A mesteredző szerint a figyelmeztetést kapó tornakapitány már árt a sportágnak

„Korábban együtt dolgoztam a női torna szakág jelenlegi kapitányával, Draskóczy Imrével. 2003-ban a segítségemmel kapott lendületet a karrierje a Postásban. Akkor megfogadtam, amiben csak tudom támogatom, amíg az jó a magyar tornának. Lendületes menedzser volt, aki értett ahhoz, hogyan lehet túlélni egy nehéz pénzügyi időszakban. Most viszont úgy látom, Imre már egy ideje nem jó a magyar tornának” – ezekkel a kemény szavakkal kezdte beszélgetésünket Osztie Géza tornaedző.

Draskóczy még szeptemberben kapott írásbeli figyelmeztetést a szövetség elnökségétől, miután a jelenleg Norvégiában élő kétszeres olimpikon tornásznő, Molnár Andrea egy olyan fotót posztolt róla, amin izraeli melegítőben áll a tornászok mellett az Eb-felkészülés időszakában. A magyar csapat a zágrábi Eb-n elmaradt a várakozásoktól, és a 14. helyen végzett, ami egyúttal azt is, hogy az olimpiai álmoknak is végük lett.

Molnár a szakmaiatlanság és a következetlenség mellett súlyos problémaként emelte ki a kapitány által teremtett toxikus légkört. Osztie Géza mesteredző is úgy érezte, hogy meg kell szólalnia a sportágáért, mert félti a teljes szakmai hanyatlástól. Nyugdíjas, vezetői ambíciói nincsenek. Megerősítette viszont a toxikus légkör létezését, ami szerinte nem méltó sem a sportolókhoz, sem az edzőkhöz, így magához a sportághoz sem.

Osztie évtizedek óta elismert és sikeres szakember, 2023-ban életműdíjat kapott. Az 1980-as olimpiai csapatban szerepelt Flander Erika volt az első, akinek a pályafutását támogatta. A műhelyéből utána sorra kerültek ki olimpikonok, válogatott versenyzők. A 2024-es olimpiára végül kacskaringós úton, kijutó Székely Zója is nála kapta meg az alapokat, de ugyanez elmondható Bácskay Csengéről is, aki szintén ott volt a 2024-es párizsi olimpián.

„Imre basáskodó, olykor lekezelő stílusa miatt sok tehetséges edző hagyta abba a karrierjét itt Magyarországon, ezért nincs megfelelő utánpótlás sem. Az ukrán Alina Kozich, koreográfus, például rajtam keresztül érkezett a válogatotthoz, körülbelül tíz éve, aki korábban Japánban is dolgozott. Meggyőződésem, hogy tudott volna segíteni a magyar versenyzőknek, ehelyett egyszer kritikával illette Imrét, ami nem tetszett a szövetségnek, utána megalázóan bántak vele. A 16 éves Olivia Cimpian tornásznő Romániából érkezett nagy tervekkel hozzánk 2018 körül, de gyorsan távozott, amikor a szülei azt látták, nincs garancia a megfelelő fejlődésére. Ebben is ludas volt a hazai szakmai vezetés.”

A Fehér Nórával szembeni bánásmód nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi sajtót is bejárta. Az akkor még kiskorú versenyzőt egyszerűen hazazavarta egy eszéki versenyről 2021-ben. Nem volt hajlandó elfogadni, hogy egy sérülés miatt a lánynak fájdalmai vannak, és ezért nem végezte el a gyakorlatait vezetői utasításra sem. Az eset a nemzetközi szövetséghez is eljutott, akkor a kapitányt figyelmeztették és pénzbüntetéssel sújtották. Ebben az időben egyébként sokan megkérdőjelezték, hogy van-e Draskóczynak szertorna szakedzői végzettsége. Ezt most is hivatalos kérdeztük a szövetségtől, de nem kaptuk rá választ.

Osztie a sportágban jelenleg tapasztalható szakmaiatlanságok miatt Draskóczyt teszi felelőssé.

Felelevenítette, hogy mielőtt átképezte magát szertorna edzőnek, előtte az atlétikában szerzett tapasztalatokat. A két sportág nagyon különbözik egymástól a tekintetben, hogy milyen mentális és fizikai állapotot kíván meg a sportolótól ahhoz, hogy a nem kívánt sérülések elkerülhetőek legyenek. Ahhoz, hogy a tornában a sérüléseket el lehessen kerülni, edzőként nagy figyelmet kell fordítani a tudatos építkezésre, hogy folyamatos gyakorlással mindig csak olyan elemeket/gyakorlatokat kérjenek a versenyzőtől, amire éppen akkor fel van készülve fizikailag és mentálisan is. Nagyon kockázatos lehet egy olyan edzői mentalitás, amikor akár erős mentális nyomás gyakorlással is ki akarják kényszeríteni a tornászból a gyakorlatot. Ez az ösztönzési stratégia valójában borzasztó veszélyes. Pár évvel ezelőtt Bácskay Csenge lehetett egy ilyen esetnek az áldozata.

„Imre a tatai edzőtáborban, az egyik edzés végén, hogy erejét fitogtassa a többi edző előtt, mentálisan addig nyomasztotta a versenyzőt míg meg nem ugrotta az elemet. Csenge azonban olyan szerencsétlenül érkezett le az ugrásából, hogy eltört a bokája. Ilyet nem szabad csinálni, edzőként látni kell, hol a határ. Imre sajnos ezt sokszor nem látja.”

Székely Zója esetét is felhozta. Az olimpikon tavaly ősszel nagyon komolyan megsérült a világbajnokság korlát döntőjében. A történet előzménye az volt, hogy előtte való nap az összetett döntő ugrás számában rosszul érkezett és megsérültek a térdei. Azonnal kórházba került, hogy kivizsgálják, mennyire komoly a probléma. Az ottani orvosok szerint csak egy ödéma alakult ki, de komolyabb sérülés nem érte a csontokat, porcokat vagy szalagokat. Ennek tudatában Zója vállalta másnap a korlát döntőt. Saját edzőjével, Gondos-Arató Orsolyával, telefonon abban maradtak, hogy gyakorlatának végén egyszerű szupléval ugrik le, hogy biztonságosan érkezzen le. Bár a sajtó felé az a kommunikáció jutott el, hogy Zója felelős a sérüléséért, mert nem tartotta be az edzői utasításokat, a valóság azonban összetettebb, a sportoló mentális nyomás alatt volt.

„Imre nagyon rafkós, nagyon jól csavarja a szavakat úgy, hogy véletlenül se lehessen azt mondani, hogy ő a felelős. Sosem mond olyat egy ilyen kényes helyzetben, hogy meg kell csinálnod. Azt a taktikát választja, hogy addig teszi fel a kérdést újra és újra a versenyzőnek, hogy biztos nem próbálod meg a nehezebb leugrást? Imre feddhetetlennek érzi magát, hiszen utasítást nem adott. A versenyző pedig egy ilyen kiélezett, adrenalinnal fokozott helyzetben, ennyi célzott kérdés után talán már maga is elhiszi, hogy meg tudja csinálni, és belemegy egy ekkora kockázatba is. Etikátlan is lehet egy ilyen helyzet a versenyzőnek. Akik a torna történelmét ismerik, sokszor említik Kerri Strug példáját az atlantai olimpiáról, amikor sérült lábbal is megcsinálta a gyakorlatát. Csak hinni kell benne, ahogyan Károlyi Béla, az edzője is tette. De ez nem egy általános recept, Kerrinek óriási szerencséje volt, hogy sikerült egy lábbal is leérkeznie, sokkal komolyabban is megsérülhetett volna. Ezt a gyakorlatot egy felelősségteljes edző nem követheti” – állította.

Osztie Géza az augusztusi zágrábi Eb-ről úgy nyilatkozott, hogy elképzelhető, a kapitány teljes mértékben nem volt tisztában a versenyszabályokkal. Ha ugyanis Bácskay Csengét benevezték volna gerendára is, és elindul mind a négy szeren, akkor lett volna lehetősége egyéni, névre szóló kvótát szereznie a hétvégén befejeződő rotterdami vb-re. Ekkor eleget tett volna a kritériumoknak, így azonban nem vehetett részt. (2023-ban döntős volt ugrásban.) Az is kétséges, hogy a vezetők megfelelően ismerték-e egyáltalán a szabályt.

A mesteredző szerint időszerű feltenni azt a kérdést is, hogy ha a sportág milliárdokból gazdálkodott az utóbbi években, miért nincs előrelépés sem a csapatszintű eredményekben. Kinek a szakmai felelőssége ez, ha nem a kapitányé?

Szerinte a kapitányt érdemben nem vonták felelősségre, egy versenyzőt, jelesül Székelyt, aki szabadsága alatt, más világklasszis tornászokkal együtt, egy tornadressz fotózáson részt vett Balin, fegyelmivel büntették.

Nemcsak az edző elégedetlenkedett a mostani viszonyok miatt, hanem az 1988-ban olimpikon, és éveken át pontozóbíróként tevékenykedő Ladányi Andrea is. Ő arról számolt be, hogy egyszer a saját bőrén érezte meg Draskóczy hirtelen haragját. „Az egyik nemzetközi verseny után, ahol pontozó bíró voltam, Imre ideges és láthatóan ingerült volt, mert nem úgy sikerült a verseny. Olyan hangnemben beszélt velem, ami túllépett egy határt, és erre nem szolgáltam rá. Sok esetben a versenyzőkkel való kommunikációjáról is elmondható ugyanez” – Ladányi szóvá tette tapasztalatait a vezetőség felé, azonban semmi változást nem tapasztalt, így 2021-ben úgy döntött, hogy szakít a nemzetközi versenybírói karrierjével és a sorozatos méltatlan bánásmód miatt nem támogatja tovább a hazai tornászlányokat. A szertornában nincs főállású bíró, Ladányi szabadidejében, szabadságot kivéve utazott a válogatott kerettel. Az esete nem elszigetelt, több volt kollégája is megerősítette, hogy méltatlan, ahogy általánosságban a pontozó bírókkal bánnak vezetői szinten is.

Draskóczyt kerestük, azt mondta, hogy magánvádas eljárásban van Molnár Andreával, és egyébként is a szövetség illetékes ebben az ügyben. A szövetségnek írtunk kérdéseket, ezekre nem válaszoltak.