Óriási gólt lőtt a Bajnokok Ligája döntőjében, aztán rögtön kirúgta a Barcelona
„Ördögi egy hely a Wankdorf stadion. Ugyanúgy vezettünk, ugyanúgy kaptunk ki, mint a vb-döntőben, ugyanúgy gólt rúgtam, ugyanabba a kapuba. Borzalmas nagy gólt lőttem, és azzal lett 2:3, mint hét évvel korábban a németek ellen a vb-döntőben”
– a keserű vallomást Czibor Zoltán tette a 80-as évek elején, amikor Bocsák Miklós könyvet írt róla és Kocsis Sándorról, az Aranycsapat két külföldre szakadt legendájáról.
Ők ketten Puskáshoz hasonlóan 1956-ban nem tértek haza, és ezek után az eredményeikről még csak felületesen sem számolhatott be a hazai sportsajtó. Mindketten a Barcelonához szerződtek, ahol Kubala László is futballozott. 1960-ban megnyerték a VVK-t (ez az UEFA-kupa elődje), bajnokok lettek az ősrivális Real Madridot megelőzve, 1961-ben pedig bejutottak a BEK-döntőbe.
A másik oldalon a Guttmann Béla vezette Benfica állt. A Barcelona legjobb összeállításában futott ki a pályára, Kocsis egy fejessel vezetést szerzett a 21. percben, a portugálok egy perc alatt két szerencsés góllal fordítottak. Kocsis hitehagyottan legyintett a 31. percben: otthon vagyunk.
1954-ben ugyanis, ugyancsak a svájci fővárosban, a világbajnoki döntőben Puskás és Czibor góljaival Magyarország 2:0-ra vezetett, a végeredményt pedig ki ne tudná, 3:2 a nyugatnémeteknek. Nekik csoda, nekünk a valaha volt legfájdalmasabb focivereség, ami után Budapesten utcai zavargások alakultak ki.
A Benfica második gólját a kapus öngóljának könyvelték el, Ramallets ugyanis a kapufára tolt egy labdát, onnan a gólvonalra pattant kétszer, majd kifelé pörgött. A játékvezető, a svájci Dienst talán egyedüliként a stadionban bent látta, ezért gólt ítélt. Kubalának volt még egy hatalmas lövése a folytatásban, ami mindkét kapufát érintette, de végül kifelé pattant. Akkor a bíró messze állt, nem ítélt semmit. Czibor a 75. percben szépített, kipókhálózta a jobb felsőt.
„54-ben sírtam az öltözőben, most kínomban nevettem, mit lehet tenni ilyenkor?
– emlékezett vissza Czibor a meccs utáni hangulatára. – A katalánok szemében ez egy ugyanolyan vereség volt, mint a magyarokéban a világbajnoki ezüst, pedig azt az eredményt ők sem közelítették meg utána sokáig” – ismertette tárgyilagosan Czibor. A Barcelona legközelebb 1992-ben jutott be a BL-döntőbe, azt meg is nyerték.
Czibor ezzel a bombagóllal belépett abba a szűk klubba, aminek addig csak Puskás Ferenc volt a tagja azzal, hogy gólt lőtt vb-döntőben, majd BEK-döntőben is. Azóta már hatan vannak, rajtuk kívül a négy név, a német Gerd Müller, a francia Zinédine Zidane, a horvát Mario Mandžukič, és az argentin Lionel Messi. Mandžukičot leszámítva mindannyian világbajnokok is lettek.
A futballtörténelemben van egy másik szűk klub, aminek szintén tagja Czibor és Puskás. Mindössze négyen vannak, akik világbajnoki és olimpiai döntőben is betaláltak. A két magyaron kívül az uruguayi Cea Urriza (1930), és az argentin Angel di Maria 2022-ben.
Czibor öntörvényű játékos volt, egyedülálló értékrenddel és látásmóddal, nehezen jöttek ki vele a társai. 1956-ban úgy kommentálta a szovjetek elleni 1:0-s magyar győzelmet Moszkvában, hogy legyőztük a kommunizmust. A gólt ő lőtte Lev Jasinnak, még oda is szólt neki, vigyázzon, nehogy odacsípje a kapufához a labda a kezét.
Puskásnak egyszer azt mondta, hogy híresebb nála, sokkal többször emlegetik a nevét Magyarországon, hiszen minden kocsmában sokszor elhangzik, hogy egy decibor, két decibor. 1956-ban aktívan részt vett a forradalomban, emigrációja alatt is félt a titkosszolgálatok retorziójától.
Czibor egyébként éppen ezzel a nem mindennapi góllal fejezte be a pályafutását a Barcelonában, mert utána nem kapott szerződést – pedig 31 évesen még szép évei lehettek volna. Elment a városi rivális Espanyolhoz, utána nem találta a helyét, pedig játszott Bécsben és Kanadában is. Az életben sem volt szerencsés, fiának egy liftbaleset után amputálni kellett a lábát, nem derülhetett ki, milyen focista vált volna belőle, később fotós lett. Kék Duna néven kocsmát nyitott Barcelonában, majd 1990 után hazatért, és Komáromban halt meg 1997-ben, kevéssel a 68. születésnapja után.
