A csalódottság vagy a büszkeség az erősebb a mínusz hétről megmentett kézimeccs után?

A magyar férfi kézilabda-válogatott a svéd-dán-norvég rendezésű Európa-bajnokság középdöntőjében a malmői csoport ötödik helyén áll, miután Svájc ellen 29–29-es döntetlent játszott. Vasárnap azzal a Szlovéniával találkozik fél négytől, amelyik a nagy sztárjait különböző sérülések miatt nélkülözni kényszerül, de ettől még Svájcot legyőzte, a svédek dolgát pedig megnehezítette, de nem tudta elkerülni a 35–31-es vereséget.

A védelem oszlopától, a keret egyetlen veszprémi játékosától, Ligetvári Patriktól elsőként azt kérdeztem, hogy a csalódottság vagy a büszkeség volt erősebb benne, miután mínusz hétről, 18-25-ről felállva lett döntetlen az eredmény Svájc ellen.

„A büszkeség. Már csak azért is, mert a csalódottságból nem tudunk előre lépni, míg a büszkeség és az akarat előrevivő. Plusz a társakra büszke lehettem, mert egy pillanatra sem adták fel. Nagy tanulság, úgy kell elkezdeni egy meccset, ahogy a második félidőbe belementünk. Nem engedhetünk egygólos előnyt sem az ellenfélnek, nemhogy hatot. Intő jel mindenkinek a csapatban, hogy senkinek nem adhatunk egy gólnyi előnyt sem. Nem az a csapat vagyunk, ami elbír egy ilyen félidőt. Az viszont büszkeség, hogy mi rontottuk el, és mi hoztuk helyre, és még volt esélyünk a győzelemre is, de ha nyertünk volna, a tanulságokat akkor is illik levonni.”

Azzal nem értett egyet, hogy ez az elmúlt három év leggyengébb 30 perce volt, mert a 2025-ös vb-n is elrontottak egy félidőt a franciákkal szemben, amikor 23 gólt kaptak, és csak 15-öt lőttek. A 2024-es Eb-n az osztrákok ellen is volt egy gyenge félidő. Ligetvári ugyanakkor rámutatott, hogy mindkét esetben tudtak javítani a következő meccsen, ami reményt keltő a szlovénok ellen. Ha ő kézilabda szurkoló lenne, nagy izgalommal várná a két nemzet összecsapását, mert rendre emlékezetes jelenetek adódnak.

Ligetvári azt is elmesélte, hogy a csapatbuszon, a szállodába menet még téma volt a svájciak elleni játék, különösen az utolsó pillanatok, amikor épp az ő találatával került előnybe a csapat (29-28), ám ezt az egy gólt nem sikerült megőrizni. De nyomatékosította, nem az utolsó két percben történteken múlt a dolog, hanem az első félidő játéka miatt.

Szlovénia ellen hat éve Ligetvárinak volt egy olyan Eb-meccse, amikor hat gólt lőtt, és 29-28-ra Magyarország győzött. Az nem érdekli, hány gólos lesz vasárnap, csak a csapat neve mellé kerüljön két pont, és legyen meg az első siker a középdöntőben is.

„Ha nem lenne egy ilyen félidőnk ezeken a tornákon, akkor jobb helyezéseket érhetnénk el, és az erősorrendben előzetesen nem a nyolcadik helyre tennének bennünket. De hogy erős a szívünk, megvan bennünk az egység, azt vasárnap bebizonyíthatjuk, egyelőre csak az a meccs lebeg a szemünk előtt” – mondta.

A lengyel Wisla Plockot erősítő Fazekas Gergőhöz ugyanaz volt az első kérdés, mint Ligetvárihoz. Benne erősebb volt a csalódottság érzése, amibe egy kis harag is vegyült önmaga ingadozó teljesítménye miatt. Olykor nagyobb csatát vívott magával, hogy kikecmeregjen a gödörből, mint a rivális védőivel.

„Nyilván frusztrált, hogy hat méterről a kaput sem találtam el, de ha beleragadsz egy hibába, annál nincs rosszabb. Az élsport arról szól, bármekkora közhely is, hogy a hibák után hogyan tudsz visszakapaszkodni, hiszen nem robotok vagyunk. Próbáltam hátra dobni, magam mögé, amit a hibák okoztak, volt is egy pillanat, amikor átbillentem a meccsen, ettől szép a sport. Eleve az irányítónak, a poszt jellegéből adódóan mindig higgadtnak kell maradnia, gyorsan kitisztulni. Boldogság viszont amiatt sem lehetett bennem, mert nem erre az eredményre számítottunk, főképp nem erre a játékra, Az viszont kétségtelenül örömteli, hogy a nagy hátrányt sikerült eltüntetni” – magyarázta.

Fazekas egyáltalán nem éli meg nyomásként, hogy ezen a tornán már ő az első számú irányító, az elődjével, Lékai Mátéval beszélgetett is a meccs után. Arra jutottak, hogy a helyzeteik megvoltak, de a helyzetkihasználás igencsak sántikált az első félidőben, ez lehet a 14-20-as félidő indoka.

„A hazánkat képviselni, címeres mezt felvenni, nem járhat nyomással, élvezni kell minden percét. Igyekszem azt tenni, amivel megbíznak, a tudásomat a csapat alá rendelni. Egy ilyen tornán olyan gyorsan jönnek a meccsek, hogy mindig csak előre kell nézni, ami elmúlt, azon már úgysem tudunk változtatni.”

Ehhez a gondolathoz kapcsolódott a balkezes, a Svájc ellen három gólig jutó, Franciaországban légióskodó Ónodi-Jánoskúti Máté is. Arról álmodott, hogy válogatott mezben mutathassa meg a tudását, és a tavalyi vb-n már ott volt. Most érzi, hogy még több feladat hárul rá, és szeretne ennek megfelelni.

A 22 éves átlövő úgy gondolja, helyes döntést hozott, amikor elfogadta a Nimes ajánlatát, és nyártól a francia csapat tagja. Jobban felkészíti a világ második legerősebb bajnoksága erre a szintre, mint a hazai. Jobb helyen van kint, bár egy klubváltás sosem egyszerű. Még akkor is, ha sok esetben csak 30 percet van a pályán, míg az NB I.-ben az sem volt ritka, hogy egy meccsen 45 percet játszott.

Az utolsó kiállítását nem érezte jogosnak, ahogy az Izland kapott piros lapot sem. „Az utolsó fél percben nagyon nem akartam emberhátrányba hozni a csapatot, de a bírók szerint nem fért bele a védekezésem. Nagy tanulság ez is nekem, hogy egy Eb-n, ennyire kiélezett helyzetben mi fér bele, és mi nem. A csapat erejét viszont jól mutatja, hogy ezt is el tudta viselni. Mi az a csapat vagyunk, ami kúszik-mászik a sikerért. Svájc ellen megmutattuk, hogy van tartásunk a hátrány ledolgozásakor, a szlovénok ellen az igazi arcunkat, a Svájc elleni második félidőt kell továbbvinni.”