2021. július 30. – 12:39
frissítve
Návai Anikó egy nemzetközi szórakoztatóipari botrány kellős közepén csúnyán lebukott. A Golden Globe-díjakat osztó HFPA nevű társaság egyedüli magyar tagjaként megjelentetett egy Scarlett Johansson-interjút a Nők Lapjában, de az interjú szövegét bizonyítottan máshonnan szedte, a plagizálást be is vallotta.
A HFPA már több mint egy éve folyamatos kritikák kereszttüzében van, amiért a hollywoodi tudósító tagok nem végzik el a munkájukat, túlszámlázzák magukat, nem hajlandóak a berkeikbe új embereket beengedni, és sok esetben korruptak. Tom Cruise tüntetőleg visszaadta a Golden Globe-díjait, Scarlett Johansson pedig kijelentette, hogy egyetlen HFPA-tagnak sem fog interjút adni. A júniusi Nők Lapjában mégis volt egy interjú, Návai Anikó neve alatt, a végén azzal a lezárással, hogy LOS ANGELES, 2021. JÚNIUS 15. Egy hónappal azután, hogy a Telexnek megszólalt abban az ügyben, hogy a HFPA éppen milyen reformokra készül.
Návai neve már egy ideje egyet jelent a magyar médiában a Los Angeles-i tudósításokkal, 2010 után, a Golden Globe-ot osztó brigád tagjaként pár évig egyenesen megkerülhetetlen volt a tévében. A HFPA-tagság egy halandó újságíró számára elképesztő hozzáférést biztosított hollywoodi sztárokhoz, a rövid interjúkat aztán a köztévén, a TV2-n, az AMC-n és a saját Youtube-csatornáján is bemutatta.
Ezek az interjúk általában 5-10 perces lehetőségek voltak bizonyos filmek bevezető sajtókampányai során, amiket Návai néha olyan bizarr elemekkel dobott fel, mint amikor Robert Pattinsonnak átnyújtott egy adag gulyást, amit Kálomista Gábor producer főzött. A színész ekkor éppen az Alkonyatot szerette volna promózni. Vagy amikor Ryan Goslingot arról faggatta, hogy melyik magyar boltban szeret kenyeret venni.
A mozgóképes interjúk mellett az írottaknak is egészen sajátos stílusuk volt: bensőséges viccelődések, sűrű utalások arra, hogy az alany és az interjú készítője milyen régóta ismeri egymást, kvázi barátok. Széles körökben ismert részletek megfűszerezve szinte egyértelmű kitalációkkal. (Ezekből a cikk végén található egy gyűjtés.) „1998-ban beszélgettünk először”, „a szemem láttára nőtt fel”, „megéltem vele gyors házasságát és válását Ryan Reynoldsszal” – néhány idézet a mostani, mint kiderült, fiktív Johansson-cikk bevezetőjéből. A cikket egyébként a botrány kitörése után, csütörtökön levették a Nők Lapja online felületéről, a nyomtatott magazinban természetesen elérhető azóta is.
Azoknak, akik nem követték a karrierjét az utóbbi évtizedekben, nem mond sokat az, hogy elismerte a plágium vádját, és ezzel a magyar sajtóban jelen állás szerint kegyvesztett lett. Návai azonban nagyon is aktív szereplője volt a magyar sajtónak, már a hetvenes évektől, a rádiózástól kezdve az amerikai tudósításokon át a sztárinterjúkig. A karrierje, mint azt mindjárt látni fogjuk, néha egészen érdekes kanyarokat vett.
Hello, Hollywood!
Návai Anikó 1948-ban született Szegeden, pár évvel azután, hogy édesapját, Návai Dénes jogtanácsost internálták egy feljelentés után, de ártatlannak és rendes baloldali embernek bizonyult. Návai Dénes 1970-ben halt meg, lánya akkor a bölcsészkarra járt. Anikó 1973-ban elkezdett dolgozni szerkesztőként a Magyar Rádióban, ő készítette az Ötödik sebesség című műsort, miközben különböző ifjúsági magazinokba írt cikkeket.
1976-ban jelent meg a Magyar Ifjúságban a Hány popból áll a világ? című cikke, ami definiálni próbálta a magyar popzenei irányzatokat, de Bródy Jánost annyira kiborította, hogy olvasói levelet írt miatta az újságnak. Maga Erdős Péter, a korabeli magyar könnyűzenei atyaúristen is írt Návainak, de nem a popzene miatt, hanem mert reagálni akart a Neoton új lemezéről megjelent kritikájára. A popzenei cikkben is megszólaltatta Zalatnay Saroltát, egy évvel később pedig ugyanabban az újságban már úgy kezdte a vele készült interjút, ahogy a pár évtizeddel későbbi sztárinterjúit:
„Már három hete, hogy nem láttam Zalatnay Cinit. Ha hívott, Moszkva és London között a repülőtérről, épp vidéken voltam — s amikor én kerestem, épp az egyetemre ment a felvételijét intézni, onnan meg rögtön Kecskemétre, a központi ORI-műsorral. Szaporodtak az üzenetek: kedden tíz és tizenegy között hívj otthon; nem jó az időpont, hívj föl te vasárnap; a KEK-en várlak a koncert előtt; találkozzunk inkább az ORI-büfében...”
A Návai-jelenség kiindulópontja egy Sylvester Stallone-interjú volt, amit a Magyar Rádiónak készített, ennek a körülményei elég széles körben ismertek, mert sokat beszélt róla ő maga is. Stallone 1980-ban Magyarországra érkezett a Két félidő a pokolban című film amerikai remake-jét forgatni. Az akkor terhes Návait felkérte a rádió, hogy készítsen anyagot a sztárral, aki akkor már nagyon nagy névnek számított (a Rocky 2. után, de még az első Rambo előtt jártunk). A nagy tumultusban a rádiós valahogy Stallone mellé keveredett, és tüzet kért tőle. Stallone visszakérdezett, hogy miért dohányzik terhesen, és ahogy ő mondta a Médiapiacnak adott interjúban, „máris a beszélgetés kellős közepén voltunk”.
1980 után nem sokkal megnyílt Budapesten a Gyertya étterem a Bajcsy-Zsilinszky úton. A Gyertya a korabeli leírások szerint ízléses, magas színvonalú étterem volt, ami éjjel is nyitva tartott. Több cikk és maga Návai is többször emlegeti a fehér kesztyűs pincéreket, az ezüsttányéron szervírozott marhapörköltet, a pincehideg bort. Az éttermet Návai férje, az egykori sportoló, Skorka György vezette kilenc hónapon át, amikor Skorkát azzal vádolták meg, hogy sikkasztott az étteremben. Ekkor 1981 márciusában a feleségével, aki egy személyben az étterem társvezetője is volt (habár alkalmazásban nem állt), kimenekültek az Egyesült Államokba. A nyolc hónapos gyereküket Magyarországon hagyták.
Később Návai az 168 Órának úgy emlékezett vissza erre 1990-ben, hogy már az étterem működése alatt útlevelet kértek mindketten, és meg is kapták, de ezzel párhuzamosan „elindult egy teljesen megalapozatlan, rettentő furcsa, fegyelmivel kombinált kampányszerű ellenőrzési őrület az étterem ellen”. Az akkori lapok arról írtak, hogy a Gyertyánál 237 ezer forint értékű leltárhiányt állapítottak meg, szabálytalanságok voltak a fizetések kiadásánál, a vendégeket is megkárosították. Az Esti Hírlap azt írta, hogy Skorka távozása után az üzletvezető-helyettes és anyagi felelős egy sikkasztás miatt felfüggesztett börtönt kapó alkalmazott lett.
Návai a sikkasztásról vagy annak vádjáról nem beszélt a sajtónak, a 168 Órában inkább azt említette, hogy a Kádár-korszak legnagyobb kultúrpolitikusa, Aczél György is gyakori vendég volt a Gyertyában. Amikor Skorka közölte Aczéllal, hogy felmondott, a politikus behívatta az irodájába, és arra kérte, hogy ne törődjön a vizsgálatokkal, csak vonja vissza a felmondását. Návai szerint ekkor már késő volt, „mi akkor már az életünkért futottunk”.
