, így kiélhettem tényleg a legperverzebb fantáziámot, például amikor a futballkarrierje végén járó Orbán Viktort is a keretében tudó, akkor még szimplán Felcsútnak hívott klubot 8-10 év alatt stabil BL-szereplővé tettem sőt, egy alkalommal még a legjobb nyolcba is bejutottam. Mindezt úgy, hogy aprópénzért vásárolt elefántcsontpari tiniket építettem a csapatba, akiket honosítva a magyar válogatottat ki tudtam vinni később több vébére és Eb-re is.
A Football Managerben az a legjobb, hogy mindenki kiélheti a legdurvább focis fantáziáját.
Megnyerni a Bajnokok ligáját az Ajaxszal? Bajnokságot nyerni a Diósgyőrrel? Kijutni a vébére az albán válogatottal? Esetleg felvinni a Premier League-be egy ötödosztályú angol klubot? Ezek mind megvalósíthatóak.
A 2019-es árvány előtt hosszú évekig kerültem a Football Managert, mert a játéknak van egy súlyos árnyoldala is. Iszonyatosan addiktív a játékmenet, az ember gyakran azt érzi, hogy na, jó, még nyomjunk le egy meccset, aztán szimuláljunk le pár napot, és ennyi volt. Aztán egyszer csak hajnal 4 van, és azon kapom magam, hogy alvás helyett a veterán jobb oldali védőm helyére keresek olcsó skandináv tinédzsereket, és dobogó szívvel költöm el egy 19 éves finn srácra a maradék költségvetésem kétharmadát. Aki aztán a második meccsen 3 hónapra kiesik térdszalag-szakadás miatt. Aztán jött a karantén, és megállíthatatlanul visszacsúsztam az FM-darálásba, hogy a Salzburggal majd a Dortmunddal domináljam a régió futballját.
Éppen ezért az idei Football Managert nem egy nagyobb csapattal kezdtem, hanem valamivel nehezebb kihívást választottam. A tavalyi év egyik legmeglepőbb híre volt, hogy a világ egyik legöregebb klubját, a walesi, de az angol bajnokságokban induló, jelenleg az ötödosztályban sínylődő Wrexhamet megvásárolta két hollywoodi színész, a Deadpoolból ismerős Ryan Reynolds és a Felhőtlen Philadelphia sztárja, Rob McElhenney. A két színésznek nem titkolt célja, hogy a Ted Lasso-tévésorozat, a különböző online focis dokuk és az európai futball növekvő észak-amerikai népszerűségét kihasználva a klubot ne csak a pályán tegyék sikeressé, hanem a szórakoztatóiparban is. Ehhez az első lépés nem volt más, mint leszerződtetni a 33 éves magyar edzőt, Sajó Dávidot a vezetőedzői padra.
A Football Managerben az a legjobb, hogy ha az ember szereti a focit és a szerepjátékokat, akkor itt egy kicsit megkapja mindkettőt. Egyetlen egy embert sem ismerek a valóságban a Wrexham keretéből, másfél szezon után mégis annyira kötődök az ötödosztályban 50 meccsen 52 (!!!) gólt szerző Dior Angus nevű csatáromhoz, mintha a testvérem lenne. Pedig csak harmadik számú csatárként kezdte a padon, a képességei sem túl magasak, mégis olyan termelékeny, hogy volt olyan hónapja, amikor négy meccsen 10 gólt szerzett. De hiába a kötődés, amikor a negyedosztályba bajnokként feljutva már kibukik, hogy ami ment a félprofik között, az egy szinttel feljebb már kevés lesz, és vérző szívvel tettem vissza a padra a klub gólrekorderét egy ingyen igazolt, 33 éves, kétméteres erőcsatárért, akit a másodosztályban sikerült elhozni.
Ezek azok kis saját történetek, amik miatt képtelenség még 30 év után is megunni a Football Managert.
De ezeket nagyjából leírtam a tavalyi cikkünkben a Football Manager 2021-gyel kapcsolatban is. Ettől függetlenül minden alkalommal kuncogok egy kicsit, amikor a vezetőségtől jön egy üzenet, hogy a negyedosztályt vezetve Ryan Reynolds tulajdonos nagyon elégedett a munkámmal.
Sokkal jobb meccsmotor, indokolatlanul sok adat
Mivel minden évben kiadnak egy új Football Managert, a fejlesztők nem tudnak igazán látványosan újítani, ezért már régóta azt vallom, hogy sokkal több értelme lenne éves vagy havi előfizetést kérni a játékért, mint mint minden évben kiadni majdnem ugyanazt frissített adatbázissal meg pár apróbb javítással. Így talán lenne idő és kapacitás teljesen újragondolni a meccsmotort, kezdeni valamit a rettenetes sajtótájékoztatókkal, és valahogy emberibbé tenni a játékosok közti kapcsolatot és interakciót. És ha már emberi dolgok, a játék által generált fiktív focisták és stábtagok arcai is lehetnének kicsit valósághűbbek, mint a Sims 2-ben, pláne úgy, hogy modderek már rég megoldották, hogyan lehet emberszerűbbé tenni őket.
A tavalyi játék leglátványosabb újítása az xG megjelenése és a sokkal mélyebb adatrendszer volt. Ez érthető, hiszen minden élsport egyre inkább adatalapú, az más kérdés, hogy engem sosem érdekelt igazán, és inkább az olyan nagyok ars poeticáját követtem mindig, mint például Csank János, akik szimplán megérzés alapján állították össze a taktikát vagy a kezdőcsapatot, aztán hebegtek-habogtak, ha kikaptak egy kiscsapattól, vagy a saját zsenijüket dicsérték, ha meglepetésre győzni tudtak az esélytelenebbnek tartott klubjukkal.
