A '80-as évek óta léteznek olyan videójátékok, amelyben az ember egy fociedző bőrébe bújva merülhet el a futball egészen apró részleteibe. A műfaj egyértelmű királya az egykori Championship Manager volt, ami már jó 15 éve Football Managerként fut, és minden évben kiadnak egy folytatást. A nemrég megjelent 2021 nem hoz radikális változást az előző évek játékaihoz, cserébe sokkal jobb nézni azt, ahogy a pályán rohangálnak a játékosaink.
A fociedző-szimulátorok eredetét egészen 1982-ig vezetik vissza, és Kevin Toms brit játékfejlesztő munkája gyakorlatilag máig az alapja a Football Managernek (FM), vagyis sportjátékok szintjén már egy kifejezetten régi műfajról beszélhetünk. Az FM 2021 elkészültét nehezítette a járvány, de még a legádázabb FM-rajongók is elismerik, hogy bőven elég 2-3 évente megvenni a legújabb kiadást, mert a készítők ennél több részletet már úgysem tudnak belerakni a játékba. Ezért is tűnt kézenfekvő megoldásnak, hogy az idei játékban a sokat bírált meccsmotor kap egy komolyabb ráncfelvarrást.
Mielőtt azonban nagyon belemennénk a részletekbe, fontos leszögezni, mit is jelent FM-játékosnak lenni. Én még valamikor a '90-es években kezdtem el egészen fiatalon fociedzős játékokkal játszani, és nagyjából érettségiig hosszabb-rövidebb időkre ráfüggtem a Championship/Football Manager-játékokra, mert kiskamaszként zabáltam minden focis magazint, és lenyűgözött, hogy egy virtuális világban leigazolhatom a kedvenc játékosaimat a kedvenc csapatomba. Olyannyira, hogy az egyik legerősebb emlékem ötödik általánosból, hogy szüleimtől angol-magyar kéziszótárat kérek névnapomra, hogy le tudjam fordítani a sérülések neveit magyarra a játékban.
Viszont megvan az a súlyosan addiktív része is az FM-játékoknak, hogy ha akarjuk, sosincs vége egy új mentésnek. Egy német csávó például 333 szezont (ez 333 év a játékban) húzott le ugyanazzal a csapattal az FM17 Touch verziójában, ami majdnem 2000 óra tiszta játékidőt jelent, de egy dán férfi állítása szerint lassan 10 éve játszik ugyanazzal az egy mentéssel. A Telex szerkesztőségében is vagyunk páran, akik úgy beszélnek a Football Managerről, mint egykori drogfüggők a heroinról. Ugyanis ez a „na még egy kört menjünk” mentalitás ahhoz vezetett sokszor, hogy az ember hajnali 4-kor döbben rá, hogy még mindig a tökéletes 26 év alatti balhátvédet balhátvédet keresi Wycombe Wanderers alsó osztályú angol csapatának kezdőjébe. A Football Manager tényleg olyan mint a drog, az ember egyszer rákap, de aztán utána inkább évekig nem nyúl hozzá.
Az új funkciók ellenére az FM21-nek a lényege még mindig ugyanaz. Megkapjuk a világ legnagyobb játékosait, edzőit, csapatait, bajnokságait és válogatottjait tartalmazó adatbázist, ami gyakorlatilag egy hatalmas Excel-tábla, és egy csapat edzőjeként kell ütőképes gárdát összeraknunk minőségi edzésekkel, átgondolt igazolásokkal és maszek taktikákkal. A Sports Interactive stúdiónak 1300 (!!!) megfigyelője van világszerte, az ő feladatuk feltérképezni a brazil harmadosztálytól az ausztrál bajnokságig minden fontosabb ligát, majd a játékosok és a stáb képességeit adatokká alakítani. Az adatbázis annyira részletes és mélyreható, hogy már Premier League-csapatok is használják, hogy megtalálják a világ legeldugottabb bajnokságaiban játszó csodagyerekeket is. Ez még mindig a sava-borsa a játéknak, olyannyira, hogy a korábbi játékokban Orbán Viktor és Orbán Gáspár is szerepelt, mint a Puskás Akadémia (akkor még Felcsút), illetve a Fehérvár (akkor még Videoton) igazolt játékosai.
