Kuriózum: mindhárom érem a svéd sífutóké, volt már színmagyar dobogó is olimpián

A klasszikus sífutás női sprintjében, a svéd Linn Svahn volt a nagy esélyes. A 26 éves versenyző az egyes rajtszámot kapta, az előző olimpiát sérülés miatt kihagyni kényszerült. Most jó formában érkezett, de a legnagyobb kihívója az olimpiai és a világbajnoki címvédő Jonna Sundling volt. Nagy csatát vívtak, de az 1,7 kilométeres táv második felében már Svahn volt az élen, és meg is nyerte a versenyt, élete legnagyobb sikerét érte el.

Boldogan gratuláltak egymásnak, és csatlakozott hozzájuk Maja Dahlqvist is, aki teljessé tette a svédek fölényét, ami nem meglepő, mert már a 20 kilométeres versenyben is kettős győzelmet ünnepelhetett az ország. Egyre kevesebb az ilyen mesterhármas, mert sok sportágban már két versenyzőnél meghúzzák a határt.

Összegyűjtöttünk néhány eseményt a múltból, amikor ugyanazon nemzet képviselői álltak csak a dobogón. A 2021-re halasztott olimpián Tokióban a svájci mountain bike-os nők sajátították ki a dobogót, közülük a legrutinosabb, Jolanda Neff győzött.

Még a női vonalon maradva, 2016-ban a 100 méteres gátfutásban csak amerikai zászlót (Rollins, Ali, Castlin) láthattunk az eredményhirdetéskor. A 2008-as olimpián három olyan alkalom is volt, amikor a himnusz mindhárom érmesnek szólt.

A női asztaliteniszben három kínai nyert (Csang, Vang, Guo), ők a csapatban is a legjobbak voltak. A női teniszben három orosz (Gyementyjeva, Szafina, Zvonarjeva), a száz méteren három jamaicai sprinter (Fraser, Simpson, Stewart) volt a leggyorsabb. 2004-ben három orosz távolugró ünnepelhetett.

Természetesen a férfiaknál is volt olyan verseny jó néhány alkalommal, amikor három versenyző ugyanazt az országot képviselte. 2012-ben a 200 méteres síkfutást három jamaicai nyerte, Usain Bolt két oldalán két társa Yohan Blake és Warren Weir állt. Asztaliteniszben 2008-ban nemcsak a nők, hanem a férfiak is taroltak, a 2004-es olimpián pedig a kenyai akadályfutók (Kemboi, Kipruto, Koech) nem hagyták, hogy más is osztozzon a boldogságukban.

A régmúltban előfordult, hogy csak magyart szólítottak a dobogóra az érmekért. Az 1952-es olimpia kardvívó döntője után Kovács Pál, Gerevich Aladár és Berczelly Tibor gratulálhatott egymásnak.