BL-sztorik: „Már nyugodtan meghalhatok, mindent elértem”

2000-ben jutott be először a Bajnokok Ligája döntőjébe két klub azonos országból, a Real Madrid és a Valencia. Tizennégy évvel később egy város sajátította ki a legrangosabb sorozat döntőjét, 2014-ben mérkőzött meg először a döntőben a Real Madrid a városi rivális Atléticóval, majd két év múlva még egyszer.

2014-ben Lisszabonban csapott össze a két csapat, és a döntők egyik legnagyobb fordításának lehettünk a szemtanúi. Úgy látszott, hogy Diego Simeone edző vezetésével az Atlético csapata az uruguayi Godín fejesgóljával célba ér, de a 93. percben jött egy szöglet. A holland Kuipers játékvezető öt perces ráadást mutatott, ezért később hevesen kritizálták, mondván, nem állt annyit a játék, szükségtelen volt ennyit rátenni.

Luka Modric pedig tökéletesen ívelte be, Sergio Ramos jó ütemben érkezett, és befejelte a hosszú sarokba.

92:48 – ha erre a számkombinációra rákeresünk a neten, ez a gól jön elő, és mindenkinek van egy története, hogyan élte át ezt a pillanatot a tökéletes fejesgóllal. Courtois kapus ugyan repült a labdáért, de az annyira pontos volt, hogy nem tudta kiszedni a jobb alsóból.

Jöhetett a kétszer tizenöt perces hosszabbítás, de ekkor már a helyszínen és a tévék előtt is érezni lehetett, hogy a megtáltosodott Real meg fogja törni az ellenfele ellenállását. Így is lett. Húsz percig még tartották magukat, Gareth Bale a 110. percben azonban betalált, és utána még Marcelo is, a kegyelemdöfést pedig Cristiano Ronaldo tizenegyese adta meg. A portugál szupersztár egyébként elég enerváltan mozgott ezen a döntőn, aminek a sérülése volt az oka. Ez volt a Real tizedik BL-sikere, a Decima. 14 évet vártak rá.

„Az életemet, a lelkemet odaadtam minden egyes meccsen, minden másodpercért, minden évben, minden pillanatért. Most látjuk a jutalmát mindannak, amiért egész életemben küzdöttem. Sok lemondás volt amögött, hogy felemeljem ezt a trófeát. Holnap már nyugodtan meghalhatok, mert most már mindent megtapasztaltam, mindent megkaptam a futballban” – nyilatkozott Ramos a döntő után.

Iker Casillas, a legendás Real-kapus külön örült ennek a fejesnek, mert úgy érezte, hogy az első gólnál hibázott, rosszul mozdult ki, így ha marad az eredmény, magát okolta volna a vereségért – meg is csókolta a hosszabbítás előtt a társát.

Ramos aztán 2016-ban újra ünnepelhetett, akkor is az Atlético ellen, akkor is hátrányba került a Real, de akkor a hosszabbítás már nem volt elég. Eljutottak a tizenegyesekig, és a Real így győzött a milánói döntőben. Egy év múlva a Juventuson átgázoltak, 2018-ban a Liverpoolt győzték le, akkor Ramos volt az antihős, miután leterítette az egyiptomi Szalahot, aki nem tudta folytatni a vállsérülése miatt.

Az Atléticónak három elveszített döntője van, 1975-ben a Bayern ellen a klublegenda, Luis Aragonés a 114. percben szerzett vezetést, az utolsó hat percet nem tudták kihúzni a legvégén, a hosszabbítás utolsó percében jött Schwarzenbeck egyenlítése. (Akkor még nem volt szokás, hogy rátegyenek plusz perceket.)Akkor még nem voltak tizenegyesek, megismételt meccsen jött, ahol már nem volt esélyük, mert egy erősebb csapatot 210 percig már szinte lehetetlen feltartóztatni. A Bayern két nappal később 4-0-ra nyert.