Mivel nagyjából 6-8 éve nem menedzsereztem, és csak idén, a tavaszi karantén idején kezdtem el újra (először az FM16-tal, majd az FM19 és FM20), nem kerestem akkora kihívást, mint a hőskorban, amikor valamelyik játékban BL-nyolcaddöntőig vittem a Felcsút csapatát, és teleraktam a magyar válogatottat honosított elefántcsontpartiakkal, hogy legyen esélyünk kijutni a vébére. Mivel szeretek erős utánpótlással rendelkező klubokkal lenni, és az utóbbi hónapokban valahogy mindig a Dortmundot választottam, most Szoboszlai Dominik tündöklésétől inspirálva az RB Salzburggal kezdtem az első FM21-es mentésemet az osztrák elsőosztályban.
Ami rögtön feltűnt az új verzióban, hogy a készítők érthetetlen módon kihagyták a játékból a szemkímélő „sötét módot”, ami azért probléma, mert a játék 70%-ban az ember szöveges üzeneteket olvas a képernyőjén, és a fehér alapon színes betűktől hosszú órák után kiég az ember szeme. A másik korai felismerés, hogy cserébe viszont sokkal gyorsabban ment a játék, még hatalmas adatbázissal (én szeretek 60-80, akár 100 ezer karaktert tartalmazó adatbázissal kezdeni, ha kisebb ligában játszom) is gyorsabb a töltési idő, mint valaha. De a lényeg ugyanaz, különböző időközönként üzeneteket kapunk a játékosmegfigyelőinktől, edzőinktől vagy a sajtótól, közben nyomkodjuk a folytatás gombot, hogy elérkezzünk a következő meccsig, ahol az igazi újdonságok kezdődnek.
Veterán Championship Manager-játékosok még biztosan emlékeznek rá, hogy régen annyiból állt egy mérkőzés, hogy a virtuális edző szövegalapú közvetítést nézett, és úgy tudta követni, hogy éppen hogy áll a csapata, mi történik a pályán. Ezt később leváltotta a „gombfoci” nézet, vagyis egy 2D-s meccstérkép, ahol már valós időben lehetett követni a labda és a játékosok mozgását. Ugyan a 3D-s meccsnézetet már 2009-ben kihozták, a rajongók körében az egyik legnagyobb panasz még mindig az, hogy miközben a FIFA egyre jobban hasonlít megjelenésben egy valódi focimeccsre, a Football Managerben még mindig darabos pixelbábuk csetlenek-botlanak, és beadás helyett rendszeresen az oldalhálóba bikázzák a labdát, mint az idióták. Az évek során finomodott a technológia, és a FIFA (vagy a PES) színvonalát továbbra sem sikerült megközelíteni, de az FM21 esetében tényleg érzékelhető javításokat eszközöltek a meccsmotorban.
Nem rohangálnak értelmetlen irányba a védőink, a kapusok nem esnek hanyatt egy kapufáról lepattanó lövés miatt, a szélsőknek pedig nem kell minden beadás előtt 90 fokkal elfordítani testüket. Nem lett realisztikus a meccsmotor, de minden részletében jobb, gördülékenyebb és kevésbé szürreális, mint a sokat szidott FM20 esetében. Ráadásul a stúdió teljesen újrahúzta a statisztikákat mutató paneleket, bővítették a prezentációt, és a közönség sem úgy néz ki, mintha egy 2004-es videójátékból szedték volna ki őket, hanem mondjuk egy 2012-esből. Ezek apró lépések, de az első BL-meccsen kifejezetten élvezetes volt látni, hogy égnek a görögtüzek a lelátón, sokkal részletesebbek a stadionok, és a VAR-ra sem kell várni annyit. Bár azt hozzá kell tenni, hogy ugyanannyira irritáló a VAR miatt álló játék virtuálisan, mint valódi meccseken.
