„Nem tudtam, hogy a jó zsokénak előtte lónak kell lennie”

Arrigo Sacchi 1987-ben a Parmából szerződött az AC Milanhoz, kvázi ismeretlen edzőként. A patinás csapathoz az nyitotta meg neki az utat, hogy az Olasz Kupában legyőzte a milánóiakat, és a klubtulajdonos Silvio Berlusconi kíváncsi lett arra a szakvezetőre, aki sikeres volt ellene. Akkor derült ki számára is, hogy Sacchinak semmilyen érdemi játékosmúltja nincsen, de valamit mégis úgy ért a futballból, mint senki más.

Sacchitól sokszor firtatták a pályája elején, hogy ha egyszer nem focizott, miért lehet mégis hiteles és nem utolsósorban sikeres edzőként. Erre mondta azt a szállóigévé vált idézetét, hogy „nem tudtam, hogy a jó zsokénak előtte lónak kell lennie.” Volt egy másik nagy hatású mondata is, az így szólt: „a szervezettség legyőzi a tehetséget, ha a tehetség nincs megszervezve.”

Nem riadt vissza az olyan gyakorlásoktól, amikor nem volt a labda még a játékosok közelében sem. Képzeljük el a helyzetet: van egy negyven pluszos, 170 centis tréner, aki suta a labdával, de elkezdi oktatni a különböző játékhelyzeteket a sztároknak, labda nélkül. Belefúj a sípjába, elkiáltja magát, hogy visszatámadás, és a tizenegy játékos elkezd alakzatba rendeződni. Újra sípol, ordít egyet, hogy mélységi beindulás, és a fantomellenféllel szemben a csapatának fel kellett venni a fiktív harcot. És Sacchi utasításait vakon követték olyan nevek, mint Franco Baresi védelem tengelyében, és Paolo Maldini a védelem bal oldalán.

Sacchi elmélete szerint az együtt gondolkodás, a csapatrészek közötti, és az egymás melletti távolságtartás fontosabb, mint a labdás gyakorlatok. Mert egymáshoz igazodva így lehetett látni, hagytak-e üres területeket.

1987. októberében az Espanyol az UEFA-kupában hazai pályán 2-0-ra legyőzte a Ruud Gullittal és Marco van Bastennel, valamint olasz válogatottakkal felálló csapatát – ekkor jött rá arra, milyen ember hiányzik még neki a középpályáról. Ő volt Frank Rijkaard.

1988 nyarán szerződtette őt, a harmadik hollandot, és a következő szezon végén már együtt ünnepelhették a bajnoki cím mellé a BEK-trófeát is. A három holland egy egész korszakot testesített meg Milánóban a mesterrel együtt.

Sacchiról van egy fontos anekdota, ami rámutat, hogyan kezelte a játékosait. Sokszor megesett, hogy a labda nélküli gyakorlás nem tetszett van Bastennek, aki 1988-ban Európa-bajnok lett a hollandokkal, és a torna gólkirálya is. A szupersztár csatár szóvá tett valamit, Sacchi csak bólogatott. Egy nap múlva jött a meccs, és a kezdőcsapat kihirdetése. Van Basten mindenki megrökönyödésére kimaradt, kikerekedett szemekkel hallgatta, hogy csak a kispadon kap helyet. Elkezdte számon kérni a mestert, hogy ő miért nem játszhat.

„Olyan okosakat mondtál az edzésen, hogy majd ott ülsz mellettem a kispadon, és ha elrontok valamit a 90 perc alatt, te leszel az, aki segítesz és kijavítasz. Te leszel a tanácsadóm.”

Van Basten attól kezdve soha nem szólt semmit, amikor Sacchi utasításokat adott az edzéseken.

Az 1989-es BEK-döntőben a Steaua ellen 4-0 lett a végeredmény, átgázoltak a román csapaton. Van Basten és Gullit is duplázott. Egy évvel később a Benficát Rijkaard nagyszerű góljával győzték le, aki aztán néhány hónappal később a holland válogatottban egy méltatlan és botrányos jelenetsor részese volt, kölcsönösen leköpködték egymást a német Rudi Völlerrel, mindkét játékost kiállította a játékvezető.

Ezen a bécsi döntőn a Benfica legendája, a kétszeres győztes Eusebio is ott volt természetesen, aki elment egykori edzője, Guttmann Béla bécsi sírjához, és azért fohászkodott, hogy a mester vegye le az átkot a csapatáról. Hogy ki volt Guttmann, és mi az átok, arról majd a következő részben.