Hat helyett egy pont jött össze a Nemzetek Ligájában, most már pár gólnak is örülnénk

A magyar futball-válogatott rúgott gól nélkül, egy ponttal áll a Nemzetek Ligája B-divíziójában, a csoportban Ukrajna és Észak-Írország is előtte van. A pénteken a Puskás Arénába érkező Grúzia hasonlóan gólképtelen volt eddig és szintén egy pontja van. A pénteki rajt előtt a csapatkapitány Szoboszlai Dominik a maximális 12 pontot jelölte meg célként a négy meccsre, de jövő hétfőn már a hétnek is örülnénk, mert az azt jelenti, hogy a grúzok legyőzése mellett sikerül a visszavágás a kőkemény ukránoknak. Mindez nem lehetetlen küldetés, de nagy javulásnak kell jönnie a csapat játékában.

Két, a legjobbak között, vagyis az A divízióban eltöltött NL-szezon (2022 és 2024) után, már a kiesés pillanatában tudni lehetett, hogy a második vonalban brusztolós meccsek várnak ránk. Míg az első osztályban a nálunk papíron jobb ellenfelek hajlamosak voltak a mieink lebecsülésére, és esetenként nem is vették annyira komolyan a sorozatot, a második vonalban erre nem lehet számítani.

Az előző két NL-szezonban azt láttuk, hogy eleve könnyebb egy gyengébb csapatnak a nála jobb ellenfél játékát rombolgatni, visszarendeződni a kontrákra, masszívan és feszesen védekezni, és abban bízni, hogy majd csak találunk egy gólt egy ellentámadás végén.

Ebből az osztályból az előzetes erőviszonyok alapján már a sorsolásnál érezhettük, hogy a magyar csapat nem lóg ki felfelé. Sőt kevésbé lógott ki az A-ból lefelé, mint innen felfelé. Mondogatták is a szakemberek egymásnak, hogy itt minden gólért meg kell majd szenvedni, vért kell izzadni – hát ennek a valóságtartalmát most látjuk igazán.

Lehet, hogy minden másként alakul ebben a sorozatban, ha Lukács Dániel félfordulatos lövése bemegy pénteken, vagy ha Bolla Bendegúz kaput talál az ukránok ellen. Így viszont azt kell megállapítani, hogy Rossival ez volt az ötödik vereség szűk másfél év alatt hazai pályán, ami kifejezetten sok. A törökök (0-3), svédek (0-2), a portugálok (2-3), és az írek (2-3) után Ukrajna is győztesen távozott a Puskás Arénából.

2021. szeptembere, vagyis öt év után fordult elő ismét, hogy két egymás utáni meccsen nem rúgott gólt a magyar válogatott.

Csakhogy akkor itthon Anglia (0-4) és kint Albánia (0-1) volt az ellenfél, míg most kevésbé versenyképes csapatok.

A hétfő esti első félidő alatt azt érezhettük, hogy vagy két évtizedet visszamentünk az időben, annyira nem volt elképzelés, ötlet a játékban. Eközben topligás játékosok voltak a csapatban, és a cserepadról Tóth Alex is az angol élvonalból érkezett (még ha most éppen kevesebb lehetőséget is kap a Bournemouth-ban). A 2024-es Eb-n a skótok ellen volt ennyire sematikus, kiismerhető és gyötrelmes a csapat játéka, de azt a meccset Csoboth Kevin gólja legalább megszépítette.

Igen, vannak sérültek, de Varga Barnabás és Sallai Roland hiánya csak rámutatott a magyar foci törékenységére. De míg Rossival a B-divízióban 2020-ban a csapat kompaktságát lehetett érezni a hazai élvonalból érkező játékosokkal is az oroszok vagy a törökök ellen, most nem látszik, hogy játékban mire vagyunk képesek.

Vagy hogy egyáltalán: mit akarunk.

Az ukránok ellen úgy telt el az utolsó negyedóra, hogy nem voltak igazi nyomás alatt, és ugyan enyhe fölényben játszottunk Belfastban a hajrában, a minden elsöprő akaratot, és hogy érkeznek a helyzetek, nem láttuk.

Van egy új helyzet: a játéktudásban kiemelkedő Szoboszlaira fokozottabban figyel valamennyi ellenfél, és Rossi egyelőre nem jött rá annak a megoldására, hogy a többieknek miként lehetne őt tehermentesíteni. Szoboszlai sokat vállal, de a kapu előtti lehetőségek megteremtésében lenne rá nagy szükség, illetve hogy

az egész Európában egyedülálló rúgótechnikáját kamatoztassa mondjuk egy gyors megindulás után. Nem látszik, hogyan, milyen tudatos mozgásokkal tudják őt a társak lövőhelyzetbe hozni.

A Nemzetek Ligájára persze lehet legyinteni, a svédek is kiestek a B-osztályból a C-be, és mint kiderült, ezzel kerültek a jó vágányra, mert az NL-ből mehettek a pótselejtezőre, és később az idei vb-re. De náluk azért van minőség, és csak idő kérdése volt, mikor találják meg a kerethez a megfelelő edzőt.

Nálunk vitatéma az írek elleni vereség után, hogy Rossi edzői képességeit meghaladták-e már a játékosok együttes képességei. Képes-e még ő valami váratlant kitalálni, ami meghozza az áhított eredményességet.

A grúzok ellen már csak azért is kell szorgosan pontokat gyűjtögetni, mert a 2028-as Eb-selejtezők sorsolását a Nemzetek Ligája-sorrend alapján tartják majd decemberben. Pillanatnyilag a harmadik kalapba kerülnénk, ami a négy évvel ezelőtti első kalaphoz képest ijesztő visszaesés. A második kalapba a második hely megszerzésével lehet bekerülni, az elsőbe már sehogy. A harmadik kalap azt jelzi, hogy két erősebb riválist kapunk, és az egyik ellen legalább négy pont kell az Eb-álmok életben tartásához.

Az NL mostani kiírása egyébként korántsem nyújt olyan védőhálót, mint az előző selejtezőnél, amikor a húsz egyenes ágon kijutó mellett még tizenhat nemzet pótselejtezett. Most előfordulhat, hogy csak a négy legrosszabb csoportmásodik, és négy NL-ből érkező játszik pótselejtezőt. Mindez a négy rendező ország, vagyis Anglia, Írország, Skócia Wales szereplésétől függ.

Eddig azonban ne szaladjunk előre, mert a legfontosabb most a grúzok legyőzése, és a második hely elérése, ehhez azonban gólok kellenek. Erre kell rátalálnia a stábnak, ha másként nem, akkor egy átlövéssel, szögletvariációval.