Az összes új fejlesztést itt lehet átböngészni, de a legfeltűnőbben a kommunikációba nyúltak bele a készítők. Edzőként folyamatosan nyaggat minket a sajtó, hülyeségeket kérdeznek tőlünk az újságírók, a játékosaink meg több pénzért, több játékidőért vagy azért rinyálnak, mert haza akarnak menni a brazil edzőtáborból. Ezeket az elmúlt években egy-két gombnyomással le lehetett tudni sőt, rá lehetett sózni az összes médiával való érintkezést a másodedzőnkre. Én is azok közé tartozom, akit halálra untatnak ugyanazok a gyakran teljesen irreleváns, életszerűtlen kérdések, és nincs kedvem minden meccs előtt 4-5 oldalnyi szöveget olvasnom, ha voltaképpen csak sablonkérdésekre kell sablonválaszt adnom. A stúdió ezen tekert egyet, de pont nem a problémát oldották meg.
Az idei játékban bevezették a non-verbális kommunikációt, tehát most már nem csak azt mondhatjuk 19 éves svájci-nigériai szélsőnknek, hogy többet várunk tőle edzésen, hanem előtte a vállára tehetjük vagy éppen a csípőnkre tehetjük a kezünket. Ez a gesztikuláció jelen van a sajtóeseményeken, villáminterjúkon és szinten minden olyan alkalomnál, ahol a virtuális edzőnk egy másik karakterrel kommunikál. Egy ideig el-eljátszogattam ezzel, de aztán rájöttem, hogy csak újrahúzták a korábbi kommunikációs rendszert, azzal a különbséggel, hogy most nem azt választom ki előre, hogy milyen hangnemben fogok megnyilvánulni, hanem azt, hogy a megnyilvánulásomhoz milyen testtartás párosul. Kifejezetten az immerzióért játszó FM-esként is értelmetlen időpazarlásnak érzem ezt a funkciót, és a második szezonomban már stabilan mindenhol az asszisztensemre bízom a kommunikációt, hiába vezettek be olyan újítást, hogy már a kérdező újságírókkal is kialakulhat személyes kapcsolatunk.
Ami viszont a kezdő vagy a stratégia iránt kevésbé fogékony játékosoknak jó hír, hogy a háttérstáb szerepe és funkciója még nagyobb lett, mint valaha. Részletesebb segítséget kapunk edzésre, a kezdőcsapatunk összetételére, a taktikára, és minden egy picivel átláthatóbb, mint korábban. Az analitikusok mellett combosodott a megfigyelőhálózat is, most már profi játékostoborzókat is alkalmazhatunk, akik maguktól ajánlják fel, ha szerintük igazolni kellene egy-egy hiányposztra, illetve több másodedzőt is alkalmazhatunk, ha akarunk. Ebben az a vicces, hogy ennek köszönhetően felvettem a németül nem beszélő brazil másodedzőm mellé egy olyan másodedzőt is, aki beszél németül, és rábízhatom a sajtóeseményeket. Az más kérdés, hogy a gyakorlatban ennek semmi hatása vagy értelme nincs.
