2020. december 9. – 18:08
Hollywood sokszor volt a kihalás szélén. Majdnem pontosan száz évvel ezelőtt, nagyjából 20 évnyi létezés után az amerikai filmipart a spanyolnátha rengette meg, abban a járványban 600 ezernél is több amerikai halt meg (a cikk írásakor a koronavírus-halálozások száma 282 ezernél tart az Egyesült Államokban), vészhelyzet volt az egész országban, kötelező volt maszkot viselni, a mozikat és színházakat bezárták. A gazdasági instabilitásban viszont valaki meglátta a lehetőséget: Adolph Zukor kihasználta ezt a pillanatot, hogy a stúdiórendszert kialakítsa, és ezzel a modern Hollywood alapjait lerakja. Csak éppen az kellett hozzá, hogy rengetegen csődbe menjenek.
A spanyolnátha és a koronavírus közötti párhuzamosak nemcsak a társadalmi és egészségügyi, hanem a szórakoztatóiparra tett hatás miatt is érdekesek. Ahogy száz évvel ezelőtt sikerült destabilizálni az addig kialakult rendszert, úgy most is pontosan erre vannak törekvések: a múlt heti bejelentés alapjaiban úgy rázta meg az alapokat, mintha a járványhoz járt volna egy földrengés is. A Warner és az HBO ugyanis bejelentette, hogy a stúdió 2021-es filmjeit úgy fogják bemutatni jövőre, hogy egyszerre lesznek a mozikban és a tévécsatorna HBO Max névre keresztelt streamingszolgáltatásán.
A lényeg, hogy azokban az országokban, ahol elérhető az HBO Max, ott a premier napján előfizetőként eldönthetjük, hogy elmegyünk moziba, vagy inkább otthon, mindenféle extraköltség nélkül nézzük meg a stúdió filmjeit. És ezek nem valami kisköltségvetésű, érdektelen tévéfilmek, mert a listán olyanok vannak, mint a Sherlock Holmes 3., a Mátrix negyedik része, a Dűne, a Godzilla vs. Kong, a Space Jam folytatása, és megannyi más, hatalmas érdeklődésre számottevő film. Ez nem a kispálya, ez a létező legnagyobb pálya.
A Warner bejelentésével párhuzamosan az HBO is ledobta a maga bombáját, az HBO Maxot 2021 második felében elkezdik Európának ezen a részén is bevezetni, így akár az is előfordulhat, hogy ha minden simán megy, egy magyar előfizető úgy dönthet, hogy nem megy el moziba megnézni az egyébként részben Magyarországon forgatott Dűnét, hanem inkább megnézi otthon. A mozis lehetőség megmarad, de ha mondjuk egy családban kifizették a jelenleg 15 dolláros havi előfizetést, akkor tényleg elbumlizna ezért, hogy ugyanennyiért megnézze – popcorn nélkül – a filmet? Nálam a válasz az lenne, hogy igen, de én egészen biztosan a kisebbséget képviselem.
Főleg így, hogy a koronavírus miatt radikálisan átalakultak a filmfogyasztási szokásaink, hiszen az év jelentős részében a mozik be voltak zárva, vagy ha nyitva is voltak, helyfoglalási korlátozásokkal, kötelező maszkviseléssel működtek csak, ezekkel a tényezőkkel pedig nem kell megbirkózni otthon a tévé előtt. Pontosítok, a fogyasztási szokás éppen hogy nem változott meg, hiszen ugyanúgy ott ülünk a tévé, a képernyő, a telefon, a tablet, vagy egy projektor fénye előtt, és nézzük a tartalmat, mintha a Mad Ment vagy a Drótot vagy Az ifjú Sheldont néznénk. Nem a szokás változott, hanem a tartalom: az olyan sorozatok, mint a Trónok harca vagy a Westworld már iszonyatos pénzbefektetéssel készültek, egy-egy ottfelejtett kávéspohártól eltekintve részletgazdagon, CGI-vel, látványos jelenetekkel.
Tíz-tizenöt évvel ezelőtt egy rész bármelyik két emlegetett sorozatból egyáltalán nem esett volna le a mozivászonról. Mára eljutottunk oda, hogy ilyesmi vizuális színvonalú sorozatok gyakorlatilag nyom nélkül eltűnnek a kínálatban, hiába várta mindenki a Tales From The Loopot vagy a Lovecraft Country-t, ezeknek 2020-ra már szinte semmilyen kulturális lábnyomuk nem volt, a költségvetés és egyedi vizualitás ellenére.
A mozi- és filmipar nagy fejlesztéseinek és fejlődéseinek eredménye szinte mindig reakció volt valamire: a szuperszélesvásznú CinemaScope technológia az akkoriban berobbanó tévézést akarta legyűrni, hiszen míg a tévé egy doboz volt, a vászon méretét nem lehetett reprodukálni, és ez még a mai is népszerű IMAX-re is igaz. A 3D-re sem volt képes egy készülék sem otthon először, a technológiai fejlődésnek álcázott bazári mutatvány az ötvenes évektől kezdve újra és újra feltűnik, ha a filmkészítők fenyegetve érzik magukat. Ilyesmi az érzékeinket támadó 4DX, vagy a terem oldalára homályosan, torzan vetítő ScreenX is, bár ezek csak lábjegyzetek lesznek a mozitörténetben.
De a spanyolnátha váltásai nem azok voltak. Térjünk vissza egy kicsit 1918-re, amikor az amerikai mozik 80-90 százalékát be kellett zárni, a mozik bezártak egy hónapra, és tilos volt bármilyen tömegjelenetet forgatni az Egyesült Államok filmstúdióiban. Ekkoriban még nem léteztek nagy moziláncok, nem voltak nagy forgalmazók, a legtöbb filmszínházat családi vállalkozások üzemeltették, ezek nagyrészt hónapról hónapra éldegéltek, és teljesen a padlóra vágta őket az, hogy be kellett zárni néhány hónapra. Ekkor jelent meg a magyar származású stúdiófőnök Adolph Zukor a pénzével, és felvásárolta ezeket a gyengélkedő mozikat, hogy egy kézben legyen a gyártás, a forgalmazás, és a filmek vetítése is, ezzel gyakorlatilag kiszorította a kisebb mozikat, és bebiztosította, hogy az általa gyártott filmek eljussanak mindig az általa birtokolt mozikba.
William Mann történész erről a korszakról írt egy könyvet még 2015-ben, és az első hullám idején azt mesélte a Deadline-nak, hogy ha Zukor látná a streamingszolgáltatók üzleti modelljét, akkor tapsolva ünnepelné őket, mert gyakorlatilag megvalósították azt, amit ő 100 évvel ezelőtt: egy kézben a gyártás, a forgalmazás, és a bemutatás.
Az amerikai moziknál nemcsak a családi vállalkozások kezdtek most becsődölni, az ország második legnagyobb mozihálózata, a Regal Cinemas a csőd szélén táncol. Liszka Tamás, a budapesti művészmozikat vezető Budapest Film Zrt. igazgatója novemberben, a legutóbbi korlátozások bevezetésénél azt nyilatkozta a Telexnek, hogy „a hagyományos mozik végleges kihalása a tét, a fővárosban és országszerte is”. Ha a járványhelyzet úgy is fogja indokolni, hogy a mozik kinyithatnak, kérdéses, hogy mennyire lesznek hajlandóak az emberek visszamenni, egyrészt a többi ember közelsége, másrészt pedig az otthon elérhető tartalom miatt.
Ami a 2020-ról eltolt blockbusterek miatt még mindig irtó combosnak néz ki jövőre: jönne az új Halálos iramban, új Szellemirtók, új Minyonok, új Top Gun, új Hotel Transylvania, új James Bond.
Filmek, amikre garantáltan iszonyatos mennyiségben vonulnának az emberek egy átlagos évben.
A világon pedig van igény arra, hogy megint moziban nézzenek egyszerű filmeket az emberek, Japánban, ahol az alacsony esetszám és halálozás miatt kinyithattak a mozik, novemberben 3,4 millióan nézték meg összesen a Demon Slayer: Mugen Train című animét. A film annyira népszerű volt, hogy egy tokiói mozinak egy nap 42 vetítést kellett beiktatnia, hogy mindenki meg tudja nézni.
