Második monarchiás vasúti utazásunkra – Trieszt után – ismét Vácról indulunk, ahonnan már 1851 óta kényelmesen meg lehet közelíteni Brünnt, azaz Brnót, Morvaország fővárosát.
Ma már kevesen tudják, de a vasúti korszak hajnalán kemény csata dúlt Bécs és Budapest között a régió vezető vasúti központjának szerepéért. A császárváros Győr felé kezdte el építeni a vonalat, míg Kossuth támogatásával Vác felé indult meg az első magyar sínpár építése Pestről.
Az egész beruházást korrupciós botrányok övezték, a forradalom is közbeszólt, de végül a Vác felé tartó vonal nyerte a csatát. 1851-re 60 kilométer/órás sebességgel Európa egyik legszebb vonalán lehetett elérni Pozsonyt, és onnan Bécset, vagy esetünkben Brünnt. Erre haladt az Orient expressz is, így a szerencsés váciak átszállás nélkül érhették el Konstantinápolyt és Párizst is. Kérdés persze, hányan használták ki a lehetőséget.
Bár 1855-re elkészült a győri vonal is – aztán az vált a főiránnyá Bécs, Brünn és Prága felé –, aki igazán szeret vonaton utazni, ma is a váci vonalat választja. Közel százszor megtettem már az utat Pozsonyig, és mindig imádom, ahogy a büfékocsiban megáll az élet a Dunakanyarban, és a pincérek is kijönnek a pult mögül, hogy megbámulják a kanyargó folyót. Budapestről kétóránként indulnak vonatok Vácon át Brünnbe, a menetidő kicsivel több mint négy óra, ami hamar elrepül a jó kávé, a monarchiás bédekker, és persze a kedvcsináló korsó cseh sör mellett.
Ahogy Brünnben leszállunk, keressük a restit, de nem találjuk sehol. Van viszont kávézó, DM, az állomás modern, mint egy repülőtér. Ahogy kilépünk az utcára, egyből feltűnik, hogy napjainkra teljesen lekopott a városról a szocialista szürkeség. Az utcákon trendi látványpékségek, apró kávézók, modern sörözők váltogatják egymást az egykor Bécs elővárosának is hívott egyetemi központban.
Szeptembertől júniusig a város négyszázezer lakójából nyolcvanezret tesznek ki az egyetemisták, akik mindenhol tetten érhető színes élettel töltik meg az Osztrák–Magyar Monarchia egykori textilfővárosát.
Sör és textil: a múlt
A pályaudvartól a belváros felé vesszük az irányt. Nem kell sokat csatangolnunk, egy kapualj emeleti sörözővel csábít minket, és mi nem is tudunk ellenállni a Starobrno hívó szavának. Az emeleti söröző hatalmas, frissen, de hagyományos stílusban felújítva, ahol négyféle sört mérnek hasas kriglibe, a nálunk megszokottnál sokkal több habbal. Le is ülünk egy kicsit mélázni rajta.
A Starobrno Sörfőzde (Pivovar Starobrno) az 1325-ben alapított helyi őssörfőzde utódjaként épült 1872-ben, akkor vette fel a Starobrno (Óbrünni) nevet. A Monarchia idején a főzde napi öt vagon sörrel látta el a bécsi piacot. A sörgyár 2009-ben egyesült a Krušovicei Királyi Sörfőzdével, és gyorsan be is kebelezte őket a holland Heineken-konszern.
De a város a felemelkedését nem a sörnek, hanem a Monarchia fájó területi veszteségének, a poroszok által elfoglalt Szilézia elvesztésének köszönhette. A Habsburgok ugyanis a határon túl ragadt textilipar új központjának Brünnt jelölték ki. Ez a lehetőség az ipari forradalommal egy időben érte a várost, így az hamar robbanásszerű fejlődésnek indult. Lakossága a századelőre százhetvenezerre nőtt, és ezzel a birodalom ötödik legnagyobb városává vált. Morvaország fővárosa alig száz kilométerre van Bécstől, a helyiek ma is inkább a bécsi repülőtérről indulnak világgá, nem a prágairól, mert egyszerűen közelebb van.