És itt jön a bajom az FM21-gyel. A meccsmotor és a kissé fölösleges kommunikációs újradolgozáson kívül semmi komolyabb átgondolás nem történt, csak létező funkcióknak adtak új grafikai megjelenítést. Miközben érthető, hogy a meccsmotorra kell a legtöbbet költeni, egy FM16 és egy FM21 között alig-alig van különbség, nincs szükség arra, hogy az ember másképpen játsszon, mint tette azt öt éve. A játékosok talán egy fokkal hisztisebbek, a Covid miatt végre nem vesznek 6-8 játékost is 100 millió eurókért a klubok, és mintha egy picit életszerűbb lenne a játékon belül a piaci rész, ami a játékosmozgást vagy a fizetéseket érinti. De még így is megdöbbentő, hogy kb. ugyanazzal a taktikával és beállításokkal játszom, mint évekkel ezelőtti FM-ekben, és nem, hogy működik, de konkrétan a cikk írásakor több mint 40 veretlen meccsnél járok az osztrák bajnokságban a Salzburggal. Oké, hogy kimagaslóan a legerősebb csapat a ligában, és a mezzalát játszó Szoboszlai Dominikra építettem a taktikát, de még így is furcsa, hogy továbbra is működik a farmolás, vagyis olcsón begyűjteni egy rakás tehetséges fiatalt, kölcsönadogatni őket felnőttcsapatokba, aztán tripla vagy akár tízszeres áron továbbadni őket, a bevételtől meg fejleszteni az infrastruktúrát és az utánpótlást, majd kezdeni újra a farmolást. Nyilván az angol hetedosztályban ezerszer nehezebb dolgom lenne, de azért jól mutatja a helyzetet, hogy évekkel ezelőtti metódussal még mindig bombacsapatot lehet építeni az FM21-ben is.
Nyilvánvaló, hogy amikor évente kell kihozni új játékot ugyanabból a márkából, akkor nem lehet állandóan radikális újításokat kitalálni, de azért most már jó pár év eltelt azóta, hogy a Sports Interactive igazán belenyúlt volna a játékélménybe. Ami adatok és statisztika szerint ki tudnak hozni, azt már rég kihozták, de még mindig hiányzik például a mentális rész vagy a személyes kapcsolati kötődések a játékból. Például elhoztam a svájci-nigériai szélsőm testvérét Svájcból, viszont a szélsőmnek eszébe sem jutott megköszönni, hogy leigazoltam az öccsét sőt, még csak az általános morálja vagy kedve sem nőtt. Vagy leigazoltam egy egykori klublegendát edzőnek, ami általában mindig baromi népszerű húzás a szurkolóknál, de erre sem találtak ki még semmit. Ott van több tízezer játékosnak és edzőnek a profilja az adatbázisban, de csak egészen minimális szinten alakul ki a játékosok között kapcsolat, ami nincs igazán komoly hatással semmire. Hiába van egészen megosztó stílusa és személyisége José Mourinhónak, ha ezt a játék semmilyen szinten nem tudja visszaadni azon kívül, hogy sajtótájékoztatókon beszólogat az ellenfélnek. A személyiség hiányzik sok helyen nagyon-nagyon.
Ettől függetlenül az FM21 talán egy picivel jobb, mint az FM20, de ez nem annyira nagy szó. Valószínűleg ebben is el lehet veszni akár többszáz órára, és végre Szoboszlai személyében van egy igazi csodagyereke is a magyar focinak, akit a virtuális világban elitklubok akarnak leigazolni. Nálam például a PSG, a Liverpool és a Newcastle is érdeklődött iránta, de meglepő módon Szoboszlai nem akart távozni, mert a karrierje szempontjából korainak ítélte meg. Ez is egy új fejlesztés, és még pár ilyen apró figyelmességet ki lehetne emelni, de ezek önmagukban kevesek ahhoz, hogy megindokoljanak egy újabb vásárlást. Ezért továbbra is tartom, hogy FM-veteránok játsszanak még nyugodtan valamelyik régebbi kiadással, ha muszáj, mert annyi mindenről nem maradnak le az FM21 esetében. Viszont most már nagyon érik egy grandiózusabb megújulás, és az végre új életet hozna ebbe az egyébként még mindig borzalmasan addiktív játékba.
Ettől még előző este úgy feküdtem le, hogy még 20 percig alakítgattam a taktikát a fejemben, hogy vajon a BL-meccseken érdemesebb-e mezzala helyett box-to-box középső középpályást játszatnom Szoboszlaival úgy, ha védekezőbb felfogásban állok ki.
És ugyanezt éreztem ettől a játéktól már 15-20 éve is.