A meccs, amin a magyar szövetségi kapitány 30 évet öregedett 90 perc alatt

1986-ban, 40 éve szerepeltünk utoljára futball-világbajnokságon. Május végén cikksorozatban néztük végig, a nemzetközi sajtó hogyan látta a magyar esélyeket akkor, amikor a magyar közvélemény és futballszakma tulajdonképpen vb-győzelmet várt, de minimum elvárásnak tekintette a továbbjutást.

Azt természetesen tudjuk, hogy a vb nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. De mi volt az akkori magyar és nemzetközi sajtóvisszhang? A mai napig utolsó vb-győzelmünkkel, a Kanada elleni 2–0-val folytatjuk visszatekintőnket.

A szovjetek elleni katasztrófa hétfő este történt, a következő meccs pénteken jött, a csapatnak három napja volt, hogy összeszedje magát. A kezdeti letargiát idővel felváltotta a reménykedés. A lapok főcímei olyanokat harsogtak, hogy: „Felfelé a lejtőn Kanada ellen!”, „A győzelem alapkövetelmény”, „Kanada ellen tilos a vereség!”, „A kesergésnek vége!”. A Napló című rovatában Feleki László, a Képes Sport közkedvelt újságírója ezt írta: „Meg kell verni Kanadát és Franciaországot! Aki ennél okosabb megoldást tud, kérem azonnal jelentkezzék.”

Ilyen rosszul nem játszhatunk még egyszer

Árok Ferenc, az ausztrálok magyar szövetségi kapitánya kijelentette, továbbjuthatnak a magyarok, jóslatát címlapon hozta a Népsport. „Véres verejtékkel, de meglehet. A tippem az, hogy 2-1-re nyer a válogatott Kanada ellen, és óriási csatában egy góllal veri Franciaországot” – magyarázta a szakvezető. Buda István sportállamtitkár elárulta, hogy kétszáz biztató távirat érkezett hazai üzemektől, vállalatoktól, akik bíznak abban, hogy a 0–6 csak kisiklás volt. Mezey György kijelentette, hogy „nekünk kell rendbehoznunk, amit elrontottunk. Véleményem szerint összegyűjthetünk még három pontot”. A három világbajnokságot is megjárt sztárbíró, Palotai Károly úgy vélte, hogy „ilyen rosszul biztosan nem játszunk mégegyszer”.

A Kanada elleni meccset megelőzte még a szovjet–francia találkozó. Volt, aki jó eredményben bízott, olyanban, ami segíthet nekünk. „Ha Bjelanovék a franciák ellen is begyújtják a rakétákat, biztosra veszem, hogy szétzilálják az ő hátsó soraikat is” – nyilatkozta Róth Antal. Buzánszky Jenő, az Aranycsapat legendája is reménykedett: „Nem egyszerűen győzelmet várok, hanem azt, hogy a szovjetek több góllal megverik az Európa bajnokot. Ez bennünket nagyon feldobna, szükség lenne rá a hatgólos vereség után.” De senki nem tett nekünk szívességet. A franciák taktikus játékkal döntetlenre hozták a meccset, az eredmény mindkét csapatnak jó volt.

Kanada ellen a következő tizenegy lépett pályára: Szendrei József – Sallai Sándor, Kardos József, Garaba Imre, Varga József – Burcsa Győző, Nagy Antal, Détári Lajos – Bognár György, Esterházy Márton, Kiprich József. Mezey György három poszton változtatott: Disztl Péter helyett az újpesti Szendrei lett a kapus, kimaradt a kezdőből Róth Antal és Péter Zoltán, bekerült Varga és Burcsa.

Remény van, játék nincs

Az elvárt győzelem meglett, de nyögvenyelős játékkal. A hazai sajtó nem volt elájulva tőle, ilyen címekkel, cikkekkel számoltak be a mérkőzésről:

Csak az eredménynek örülhetünk. Remény már van, játék még nincs. Volt jobb, de ez is valami. Nem tért vissza a régi lendület. Vergődött a csapat. Tanácstalanul futballoztunk. Túlzott óvatosság. Nagy magyar mozdulatlanság. Alacsony színvonal. Válogatottunk még nem tudta megemészteni a szovjetek elleni vereséget. A csapat sem felejteni, sem feledtetni nem tudott.

Míg a szovjet–magyarra felkapta a fejét a világsajtó, a Kanada elleni mérkőzésünk nem igazán érdekelt senkit, rajtunk kívül persze. Sűrű napok voltak a világbajnokságon, aznap pályára lépett Brazília és Anglia, csütörtökön argentin–olasz és francia–szovjet szuperrangadót rendeztek.

A World Soccer pozitívabban látta a mérkőzést: „Magyarország visszaszerezte az esélyt, hogy továbbjusson, mert jóval könnyebben megverték Kanadát, mint a franciák négy nappal korábban. Az első gólt Esterházy (egy ősi magyar család távoli leszármazója) lőtte egész pontosan 1 perc 51 másodperc után, ez eddig a leggyorsabb gól a világbajnokságon, így a SEIKO aranyóráért is versenyben lehet.” A vb leghamarabb szerzett góljáért járt ez a díj, de végül nem ő kapta, hanem a spanyol Emilio Butragueño, aki az északírek ellen még korábban talált be. „A magyarok nagyobb különbséggel is nyerhettek volna, Bognár kapufát rúgott a 83. percben, két perc múlva Kiprich ziccerét fogta Lettieri. Kanadának is voltak lehetőségei, de Segota és Vrablic elpuskázta ezeket. A megkönnyebbült Mezey úgy nyilatkozott a mérkőzés után, hogy 30 évet öregedett a 90 perc alatt” – írták.

Talán majd legközelebb sikerül

Az Onze megjegyezte, hogy mindkét csapat kapust cserélt a második meccsre (a kanadaiaknál Tino Lettieri váltotta a franciák ellen védő Paul Dolant). „Esterházy már az elején betalált, egy ilyen kezdés után azt vártuk, hogy a magyarok végre megmutatják igazi képességeiket. Nem így történt, Kanada diktálta a játékot, uralta a pályát, bár nagy helyzeteket nem tudtak kialakítani. A magyarok néha egészen amatőrnek tűntek. A kiváló fizikai állapotban lévő kanadaiak emelt fővel fejezték be a mérkőzést. Ami a magyarokat illeti, két pontjuk ellenére elég kilátástalan a helyzetük. A Brazília elleni fölényes győzelem a fejükbe szállt, Mexikóban visszarántották őket a földre. Esetlenek, ihlet nélküliek, félénkek voltak, senkit sem hibáztathattak, csak önmagukat. A magyarok, akik elsőként jutottak ki a világbajnokságra, el akarták feledtetni az emberekkel az 1950-es évekbeli elődeiket. Talán majd legközelebb sikerül” – írta a francia lap.

A Guerin Sportivo minden héten összeállította a vb-csoportok válogatottját, a C csoport tizenegyébe a második forduló után – a franciák és a szovjetek mellé – bekerült egy kanadai, a hátvéd Terry Moore, és egy magyar játékos is, Esterházy Márton. Udvarias gesztus volt részükről.