Harmadszor verte le a lécet Marco Rossi

Harmadszor verte le a lécet Marco Rossi
Marco Rossi és Bolla Bendegúz az Észak-Írország elleni válogatott mérkőzésen 2026. november 17-én – Fotó: Mónus Márton / Reuters
Állítsd be a Telexet megbízható forrásnak!

Kedd este befejeződtek a Nemzetek Ligája küzdelmei, Magyarország egyelőre a B-divízióban maradt, márciusban kap újabb esélyt a visszajutásra a legjobbak közé. Ennél nagyobb baj, hogy az északírek végeztek a csoportunk első helyén, és így ők kapnak egy lélektanilag nagy biztonságot jelentő pótselejtezős helyet az Európa-bajnoki selejtezők után. Lehet, hogy erre nem lesz szükségünk, de sokkal nagyobb nyugalommal vághatott volna neki a válogatott a selejtezőknek, egy ilyen védőhálóval maga mögött.

Ha olyan döbbenet nem is uralkodott a lelátókon a meccs végén, mint egy éve az írek elleni vereség után – nyilván nem is volt akkora a tét –, most is gyorsan kiürült a stadion. A játék nem keltett csalódást, de volt a meccsnek egy szakasza, az 55. és 70. perc között, amikor a rivális dominált, és akkor be is rúgta azt a gólt, amivel kiharcolta az 1-1-et, és ezzel eldöntötte a csoportelsőség kérdését.

Marco Rossi három év alatt harmadszor sem tudta teljesíteni a minimális célt.

A 2024-es Eb-n egy utolsó pillanatos győzelemmel nem sikerült a továbbjutás, amit Csányi Sándor MLSZ-elnök határozottan megjelölt elvárásként. A 2025-ös vb-selejtezőkön a második helyről maradt le a kapitány, Portugália és Írország is megelőzte a csapatot. Most pedig a csoportelsőség úszott el. A visszajutás még így is összejöhet jövő tavasszal, de igazán nagy értéke akkor lett volna, ha ezt csoportelsőként teszi meg a válogatott.

Rossi sem az Európa-bajnokság, sem a vb-selejtezők kudarca után nem ajánlotta fel a lemondását, és kedd este az északírek elleni 1-1 után is úgy nyilatkozott, hogy ez meg sem fordult a fejében, és meglepné, ha kirúgnák. 2030-ig van egyébként szerződése, vagyis még csak nem is az Eb-selejtezők, hanem a következő vb-ciklusig.

Egy éve ilyenkor megerősítették a pozíciójában, és az összkép, legalábbis az eredmények szintjén azt mutatják, hogy ezzel a bizalommal nem élt vissza. De az eredmények azt is mutatják, hogy egy olyan, kevéssé veretes válogatottat, mint az északír, ami a 64. helyen áll a világranglistán (Magyarország a 38.), nem tudott legyőzni. Ez nem jó előjel, ha majd az Eb-selejtezőkön ismét hasonló erejű és karakterű csapatokkal kerülünk szembe. A nagyobb baj pedig az, hogy nem is igazán látszott, milyen stratégia alapján szerette volna felülmúlni ezt az ellenfelet. Különösen a kinti meccsen volt bántó az ötlet nélküliség.

Hazai pályán 2025-ben négy vereség csúszott be, idén csak egy – de az az egy extra kínos volt az ukránok ellen, mert emiatt kerültünk hátrányba, és győzelmi kényszerbe az északírek ellen.

Nem tudjuk, hogy Rossi vállalta-e erre az évre a kiegyensúlyozottság megteremtését, de ha igen, abban voltak hiányosságai. A hullámzó teljesítményre meg kell találnia a válaszokat, különösen azért, mert több katasztrofális első félidőt hagyott maga mögött a szezonban a válogatott. Valamennyire önkritikus volt a szakember, amikor a szerencséről beszélt, hogy nem állt mellettünk idehaza az ukránokkal szemben, és milyen jó, hogy mellénk szegődött a kinti találkozón. Ezen a meccsen a rivális átszaladt a védelmünkön az első félórában, de kimaradtak a legnagyobb helyzetei is.

