A washingtoni repülőgép-balesetben meghalt szüleire emlékezett egy műkorcsolyázó az amerikai bajnokságon

Maxim Naumov műkorcsolyázó a 2026-os amerikai bajnokságon az egy évvel ezelőtti washingtoni repülőgép-balesetben meghalt szüleire emlékezett. Az orosz Jevgenija Siskova és Vadim Naumov világbajnok műkorcsolyázók is azon az utasszállító repülőgépen ültek, amely tavaly januárban Washington közelében összeütközött az amerikai hadsereg helikopterével.

Fiuknak, Maxim Naumovnak most esélye van arra, hogy az amerikai csapatot képviselje a jövő hónapban kezdődő milánói téli olimpián. „Tudják, ez csak a rugalmasságról szól. Az egész a rugalmasságról szól. Ez az az érzés és mentalitás, amelyhez egész szezonban ragaszkodtam” – mondta újságíróknak a 24 éves sportoló a csütörtöki bajnokság után.

Naumov szerint ekkora nyomás alatt arra gondolt, hogy mi lenne, ha a vele történt tragédia ellenére megcsinálná, és kijutna a téli olimpiára. „Ebben rejlik az erő” – mondta, majd hozzátette, hogy ez az erő, ami egyik napról a másikra átsegítette. A műkorcsolyázó a pontjaira várva egy hároméves korában készült képet tartott a kezében, amelyen először állt a jégen a szüleivel. Jevgenija Siskova és Vadim Naumov 1994-ben megnyerték a páros műkorcsolya-világbajnokságot. A házaspár 1998 óta élt az Egyesült Államokban, ahol fiatal korcsolyázókat edzettek.

Amikor kiderült a 85,72 pontos eredménye, Maxim Naumov elsírta magát a fotóval a kezében. Naumov azt mondta, a szüleire gondolt: „A mosolyukra, a nevetésükre, arra, amit mondtak nekem, a szavaikra, mindez újra és újra lejátszódik a fejemben, különösen ilyen pillanatokban, szeretem őket.”

A bajnokság szombaton folytatódik a férfiak szabadprogramjával, ahol Naumov az amerikai csapat három olimpiai helyének egyikéért fog versenyezni. Az olimpia honlapján azt írták, a 24 éves műkorcsolyázó jelenleg a negyedik helyen áll az amerikai rangsorban.

Naumov szerint, ha sikerülne kijutnia az olimpiára, az lenne a legnagyobb tisztelgés a szülei emléke előtt. A sportoló azt mondta, a téli olimpia a végső célja, és erről szólt az egyik utolsó beszélgetése is a szüleivel. „Ez számomra a világot jelentené. Pontosan ezért küzdünk. Ezért kelünk fel, ezért fekszünk le minden egyes nap. Ez az első gondolatom reggel, és ez az utolsó gondolatom este, amikor lehunyom a szemem” – mondta.

A tavalyi repülőgép-balesetről ebben a cikkben írtunk bővebben.