Brünn a textilipar megjelenése előtt a legtöbb magyar fejében egy távoli, ködös erődítményként élt, ahol a Habsburgok rabosították előszeretettel ellenségeiket. A helyi tömlöc vendégszeretetét élvezte Kazinczy Ferenc és több magyar jakobinus is. Kazinczy itt írta a Fogságom naplója című elbeszélését. Itt raboskodott több olasz és lengyel felkelő is, akiknek a várbörtön a magyarokhoz hasonlóan mára emlékhely.
A múmia hüvelykujja hazatér
A vár shopjában viccesnek szánt szatyor is kapható a jelesebb fogvatartottak mérges portréjával. Jókai Mór A két Trenk című regényének egyik hőse, Trenk Ferenc (a „magyar Trenk”) szintén itt, a Špilberk várbörtön kazamatáiban raboskodott. Trenck báró valódi történelmi személy volt, akinek halála után a teste a tömlöcből egyenesen a helyi kapucinus templom kriptájába vándorolt. Azt, hogy a valóság néha a legjobb regényírók fantáziájával vetekszik, mutatja, hogy a kripta speciális mikroklímájának köszönhetően a báró mumifikálódott, ám rejtélyes körülmények között elvesztette hüvelykujját. Feltételezések szerint egy hullarabló csavarta-törte le a rajta levő rózsafüzérért vagy gyűrűért.
A porhüvely száz év eltelte után, gondos radiológiai és ujjlenyomat-elemzést követően egyesült újra a leszakított porhüvelykkel, ami a városi múzeumban porosodott a felfedezéséig. Mit lehet erre mondani? Lájk! Jutott azért történelmi öröm is nekünk Brünnben: Mátyás király itt tette fejére a cseh koronát.
Brünn a kísérletező kedvéről is híres: a városnak köszönheti a világ Gregor Mendelt, aki itt alapozta meg a modern genetika tudományát. Leoš Janáčeket is, aki a világzene előfutára volt, és többször fellépett Bartókkal is. A helybeli Milan Kunderának több mint tízezer külön kiadását őrzi a róla elnevezett helyi könyvtár, a várral szembeni dombra kiköltözött textilbáró Tugendhat korszakalkotó otthona pedig mára a világörökség része.
A villa, ahol elvált a csehek és szlovákok útja
Brünnben és a Monarchia egykori városaiban járva gyakran érzi úgy az ember, hogy ugyanannak a városnak az utcáit rója. A díszes bérházak homlokzatai gyakran megszólalásig hasonlók. Ez nem véletlen, a díszítőelemeket ugyanis óriási mennyiségben az erre szakosodott gyárakban készítették, a típusokat az építtetők katalógusból rendelték, s így a divatosabb épületkülsők hamar elterjedtek Trieszttől Nagyváradig.
Brünn robbanásszerű fejlődése egybeesett Bécs teljes megújulásával. A császárvárosban a Ring kiépítése adott rengeteg lehetőséget az építészeknek, míg Brünn esetében az ötvenezres középkori város duzzadt százhetvenezres modern ipari központtá.
Két iskola versengett ekkor a megrendelésekért. Az egyik a városokat esztétikai elvek szerint rendezte volna újra, és az utcák és a terek kialakításánál a festői látványt helyezte középpontba. Ezzel szemben álltak a funkcionalisták, akik a városi tereket, épületeket rendeltetésük szerint akarták kialakítani. Utóbbira kiváló példák Brünnben a textilbárók villái. A virágzó ipar kitermelte a fizetőképes nagypolgárságot, amely képes volt világszínvonalú épületeket létrehozni. Ezért ha a városban járunk, feltétlenül meg kell néznünk a Löw-Beer- és a Tugendhat-villa párosát.
Brünn Rózsadombja a város legszebb parkjának, a Luzánkynak a keleti végén indul (ez volt Csehország első közparkja, II. József alapította 1786-ban). Itt áll a Löw-Beer-villa szecessziós épülete. Bécs és Trieszt palotáihoz képest ez az 1903-ban épült otthon nyugodtan nevezhető visszafogottnak. A villát eredetileg Moritz Fuhrmann brnói textilgyáros építtette, tőle vette meg 1913-ban Alfred Löw-Beer iparmágnás, akiről mai nevét kapta. 1939 után a Löw-Beer-villát elkobozták zsidó tulajdonosaitól. A német megszállás alatt a Gestapo irodája működött benne.