Ha visszanézzük Rossi kilenc kapitányi évének (2018 nyarán vette át a csapatot, és szeptemberben játszott először) eredménylistáját, ezt látjuk:

ÉvMérlegCsúcspontMélypontRanglista
20183 GY – 1 D – 2 Vmagyar-görög 2-1finn-magyar 2-051
20194-0-6magyar-horvát 2-1magyar-szlovák 1-252
20205-2-1magyar-Izland 2-1magyar-orosz 2-340
20216-5-4angol-magyar 1-1magyar-albán 0-139
20225-2-3angol-magyar 0-4Luxemburg-magyar 2-236
20236-4-0szerb-magyar 1-2nincs27
20245-3-5magyar-skót 1-0német-magyar 5-030
20253-2-5portugál-magyar 2-2magyar-ír 2-340
20266-3-1Ukrajna legyőzése, 2-1Ukrajna elleni vereség, 0-137

Szembetűnő, hogy a 2023-as, veretlenül lehozott év után milyen visszaesés következett. Hogy ennek a kapitány mennyire az okozója, az a legkomolyabb szakmai kérdés. Vagy ha érzékletesebben akarjuk megfogalmazni: a kérdés az, hogy a csapat játékosainak képességei meghaladják-e már az övéit. Képes-e fejleszteni úgy a játékosait, egyúttal a csapatjátékot, ahogy az elvárható, vagy már vannak aggasztó tendenciák? A hazai szövetség elnökségében már ott ül Lőw Zsolt, aki a BL-győztes Chelsea másodedzője volt, pillanatnyilag ő képviseli a szakmát, a véleménye hangsúlyos, az értékítélete döntő lehet. Egyet biztosan állíthatunk, a játékosok szeretik a szakvezetőt, a csapat, az öltöző népe mellette áll.

Ezekre a felvetésekre azért nem könnyű választ találni, mert a mindenkori magyar válogatott sikeressége az ellenfelektől is függ. A veretlenség idején például nem jött szembe olyan ellenfél, ami a top25-ben szerepelt volna a világranglistán.

Azt biztosan a javára írhatjuk, hogy Rossi elindította egy új csapat építését, megtalálta például a megfelelő védőt Willi Orbán mellé: a nyáron a Groningenbe szerződő Csinger Márk stabilabban játszott Grúziában, mint a Bundesligából érkező társa. A középpályán Vitális Milán is egyre markánsabb. A kedd esti meccs azt mutatta meg újra, hogy az alapemberek hiányát nehezen viseli a csapat, most Sallai Roland utolsó pillanatos kiválása jelentett nagy veszteséget.

Az különösen rányomja a bélyegét a csapat teljesítményére, ha nem egy kirobbanó formában lévő Szoboszlai Dominik van a pályán. A csapatkapitány minden elismerést megérdemel azért a hozzáállásért, amit láthattunk tőle a két legutóbbi meccsen. Nagyjából 70 százalékos állapotban is megállíthatatlanul küzdött, és Tbilisziben, illetve az északírek ellen is volt olyan támadása az ellenfélnek, amikor ő volt az utolsó ember a magyar kapu előtt. Korábban sokszor azzal szembesültünk, hogy ha egy játékos nincs százszázalékos állapotban, inkább a klubjának szempontjait helyezi előtérbe, mégis csak onnan kapta a fizetését. Szoboszlainak gyökeresen eltér ettől a felfogása, még azt is vállalja, ha esetleg Angliában bírálni fogják azért, mert kihajtotta a lelkét is a válogatott meccsein. A társai és a szurkolók szemében ettől abszolút és megkérdőjelezhetetlen vezérré vált.