Idén a játék még durvábban elmélyül az adatelemzésben, és Data Hub néven egy teljesen új funkciót kapott a játék, ahol az adatmániás virtuális edzők végre beleáshatják magukat abba, miért nem tudja a csapatuk megtartani a labdát a középpályán, miért rohan át rajtuk az ellenfél a széleken vagy miért fárad el mindenki a 70. percre. Én ehhez a funkcióhoz kb. hozzá sem értem, mert az angol ötöd- és negyedosztályban kicsit túltolásnak éreztem, de egyszer biztos kipróbálom, ha lesz kedvem nagycsapatot irányítani.
Ami talán fontosabb, hogy a 3D-s meccsmotor fényévekkel jobb, mint az előző kiadásban. Ugyan ismerek olyan őrülteket, akik máig a 2D-s, „gombfocis” nézetben követik a csapatuk meccsét, de el kell ismerni, hogy a Football Manager 3D-s meccsanimáció még egy 10 évvel ezelőtti FIFA-játék szintjét sem ütik meg, de érezhetően évről-évre egyre jobb. Az idei kijavított egy csomó irritáló baromságot a tavalyiból, így például a szélsőink beadás helyett nem bombázzák az oldalhálóba a labdát az ellenfél alapvonaláról, az oldalvonal felé guruló labdával nem rohan ki a lelatóig a túlságosan igyekvő játékos, hogy az ellenfél kapjon érte bedobást, a beadások előtt pedig nem kell minden játékosnak 90 fokban elfordulnia, hanem szépen benyesik a labdát, ahogy kell. Külső szemmel ez még mindig egy kőkorszaki látványvilágú funkció, akik viszont évek óta gyűrik az FM-játékokat, azoknak azonnal feltűnhet, mennyivel élvezetesebb a 3D-motor.
A meccsmotor tele van új animációkkal, a gólhelyzetek életszerűbbek, a labda nem mindig ugyanúgy pattan ki minden védés után, és még a cselezéseknek is van értelme, még ha a rabonázáson kívül nagyon mást továbbra sem látni. Ami még feltűnt a sokkal szebb és fluidabb beadások mellett, hogy sokkal autentikusabbak a fejesek, nagyobb élményt ad, ha a játékosunk fejjel szerez gólt, mint az elmúlt években. És az én drága kétméteres veterán csatáromat látva mindig kicsit megemelkedik a vérnyomáson, amikor felé tart egy beadás az ellenfél ötöse környékén.
Emellett még bevezette a játék a „wide centre back” pozíciót, izgalmasabbá tette az átigazolási időszak utolsó napját, ami most sokkal informatívabb, izgalmasabb és átláthatóbb, mint az elmúlt években, és a háttérstáb is sokkal gyakrabban ad visszajelzéseket arról, hogy hiába próbálom átnevelni „hamis kilencesnek” a 16 éves sajátnevelésű csodagyerekemet, ha a srác az átlagnál rosszabbul passzol.
A játék végleges verziója ugyan most jelent meg, de mi jóval korábban megkaptuk a beta verziót, ahol belefutottam pár apróbb hibába, illetve mintha kicsit életszerűtlen lett volna még az átigazolási rendszer. Az előző FM-ben úgy röpködtek a 100 millió eurós tételek a nagy klubok között, mintha mindenhol orosz oligarchák és arab olajsejkek lennének a tulajdonosok, idén meg mintha átestek volna a ló túlsó oldalára. 2021-ben szinte elképzelhetetlen, hogy egy Lille potom 4,5 millió euróért vegyen meg 25 éves német válogatott védőt (Thilo Kehrer) a PSG-től, ahogy az is egy kicsit valószínűtlen, hogy a unitedos Anthony Martial mindössze 33 millióért kerüljön a Chelsea-hez, hogy onnan egy szezon után mindössze 22-ért tovább passzolják a Fiorentinának.
Illetve egy kicsit azt is érzem, mintha évről-évre könnyebb lenne a játék. Nem vagyok egy taktikai mágus, nem szoktam mikromenedzselni a felállásomat, így idén is a taktikakreátorral raktam össze egy nem túl bonyolult 5-2-1-2-es felállást. Az első 2-3 meccsen botladoztam, picit átvariáltam a posztokat, és utána olyan simán nyertem meg az ötödosztályt a Wrexhammel, hogy szinte minden rekordot megdöntöttem, amit csak lehetett. Aztán a negyedosztályba feljutva ezt folytattam, még a harmadosztályból frissen kieső Sunderlandet is oda-vissza szétverve vezetem úgy a tabellát, hogy a tavalyi gólvágóm manapság már a padra sem fér oda. De lehet csak arról van szó, hogy 20 év FM-tapasztalattal a hátam mögött, ugyanazt a játékospolitikát tartva (igazolj ingyen vagy olcsón, adj el bárkit, akiért sok pénzt kínálnak, és fejleszd az infrastruktúrát) már van egy jól bejáratott stratégia, amivel nem lehet igazán elbukni.
De ez majd akkor derül ki, ha a Wrexhamet sikerül felvinnem a Premier League-be. Ha ez öt év alatt sikerül, akkor vagy én vagyok tényleg túl jó, és akkor szeretném jelezni már most a magyar futball vezetőinek, hogy örömmel elviszem bármelyik magyar klub vezetését a jövőben, vagy a Football Manager 2022 lett jóval könnyebb, mint az elődei.