Az európai és észak-amerikai világban egyelőre ez az őrületes mozibajárási kedv még nem jelentkezett akkor sem, amikor lehetett. Christopher Nolan időcsavargató, rafinált Tenet című thrillere volt az, ami a forgalmazási lakmuszpapírnak számított az első hullám alatt. A premierdátumát sokáig tologatták, Nolan nem volt hajlandó engedni a mozibemutatóból, így úgy tűnt, hogy a világ akkor jön rendbe, ha a Tenetre majd jegyet lehet kapni. Aztán lehetett, de a méretéhez és ambíciójához képest kevés bevételt hozott, az egész világon 359 millió dollárt, ami rengeteg pénz, de nem feltétlenül számít annak egy ugyanannyiból készült, sokkal nagyobb kaszálásra tervezett akciófilmnél. A Tenet december közepén érkezik blu-ray lemezen és mindenféle online boltba Magyarországon is.
De amíg Nolan és/vagy a filmet készítő Warner nem volt hajlandó a két járványhullám közepén elengedni a Tenet kezét, és megjelentetni különböző online felületeken, a cég decemberre már kész volt a pálfordulásra. A legnagyobb lépést az jelentette, amikor a szintén egész évben várt és tologatott Wonder Woman 1984 egyszerre fog majd megjelenni a mozikban (már ahol lehet), és az HBO Max felületén, ezzel pedig egy garantáltan százmilliókra számítható film lesz elérhető minden előfizetője nappalijában. És nem szabad elhallgatni azt sem, hogy minden torrentező nappalijában is, hiszen ha a világ egy pontján digitálisan bemutatják, onnantól nincs az a netrendőrség, ami megállítja, hogy elterjedjen 1080p-ben illegálisan. Ahogy ez megtörtént más olyan filmekkel is, amik a vírus miatt idén felkerültek hivatalosan, legálisan az online boltokba 1-1 országban, hogy aztán már bárhol, ahol a torrentet nem büntetik szigorúan, le lehessen pillanatok alatt szedni.
A Warner döntése meglepő volt, sőt, egyesek szerint tényleg vízválasztó, de nem teljesen előzmény nélküli. A koronavírus miatt a forgalmazók elkezdték szétszórni különböző felületekre a filmeket, vagy a felületeket birtokló cégek kezdtek el licitálni rájuk. A szinte teljes titokban forgatott Borat-folytatás vagy az Amerikába jöttem 2. is így került az Amazonhoz, miközben bizonyos filmek egyszerűen felkerültek a Google Play vagy Itunes kínálatába, mint például a Bill és Ted harmadik része. A Netflix már pár éve megkezdte a tartalom agresszív felvásárlását és finanszírozását, meg lehetett nézni ott már évekkel ezelőtt cannes-i filmfesztiválra küldött dél-koreai filmet vagy éppen mozikból kimaradt akciófilmeket is.
Sőt, ha még jobban visszamegyünk, a Napster és Facebook körül sündörgő Sean Parker már 2016-ban be akart tenni a moziknak azzal, hogy pénzt fektetett be a Screening Room nevű projektbe. Aminek a lényege pont az lett volna, hogy a mozikban látható filmeket otthon, egységesen 50 dollárért 48 órára ki tudnánk kölcsönözni. Mondanám, hogy a terv elhalt, de igazából átalakult: a moziból kimaradt Mulant például a Disney úgy mutatta be a saját, Disney+ nevű szolgáltatójánál, hogy egy extra költséget kellett fizetni az előfizetési díj mellé. Az HBO Maxnál nem lesz plusz költség a friss filmekre.
A mozik üzemeltetői természetesen azonnal borúsan látták a legkisebb változás jeleit. Amikor tavasszal a Universal úgy döntött, hogy a Trollok című rajzfilmsorozat legújabb részét kirakják a netre mozipremier helyett, az Egyesült Államok legnagyobb mozicége, az AMC bojkottot hirdetett a stúdió ellen. Amikor a Cinema City-t kerestük, hogy kommentálja a Warner döntését, az anyacég Cineworld közleményét juttatták el a Telexhez.
A Cineworld tisztában volt azzal, hogy a Wonder Woman meg fog jelenni streamingen is a mozival egy időben, de a cég nagy reményt fűz ahhoz, hogy hamarabb meginduljon a világon az oltási procedúra, ami kemény terheket fog levenni az ipar válláról. A Cineworld bízik abban, hogy a Warner döntése ideiglenes, és majd a kilábalásnál a stúdió újra fogja tárgyalni a megjelenéseket, a cég azt vallja, hogy a nagy filmeket a nagyvászonra készítették, és alig várják, hogy 2021 első negyedévében újranyissanak. Onnantól csak pár hónap, és indulna Magyarországon az HBO Max.