Szoboszlai Dominik és az északír Ethan Galbraith a labdarúgó UEFA Nemzetek Ligája B divíziójának hatodik fordulójában játszott Magyarország – Észak-Írország mérkőzésen a Puskás Arénában 2026. november 17-én – Fotó: Illyés Tibor / MTI
Szoboszlai Dominik és az északír Ethan Galbraith a labdarúgó UEFA Nemzetek Ligája B divíziójának hatodik fordulójában játszott Magyarország – Észak-Írország mérkőzésen a Puskás Arénában 2026. november 17-én – Fotó: Illyés Tibor / MTI

Na, de vissza oda, hogy mi vár a közeljövőben a válogatottra. Pénteken kiderül a sorsoláson, hogy az A-divízióért melyik válogatottal kerülünk szembe. Horvátország, Szerbia, Dánia és Wales – közülünk kapunk ellenfelet. A párharc oda-visszavágós, márciusban derül majd ki, hogy a 18 csapatosra bővített, új rendszerű Nemzetek Ligájában ott lehetünk-e az elit divízióban 2029-ben. Az esélyekről most még nem igazán érdemes beszélni, mert nagyon sok minden történhet márciusig, de első látásra talán a szerb csapat lenne a legkedvezőbb ellenfél.

Ennél lényegesen fontosabb lesz az a másik sorsolás december hatodikán, amikor Belfastban kiderül, milyen ellenfeleink lesznek az Európa-bajnokságért a selejtezőkön, kikkel kell felvenni a harcot, hogy sorrendben negyedszer is ott lehessünk a kontinens 24 legjobb csapata között.

A sorsoláson a második kalapban kapott helyet a magyar csapat. Az első kalapból mindenki a görögökre vágyakozik ellenfélként, sokkal könnyebb ellenük focizni, mint a vb-címvédő spanyolok vagy az angolok, franciák, németek ellen. Mivel a második kalapban vagyunk, olyan, szintén itt levő csapatokat biztosan elkerülünk, mint Törökország, Svájc, Ausztria, Szerbia, Csehország, Svédország. A harmadikban is vannak kőkemény ellenfelek, elég csak az ukránokra, albánokra, lengyelekre gondolni. Romániát vagy Szlovákiát is jó lenne elkerülni. Az UEFA 12 csoportot alakít ki.

  • Összejöhet például ilyen variáció: Görögország, Magyarország, Koszovó, San Marino, Andorra.

Ebben az első helyre, vagyis a közvetlen kijutásra is meglenne az esély, még ha a görögök feljövőben is vannak. Ebben a forgatókönyvben Koszovó helyére Macedóniát vagy Izraelt is rakhatjuk, akkor sem lennénk boldogtalanok.

  • Összejöhet viszont egy olyan négyes is, mint Franciaország, Magyarország, Lengyelország, Finnország.

Itt bravúr nélkül még a második hely sem érhető el. A 12 csoportmásodik közül csak a nyolc legjobb jut ki, ez is jelentős változás a legutóbbi kiíráshoz képest. A fennmaradó négy pótselejtezőre kényszerül. Jól látható, hogy mennyire nem mindegy, ki jön a csoportba a harmadik kalapból.

A sorsolás szabja majd meg, hogy négyes vagy ötös csoportban szerepelünk, a menetrend pedig az ellenfelek függvénye, hiszen ha például a franciák az NL négyes döntőjében érdekeltek, ők csak szeptemberben kezdenek.

Összességében Magyarország válogatottja azt hozta 2026-ban, amit el lehet várni, az NL-ben az abszolút rangsor 23. helyére került. Csak játék számokkal: ennyivel épp ott lehetnénk az Eb-n. Ez a pozíció viszont azért veszélyes, mert nagyon a határán van a 24-es fokmérőnek. És mindig bejöhet ellenfélnek egy olyan válogatott, mint az északír, aminél éppen minden összeáll abban a három hónapban, amikor a selejtezők legfontosabb meccsei jönnek. Három Eb-részvétel után nagy csapás lenne, ha a negyedik nem jönne össze, ezt most kellően átérzi mindenki.

Kedvenceink
Partnereinktől
Állítsd be a Telexet megbízható forrásnak!
Kövess minket Facebookon is!