A kapun belépve pár lépés után egy hatalmas és csendes, ősparkszerű kertbe jutunk, a város zaja megszűnik. Az 1920-as évek végén a mágnás a villa kertjének felső részét lányának, Gretának ajándékozta, aki férjével Fritz Tugendhattal 1929-ben felépíttette ott a világ negyedikként számontartott modern építészeti lakóházát, a Tugendhat-villát, már ekkor alkalmazva olyan megoldásokat, mint a fotocellás ajtók vagy a klímaberendezés.
A villa ma is modernül hat, érdekes elképzelni, ahogy a hatalmas egybenyíló nappaliban egy család élte mindennapjait. Az épület a rendszerváltás után újra fontos szerepet kapott: ikonikus, kör alakú étkezőasztalánál tárgyalták meg Csehszlovákia kettéválását, és itt is írta alá Václav Klaus és Vladimír Mečiar a szétválás dokumentumait. A kert és a villa kiállítási része ingyen látogatható, de ahhoz, hogy a belső tereket is meglátogathassuk, előre helyet kell foglalni, mert gyakran hónapos a várólista.
Honnan jöttek a brnói magyarok?
„Nem brnói, hanem brünni magyarok” – helyesbít Detáry Attila, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége Brünni Helyi Egyesületének egyik vezetője, mert ahogy mondja, a helyiek jobban szeretik a régi történelmi elnevezést. Detáry foglalkozása biológus mérnök, életútja nem hagyományos: szenci (seneci), azaz felvidéki születésű, brünni feleségével mégis a budapesti ELTE-n találtak egymásra, végül a feleséget követve telepedtek le Brünnben.
A mai Brünn a monarchiás idők után újra kozmopolita város lett, mondja, miközben egy habos sörrel koccintunk az U Emilában, a város egyik Monarchia idejéből megmaradt sörözőjében. A csehek tudatosan nagy számban fogadnak be szlovákokat és ukránokat. A szlovákok szabadon jelentkezhetnek a brünni egyetemekre, a gyakori vegyes házasságok után pedig hamar asszimilálódnak. Csehország lakossága így majdnem egymillió fővel gyarapodott az elmúlt években.
Brünn olyannyira megőrizte cseh jellegét, hogy több helyen egymásra néztek a csaposok, amikor angolul kértük a sört, vajon mit akarhatunk. Detáry szerint itt gyorsan meg kell tanulni csehül, ha az ember boldogulni akar. Brünnbe egyébként jellemzően az egyetemen keresztül érkeznek a magyarok, szinte kizárólag Szlovákiából, a Felvidékről, meséli tovább. Az egyesületnek mintegy száz regisztrált felvidéki magyar tagja van, újabban pedig az IBM campusa vonz magyar IT-szakembereket, akik jellemzően családostul érkeznek Magyarországról.
Detáry szerint Brünn egykori textilfővárosból Csehország kávé- és gasztronómiai fővárossá alakult, teljesen megújult a legtöbb vendéglátóhely. Az U Emila igazi kuriózum, 1903 óta működik nagyjából változatlan külsővel. Ide egyértelműen a helyiek járnak, idős urak kártyáznak, sakkoznak, dominóznak kedélyesen az asztaloknál.
Brünn nemcsak a vendéglők és a kocsmák, de ma már a sport városa is. Mint Detáry mondja, a csehek jellemzően sportosak, ez jelentős különbség köztük és a magyarok között. Egy cseh kéthavi fizetését is félreteszi, hogy síelni mehessen családostul a hegyekbe. Az aktuális síelés már ősztől állandó téma minden cseh családban. A városban ez úgy köszön vissza, hogy szemlátomást sok a sportbolt, a bicikliút, és reggelente a futó.
A brünniek nyaranta a harmincas években kiépített gáthoz mennek, ami egy dombok közé besimuló hegyi tavat duzzaszt fel. A partot strandok ölelik, a tavon félóránként kis kompjárat közlekedik. A villamosmegállótól a partig tizenkét nagy befogadású sörkertet számolunk meg. Jó időben itt több ezer ember sörözik, múlatja kedélyesen az időt nyári délutánokon. Ahogy a gáttól közösségi bringával suhanunk visszafelé a belvárosba, mert este indul vissza a vonatunk, már tudjuk, hogy nem utoljára voltunk itt.
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk. A Szépkilátás heti túraajánló hírlevelére pedig itt iratkozhatsz fel.
Korábbi monarchiás vasúti utazások:
