Az olimpiai bajnok, aki a vízilabda után a rákkutatásban ért el nagy eredményeket
Ötven éve ezekben a napokban rendezték meg az 1976-os olimpiát. Magyarország 22 érmet szerzett, nagy győzelmek születtek Montrealban, sok emlékezetes versenyen szerepeltek a magyar sportolók. A Magyar Olimpiai Bizottság pedig, ahogy 2002 óta mindig, emlékezőtúrát szervezett a helyszínre az érmeseknek. Velük töltöttünk el néhány napot Kanadában. Nyolcadik rész.
Két peches olimpia után 1976-ban minden összeállt, és a magyar férfi vízilabda-válogatott tizenkét év szünetet követően ismét olimpiai bajnok lett. Akkor nem egyenes kieséses rendszerű tornát rendeztek, hanem a csoportkör után hatos döntőt, amiben mindenki szembekerült mindenkivel. Az olaszok elleni 6-5-ös győzelem volt a kulcs, a lélektanilag fontos siker után már nem lehetett megállítani a magyarokat. A jugoszlávok elleni utolsó meccsnek már nem volt tétje, ott már egy döntetlen is belefért.
A csapat irányítását 1973-ban vette át Gyarmati Dezső, aki kapusposzton nem változtatott, Cservenyák Tibort és Molnár Endrét vette számításba, akik különböző stílusban védtek, és egymás közt fel is osztották a nagy tornák meccseit. Cservenyák Münchenben kapott több meccset, Montrealban kevesebbet.
„A mai napig jó viszonyban vagyunk Endrussal, sajnálom, hogy itt nem tudtunk közösen emlékeket idézni. Noha Svájcban élek, rendszeresen beszélek vele, a kapcsolatunk élő. Engem a pályafutásom alatt beskatulyáztak néhányszor, hogy ugyan jól védek, de velem kikapunk vagy nem nyerünk. Eközben én úgy éreztem, hogy mindig lehetett rám számítani, mások szerint meg nem én vagyok az a bizonyos, aki meghozza a várt sikert. Nem zavart, mert tudtam, hogy mindent megtettem. A ’72-es olimpián, amin egy gólon múlt a végső siker, még én álltam többször a kapuban, Montrealra változott a szereposztás” – emlékezett vissza.
A szolnoki Cservenyák 1970-ben került be a felnőtt válogatottba, egyszer, az osztrákok elleni Eb-meccsen még a mezőnyben is játszott. Az 1972-es olimpián a meccs legjobbja volt a szovjetek ellen, több veszélyes lövés mellett négyméterest is hárított, de 3-3 lett a vége. Ha az a meccs meglett volna, akkor az aranyérem is. Sőt, ha az USA-t 6-3-ra győzték volna le, akkor is Magyarország lett volna az olimpiai bajnok, de mivel 5-3 lett, a szovjetek ünnepelhettek.
„A következő ciklusban már végig ott voltam, 1973-ban vb-aranyat ünnepelhettünk Belgrádban, 1974-ben megnyertük az Európa-bajnokságot. Az 1975-ös vb-ezüst ellenére azt gondoltuk, hogy nem lehet más a győztes az olimpián, csak Magyarország, és így is lett.”
Gyarmati eredeti elképzelésében nem szerepelt Cservenyák, de Szívós István és Sárosi László erélyesen kiállt mellette, és sikerült meggyőzni a kapitányt. 1980-ban Gyarmati visszahívta volna a moszkvai olimpiára, de már nem sikerült. Mayer Mihály viszont vele képzelte el a folytatást, az 1982-es vb-n csak azért nem lettek világbajnokok, mert az amerikai bíró nem adta meg Gerendás György utolsó pillanatban lőtt, még szabályos gólját. Már mindenki elkönyvelte a találatot és a 8-7-es magyar sikert a szovjetek ellen, de az amerikai bíró közbeszólt.
„Vannak jelenetek, amik örökre velem maradnak, ez a gól egy ilyen eset volt. Biztos, hogy bent volt. Montrealról kevés emlék jön elő, az uszoda lépcsője, és az eredményhirdetés. Az azt megelőző akadályok bevillantak. 1982-ben csapatkapitányként mentem én is reklamálni, de a zsűrielnök hajthatatlan volt, nem lehettem még egyszer világbajnok” – mondta Cservenyák.
A Népsport tudósítása szerint sírt a meccs után, mert el akart köszönni a csapattól. Végül az 1983-as Eb-t még vállalta, mert szépen akart búcsúzni, de az aranyérem akkor is kicsúszott a kezükből. 1984-ben a bojkott miatt az egész csapat lemaradt a Los Angeles-i olimpiáról, de ő akkor már Svájcban élt, és ugyan pólózott is, már csak szigorúan másodállásban.
A montreali siker évében, 1976-ban megszerzett vegyészdiplomáját felhasználva szerződött Zürichbe. Akkor még nem, csak később lett a rákkutatás a szakterülete, ezen belül is a daganatok felfedezése a korai szakaszban, amikor még kicsik és jobban kezelhetők a rosszindulatú sejtek.
„Pozitron emissziós tomográfia, csúnya kifejezés, a mozaikszava a PET. Ha a definíciónál maradok: egy nukleáris medicina által használt funkcionális képalkotó eljárás. Hogy megmutassuk, hová bújt el az a gonosz. Ebben vettem részt vegyészként Svájcban, később pedig Debrecenben és Kaposváron is olyan laborokat alakítottak ki, ahol számítottak a szakértelmemre, én pedig boldogan adtam át a kint megszerzett tudásomat, hogyan kell felépíteni az ilyen jellegű laborokat.”
Adódott a kérdés, hogy melyikre büszkébb: az élsportolói múltjára vagy arra az időszakra, amit már az élsport után, 35 év felett, 65 éves koráig a laborban eredményes kutatással töltött el.
„Ha azt mondom, vegyészmérnök vagyok, semmi különös reakciót nem váltok ki, sok van belőle. Ha azt mondom, olimpiai bajnok, abból már kevesebb, de még szerencsére így is nagyon sokan mondhatják el ezt magukról. A kettő együtt hangzik igazán jól, az olimpiai bajnok vegyészmérnök. A sport látványos, sok örömet szerezhettünk a szurkolóknak. A két identitás jól megfér egymás mellett, és nagyon büszke voltam rá, amikor a svájci laborvezető professzorom azt mondta, hogy Tibor, te ezt a hatalmas akaratot a sportból hoztad.
Az biztos, hogy a munkámat ugyanolyan keményen vettem, mint a sportot, ha be kellett éjjel mennem a laborba, akkor nem kifogásokat vagy mentegetőzést kerestem, hanem az alkalmat, hogy legyek ott minél hamarabb. 65 éves koromig dolgoztam, utána nyugdíjba mentem. Nagyon becsülöm a Nobel-díjasaink: Karikó Katalin és Krausz Ferenc munkásságát, utóbbinak mondtam is, amikor találkoztunk egyszer, hogy az a tíz a mínusz tizennyolcadikon szekundum meglehetősen rövid idő. Egy kicsit meglepődött, hogy egy olimpiai bajnok is képben lehet az ő kutatásaival. Sokszoros időzőjelben mondom, a sport Nobel-díjához egy kicsi közöm nekem is van, de nem szabad összekeverni a kettőt.”
Az augusztusban 78 éves Cservenyáknak két lánya van, tőlük négy lányunokája, az egyik fogékony a sport iránt. Az egyik lánya Zürichben él, a másik Amszterdamban, bár épp most költöznek Párizsba, mert a férje az OECD főosztályvezetője lett. Ez a bizonyos férj egyébként a holland királyi család sarja, így Cservenyák unokájának Willem Alexander holland király a keresztapja.
A csapat legeredményesebb játékosa Faragó Tamás volt Montrealban, a nyolc meccsen huszonkétszer zörgette meg az ellenfelek hálóját. A hosszú utazást ötven évvel később nem vállalta, de nem volt olyan nap, hogy ne jött volna elő valamilyen sztori róla. Például az, amikor az olimpia utáni hazai parlamenti fogadásra amerikai zászlót akart vinni. Vagy a poénja: „Ha hazafelé leesne a gépünk, az Egyenlítőig a cápák farmerban úsznának.”
A farmer akkoriban klasszikus csempészárunak számított, amit jó áron el lehetett adni Budapesten, hiszen a szocialista blokkban nem gyártották. Arra, hogy az egyik napon egy kamionnyi rakomány érkezik meg az olimpiai faluba, senki sem számított, egyedül csak Kárpáti György, aki maga rendelte, majd irányította a kamiont, hová parkoljon. A háromszoros bajnok Kárpáti volt Gyarmati mellett a másodedző. Ezekből a farmerokból aztán jutott a vívózsákokba, az öttusázók nyeregtáskájába, de még a repülő vécéjébe is, amíg haza nem kerültek.
A csapatból Horkai György tíz gólig jutott, ő húsz évvel később kapitányként is járt olimpián, az 1996-os atlantai negyedik hely után adta át a helyét Kemény Dénesnek. Sudár Attila a montreali olimpiára került a csapatba, a védőtudományára épített a kapitány, hogy majd kiiktatja a játékból az olasz Gianni De Magistrist, amit meg is tett, és ez volt a siker kulcsa.
„Kisorsoltak doppingvizsgálatra, és hát ilyen terhelés után nagyon nehezen tud egy játékos mintát adni. Kínáltak Fantával, kólával, egyik sem volt ínyemre való, a jó hideg Budweiser annál inkább. A második meccs után is nekem kellett mennem a doppingszobába, megint engem húztak ki. Akkor már elkísért valaki, a harmadik alkalommal, amikor megint engem húztak ki, már a fél csapat, a negyediknél meg szinte az egész. Hát erre jobban emlékszem, mint egy-egy blokkra vagy gólra” – sztorizott Sudár.
Gerendás György 22 évesen járt először olimpián, és rögtön nyert. Ő is edzősködött a karrierje után, a BVSC-vel és az Egerrel magyar bajnoki aranyérmes lett. „Hogy egy ilyen múmiacsapatot, mint a miénk, ilyen becsben tartanak, ez nagyon nagy élmény, ami még több élményt hoz felszínre, mint ha el se szállt volna ez a röpke ötven év” – mondta Montrealba visszatérve.