Nyilván 2021-ben fogjuk igazán látni és érzékelni, hogyan változik meg a mozibajárás, de vannak olyanok, akik nem látják annyira sötéten a helyzetet. Steven Soderbergh (Ocean’s Eleven, Fertőzés) például egy interjúban elmondta, hogy szerinte ezzel a moziknak egyáltalán nincsen vége. Soderbergh az egyik legjobb, és talán a legjobban képben levő rendező, aki Hollywoodban dolgozik, készített filmet a Netflixre Iphone-nal, elkészítette évekkel ezelőtt a koronavírust megjósoló Fertőzést, rendezett sorozatot (A sebész, Mozaik), úgyhogy pontosan tudja, hogy miről beszél, amikor a szórakoztatóiparról beszél. Soderbergh szerint egyszerűen muszáj belátni, hogy ha lesz is vakcina 2021-ben, nem fogja megérni a stúdióknak reklámozni a filmjeiket.
A rendező szerint biztos nem fog eltűnni a mozizás a közeljövőben, azért sem, mert egyszerűen nincsen ahhoz fogható jelenség, mint amikor egy blockbuster eléri az 1 milliárd dolláros bevételt. Jelenlegi állás szerint 40-nél is több ilyen film létezik, szuperhősfilmek, Harry Potter-epizódok, vagy a Titanic. Soderbergh azt állítja, hogy egyszerűen túl sok cég épít arra, hogy egy film potenciálisan 1 milliárd dollár felett fog kaszálni a mozikban, a Warner viszont most csak annyit mondott, hogy ácsi, nem biztos, hogy olyan hamar fog ez bekövetkezni, mint sejtjük. Soderbergh azt várja, hogy a mozik álljanak át az úgynevezett repertory modellre, azaz arra, ami mondjuk Budapesten a járvány alatt sokszor a Corvin volt: olyan filmeket mutassanak be a filmtörténet 120 évéből, amiket nem biztos, hogy lehetett látni nagyvásznon.
„A szemgolyókért vívott verseny nagyon intenzív most”
– mondja Soderbergh a Daily Beastnek adott interjújában, aminek egyébként az az apropója, hogy egy új filmje érkezik az HBO Maxra decemberben. Egy óceánjáró hajón forgatta, Meryl Streep főszereplésével.
Soderberghnek rátapintott a lényegre, amikor azt mondja, hogy az 1 milliárd dolláros bevétel nagyon fontos, szinte a szórakoztatóipar szent grálja. Ugyanis a streaming idején nincsenek pontos statisztikák bárminek a sikeréről. A magyar HBO például adatokat nem közöl, csak toplistákat, maximum egymás viszonylatában tudjuk így objektívan kiértékelni a filmeket és sorozatokat, de nem tudjuk, hogy a nézettség valójában mit jelent. A Netflix ugyan már konkrét statisztikákkal dobálózik, de a streamingóriás érdekesen számol, itt egy megtekintésnek számít az is, ha valaki belenéz egy adott tartalomba, és mivel a Netflix oldalán gyakori az automatikus lejátszás, ezt önkéntelenül is megtudja tenni bárki, aki nem kattint eléggé. Ha mégis a megtekintések számából indulunk ki, ezt sem lehet pontosan dollárosítani, hiszen nincsen tranzakció a megtekintéseknél, minden egy előfizetés része. És egy stream micsoda is? Ahogy Matthew McConaughey mondja A Wall Street farkasában:
Nem anyag. Nincs a periódusos rendszerben. Kurvára nem létezik.
A mozi, mozijegy, és az azért cserébe járó pénz viszont igen, és ha radikálisan át is fog alakulni a moziba járás, vagy a mozik létezése a következő 1 évben, nem jelenti azt, hogy teljesen el fognak tűnni. Ahogy száz évvel ezelőtt sem tűntek el, ahogy nem nyírta ki a mozit a VHS, a DVD, az internet, a színes tévé, és valószínűleg nem fogja kinyírni a koronavírus sem. Egy 120 éves bevételi, szórakoztatási forrás nem fog annyira egyszerűen eltűnni, akármennyire is azon dolgozik mindenki.
Források: Deadline, New York Times, Daily Beast