A házaspár New Yorkban telepedett le, ahol Skorka pincérként dolgozott (R. Székely Júlia 2000-ben a Magyar Hírlapban: „Skorka Amerikába ment, egy ideig Hollywood vendéglőssztárja volt, aztán nem tudom, mi lett vele.”). Návai a BBDO nevű reklámügynökséghez került, majd onnan Tassy Jenő rádiós tudósító segítségével a Voice Of America (Amerika hangja) riportere lett, először Washingtonban, aztán Los Angelesben. Itt készítette első interjúját Andy Vajnával, aki akkor éppen a Rambo 2. producere volt.
Návai az MTI egykori washingtoni tudósítójával és későbbi párjával, Bokor Pállal együtt megalapította az Atlantic Press nevű hírszolgáltató és PR-céget, aminek a segítségével folyamatosan tudta szállítani a Los Angeles-i tudósításokat. Nem kizárólag hollywoodi anyagokra kell gondolni, Návai írt beszámolót az 1994-es földrengésről vagy többoldalas összefoglalót az akkor éppen a teljes amerikai közvéleményt foglalkoztató O. J. Simpson-tárgyalásról is a magyar sajtónak. De Steven Spielberg Golden Globe-díjáról is a helyszínről tudósított. Az Atlantic Press egyébként még mindig létezik, de nem hírszolgáltatóként és nem PR-ügynökségként, hanem egy még mindig Bokor Pál által vezetett könyvkiadóként.
„Hadd köszönjem meg soraim közlését azzal, hogy »Návai Anikó, aki egyébként újságíró, de most valami más szerepkörben mozgott, s fontos embernek tűnt«️, az Atlantic Public Relations vezetője, az HBO sajtóképviselője, a Madách Színház, a Filmszemle és a Magyar Mozgókép Alapítvány sajtófőnöke, s Lee Solters kérésére négy napig Michael Jackson budapesti sajtójának szervezésében segédkezett.”
Ezt a mondatot Návai írta az 168 Órába, de nem mint újságíró, hanem mint olvasó, aki az újságnak arra a cikkére reagál, ami Michael Jackson 1994-es budapesti látogatásáról szólt. Návaira, pontosabban az Atlantic Pressre ez mind igaz is volt: ők szállították a Jackson-látogatásról szóló információkat a magyar sajtónak, az ő segítségükkel indult el Magyarországon az HBO, sőt, még produkciós terveik is voltak.
A Békés Megyei Népújságnak Návai és Bokor azt nyilatkozták, több filmtervük is van készülőben, egy Leslie L. Lawrence-adaptáció, amit Bombayban (ma: Mumbai) forgattak volna, egy Báthory Erzsébet-feldolgozás és Lengyel Menyhért A waterlooi csata című színdarabjának feldolgozása. Egyik sem készült el, Návai viszont nem sokkal később kiadta az „Oscar? Oscar!” című könyvét, ami az Oscar-díjak történetét dolgozta fel, majd 1999-ben visszament az Egyesült Államokba.
A nagy váltás 2000-ben történt, amikor Návai a Hollywood Foreign Press Association, azaz a HFPA egyetlen magyar tagja lett. Ez az a kétes összetételű társaság, akik a Golden Globe-díjakról döntenek, és ahol éppen söprik ki a padlást, és potyognak a csontvázak a szekrényből.
„Remélem, hogy a filmbizottsági megbízásom és a HFPA tagságom kéz a kézben viheti előre a magyar filmművészet és filmgyártás ügyét Hollywoodban”
– nyilatkozta 2000-ben a Népszabadságnak a kettős kinevezése után nem sokkal. Az újságírói tagság mellett ugyanis ő lett Magyar Filmbizottság Los Angeles-i irodájának vezetője is.
A Magyar Filmbizottság egy állami szervezet volt a filmszakmai szempontból elég zűrzavaros korai 2000-es években, működésének célja az volt, hogy a magyar filmeket és a budapesti filmgyártást reklámozza szerte a világban. A bizottság filmes nagykövete Návai Anikó volt, az akkori Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) pedig nagyjából 16 millió forinttal támogatta a szervezetet – azaz főleg Návai költségeit. Az Index még 2009-ben arról írt, hogy erősen megkérdőjelezhető volt Návai sikere, mégis évi 16,5 millió forint ment el az ő költségeire. Vagyis a filmbizottság irodájára, ami egyben az ő lakása is volt.
Az MMKA-ba új kuratórium ült be 2010 áprilisában, vizsgálatot indítottak, és 7,9 milliárdos hiányt találtak. A nadrágszíjat pedig addig húzták, amíg Návai pozíciója is áldozatául esett a megszorításoknak.
„Ha arra próbálunk rájönni, mit csinált Návai Hollywoodban a magyar film hírnevének öregbítése érdekében, kénytelenek vagyunk mégis cikkeire és most megírt levelére hagyatkozni, mert az eredményeiről nem készült írásos beszámoló”
– írta 2010-ben a Heti Válasz. Návai egy levelet is írt a kuratórium új elnökének, Kőrösi Zoltánnak, amiben méltatta a saját munkáját, és annak fontosságát. A levél eljutott a sajtóhoz, ezért széles körben lehetett olvasni, ahogy arról ír, milyen volt Várhegyi Attila kulturális államtitkárt vagy Kóka Jánost kísérgetni Hollywoodban.
A filmes nagykövet mellett váratlanul kiállt egy Népszabadságban leközölt olvasói levélben Kerék-Bárczy Szabolcs, egykori Los Angeles-i konzul, a DK volt elnökségi tagja. „ A méltatlan és igaztalan vádakkal szemben Návai Anikó teljesítményét nem közvetlenül a megvalósuló üzletek nyers számai mutatják” – írta Kerék-Bárczy, és feltette azt a költői kérdést is, hogy hol vannak azok az MMKA kuratóriumi tagok, filmesek vagy diplomaták, netán politikusok, „akik nálam hivatottabbak lennének méltatni Návai Anikó munkásságát”.
Ha méltatást nem is, de a kormányzat azért adott egy csattanós választ. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal megvizsgálta az MMKA működését, és a jelentéséből kiderült, hogy volt olyan eset, amikor Návai ugyanazt a munkát kiszámlázta a közalapítványnak és egy közalapítvány alá tartozó cégnek is.
2012-ben már a köztévénél vezetett műsort. A Szeretettel Hollywoodból 2016-ig futott, aztán a közmédiától saját bevallása szerint azért távozott, mert „valaki nem kapott akkreditációt a Golden Globe-díjátadóra”, illetve jogtalanul használta fel az egyik anyagát. A köztévétől a TV2-hez ment, ahol egy évig maradt, aztán az új programigazgató megvált tőle. 2018-ban az AMC-n vezetett műsort, és még abban az évben abba is hagyta. 2019-ben megjelent az Andy Vajnáról szóló Mr. Hollywood című könyve a Central Kiadó gondozásában. A Central alá tartozik a Nők Lapja is, ahol most kirobbant a plágiumbotrány, és a 24.hu is. Az utóbbi portálon 2020-ban is jelentek meg videói, de Návai rendszeresen publikált a Nők Lapjában, a Természetgyógyász Magazinban és a 24.hu-n is. A 24.hu most azt kérte Návaitól, hogy adjon bizonyosságot arról, hogy az oldalon megjelent anyagaiban nem plagizált.
Návai akkor is előkerült, amikor tavaly egy Kjersti Flaa nevű norvég újságírója jogi útra terelte azt, hogy nem engedték csatlakozni a szervezethez a HFPA-hoz. Flaa keresetéből elég sok kellemetlen részlet derült ki a Golden Globe-okat osztó társaságról, többek között egy „meg nem nevezett magyar tagról”.
Legutóbb a Népszavának adott interjút idén júniusban. Amikor az újságíró arról kérdezte, hogy mit szól ahhoz, hogy sokan megkérdőjelezték a HFPA-tagok szakmaiságát, ezt válaszolta:
„Csak a magam nevében beszélhetek: több évtizedes újságírói munkásságom során soha senki nem kérdőjelezte meg magasfokú szakmaiságomat.”
2021 júliusában viszont megkérdőjelezték. A Central Media kijelentette, hogy nem tartanak igényt tovább a munkájára, Návai pedig az egész karrierjében rendre felbukkanó 168 Órának azt nyilatkozta, hogy mindenki számára egyértelműnek kellett volna lennie a szövegből, hogy az interjú nem friss. Amikor arról kérdezték, hogy ha újrakezdhetné, csinálná-e máshogy, az újságíró ezt felelte:
„Miért kellene másképp csinálnom bármit?”
Pár jellemző részlet Návai újságírói karrierjéből
„Januárban a Hollywoodi Külföldi Kritikusok Aranyglóbusza, márciusban az Oscar-díj csillogott Kevin Costner kezében amikor beszélgettünk. Az interjú közlésével azért vártunk mostanáig, mert az Oscar-díjkiosztás közvetítése és a ”Farkasokkal táncoló„ (Dances With Wolves) magyarországi bemutatója valószínűleg felcsigázta a hazai mozirajongók kíváncsiságát: miféle ember lehet Kevin Costner, amikor kihunynak a jupiterlámpák?” (Vas Népe, 1991. május)
„E sorok írója, aki egyszerű mezei néző lesz csupán május 22-én a Népstadionban, pontosan két évvel ezelőtt látta először a Guns'n'Roses együttest a Los Angeles-i Coliseumban, ott, ahol 84-ben nyitották és zárták az olimpiát. 1990 tavaszán azon a bizonyos koncerten a Puskák és rózsák még csak nyitózenekarként lépett fel, igaz, nem kisebb nagyság, mint a Rolling Stones előtt. A Guns n’ Roses azonban gondoskodott róla, hogy kiszorítsa a Jaggert dicsérő sorokat a kritikákból, s a Stones fotóit a lapokból.” (Zalai Hírlap, 1992. május)
„A párizsi tévé riportere franciául akarja megszólaltatni Spielberget. ”Nem tudok franciául, csak egy szót, azt, hogy GATT.„ A válaszra nem kapják föl fejüket a Spielberg-diadalsztori amerikai tudósítói, az európai újságírók meg szemlátomást illetlenségnek érzik, hogy a két Oscarját szorongató Spielberggel művészetpolitikai vitába szálljanak. A pillanatnyi zavart csöndet használom ki, hogy átadjam a Schindler listájához készült történelmi munkafüzet magyar nyelvű kiadását, amit Lustig azonnal kivesz Spielberg kezéből. ”Küldjön egyet nekem is„ – mondja magyarul, hibátlanul.” (168 Óra, 1994. március)
„Hihetetlen, hogy egy hollywoodi sztár teljes kétségbeesésében egy fürdőkádból kérjen tanácsokat egy magyar újságírótól? Igen, hihetetlen – mégis megtörtént. Nicole Kidman és Návai Anikó valóban bizalmasai egymásnak. Mikor kezdődött Nicole Kidman és Návai Anikó barátsága? Annyi biztos: évtizedekkel ezelőtt. Melyik volt az a pillanat, amikor érezték, hogy ez több munkakapcsolatnál? A Los Angelesben élő magyar újságíró ezt már alig tudja felidézni. – Ki emlékszik arra már! – neveti el magát Anikó. – Talán akkor éreztem először, hogy barátként tekint rám, amikor szétmentek Tom Cruise-zal.” (Kisalföld, 2017. július)
Felhasznált források:
Magyar Ifjúság, 1976. február
Magyar Ifjúság, 1977. január
Magyar Ifjúság, 1977. február
Esti Hírlap, 1982. január 7.
Népszabadság, 1982. január 28.
Békés Megyei Hírlap, 1998. február
Népszabadság, 2000. június 9.
Heti Válasz, 2010. augusztus 12.
Népszabadság, 2010. augusztus 3.
A határ a hollywoodi csillagos ég (Cosmopolitan, 2012. 01. 23.)
Otthon Hollywoodban (Médiapiac, 2019. 01. 17.)
