Felfoghatatlanul magas, a szurkolók imádják, mégis könnyen lehet, hogy nem lesz belőle semmi

„Nagyon furcsa felnézni valakire. De így, hogy szinte mindennap vele vagyok, egészen más, amikor együtt megjelenünk a nyilvánosság előtt. Általában azt kérdezik tőlem: »Olyan magas vagy. Kosárlabdázol?« Most senki hozzám se szól. Mindenki csak rá figyel. Őrület.”

Ezt a 216 centiméter magas Micah Handlogten, a Florida Gators amerikai egyetemi kosárlabdacsapat játékosa mondta még tavaly ősszel. Ilyen magasság mellett nem csoda, ha nincs hozzászokva, hogy neki kell felnéznie valaki másra, és nem fordítva. A csapattársat, akire még neki is felfelé kell tekingetnie, úgy hívják, Olivier Rioux, és könnyen lehet, hogy mostanában ön is találkozott vele a hírekben vagy a YouTube-on. A 19 éves kanadai kosaras ugyanis annak ellenére lett szenzáció, hogy a pályán még csak percekre lehetett látni.

Toronymagasan a mezőny fölött

Rioux 2006. február 2-án született a kanadai Terrebonne-ban. A szülei sem alacsonyak, de a maguk 203 és 185 centijével azért eltörpülnek fiuk mellett, ahogy a szintén kosaras, 206 centis bátyja is. Rioux ötéves kora óta kosarazik, és már tizenkét évesen felfigyeltek rá, hiszen már akkor is 208 centisen magasodott a kortárs mezőny fölé:

2021-ben bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, mint a világ legmagasabb tinédzsere: akkor volt 15 éves és 226 centis. Extrém magasságoknál felmerülhet az emberben, hogy valamilyen rendellenesség okozza-e a szokatlan méretet, ahogy például a máig a világ legmagasabb emberének számító, 272 centis Robert Wadlow esetében. Rioux-nál azonban ilyesmiről nincs szó, ő egyszerűen csak nagyra nőtt. Most 236 centi, és még mindig csak 19 éves. A rendkívüli magassághoz 138 kilós tömeg társul, és Rioux ránézésre is versenysporttűrőbb testarányokkal bír, mint néhány ismert kosaras óriás (a legjellegzetesebb ellenpélda talán az a Manute Bol, aki az amerikai profi liga, az NBA történetének második legmagasabb játékosa).

Ma a Floridai Egyetem csapatában, a Florida Gatorsben játszik az amerikai egyetemi bajnokságban. Már az előző, 2024–25-ös szezonban is ott volt a csapattal, de akkor még nem kapott lehetőséget: az edzőjével úgy döntöttek, hogy úgynevezett redshirt lesz, azaz felfüggesztik a szezonra a játékát, hogy inkább a fejlődésére koncentráljon, egyúttal kitolják azt a négy évet, ameddig egy játékos maximum bevethető az egyetemi bajnokságban. Rioux így a csapat inaktív tagjaként élhette át, hogy a Gators megnyeri a legfontosabb amerikai egyetemi bajnokságot, amelynek egyenes kieséses tornája March Madnessként is ismert.

Idén november 7-én viszont bemutatkozhatott a North Florida Ospreys elleni meccs (amúgy kiütéses győzelem) utolsó perceiben, és bár ennyi idő alatt nem sok mindent csinált, sőt konkrétan labdához sem ért, már a puszta pályára lépésével történelmet írt: ő lett minden idők legmagasabb játékosa az egyetemi bajnokságban. (Mellékszál, de egy tragikusan rövid karrierű játékostól hódította el a rekordot: a 231 centis Kenny George-nak két egyetemi szezon után részlegesen amputálni kellett a jobb lábát egy meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus-fertőzés miatt.) A következő meccsén, november 22-én megszerezte az első pontját büntetőből, a harmadikon, december 18-án pedig az első mezőnykosarát is. Értelemszerűen innentől bármiben, amit csinál a bajnokságban, ő lesz minden idők legmagasabbja, aki azt a valamit megcsinálta.

Rioux a korosztályos kanadai válogatottakban is rendre szerepel, és ebben a minőségében már Magyarországon is járt: 2023 júniusában nálunk rendezték az U19-es világbajnokságot, ahol acélosnak nem mondható, 3,2 pontos, 3,4 lepattanós és 0,8 blokkos átlagot hozott 6,2 percnyi játékidő alatt. Kanada egyébként a negyeddöntőig jutott, és végül a hetedik helyen zárt.

A szurkolók részéről óriási lelkesedés övezi minden mozdulatát, elég csak megnézni a videókat a három eddigi jeles teljesítményéről, azaz hogy pályára lépett, hogy egy büntetőből megszerezte az első pontját, illetve hogy szerzett egy darab mezőnykosarat.

Hatalmas ováció fogadta az első játékba állását:

Üdvrivalgásban tört ki a közönség, miután egy rontott büntető után a második a gyűrűbe esett, amivel Rioux lett az egyetemi bajnokság történetének legmagasabb pontszerzője (és egyébként rögtön utána első lepattanóját is megszerezte):

És ha lehet, még nagyobb őrjöngéssel fogadták a szurkolók és a csapattársai is, amikor végre megszerezte első mezőnypontjait. A meccsből ekkor 43 másodperc volt hátra, a csapata már 31 ponttal vezetett, de ha valaki épp csak odakapcsolt, a zsákolására érkezett reakció alapján azt hihette, hogy egy körömlerágósan izgalmas meccs utolsó pillanatos fordítását kapta el. A videó a beállásától kezdődik, és a végén van a pontszerzés, de érdemes már azt is megfigyelni, hogyan szurkolnak neki még a kommentátorok is, hogy szerezze már meg az első mezőnykosarát:

A drukkerek érthetően imádják, ezen a zsákolásával megkoronázott meccsen is már percekkel a beszállása előtt „Ollie-t akarjuk” skandálással követelték a pályára lépését. Az más kérdés, hogy maga a teljesítménye milyen. Rioux az eddigi négy meccsén 2,3 percet átlagolt, és összesen volt egy mezőnykísérlete – azt mondjuk maradéktalanul ki is használta. Nem mondhatni tehát, hogy jelentős játékerőt képviselne, de ezt ma még nem is feltétlenül lehet elvárni tőle.

Az viszont tény, hogy Rioux már most kész miniceleb, és minden bizonnyal egyetlen nap alatt több fotó készül róla, mint ahány percet eddig összesen a pályán töltött. Még az NBA történetének egyik legdominánsabb (még ha messze nem is a legmagasabb) nagyembere, Shaquille O’Neal is poénkodott Rioux extra magasságával egy közös videóban:

„Mindennap kérdéseket kapsz. Amikor kint vagy, három másodpercre se vagy magadban, ami részemről rendben van, mert a bátyám és az apám is magasak, és családként gyakran mentünk el valahova. Egyszerűen ez volt a helyzet, és ezzel nem tudsz mit csinálni, mert az emberek kíváncsiak” – mondta erről Rioux. Tinédzserként azt mondta, élvezi, hogy mindenhol észreveszik, és a pályán előnyt jelent neki, hogy magasabbról lát rá a játékra, viszont az zavarja, hogy semmilyen ajtón nem fér át lehajolás nélkül, és megfelelő méretű ruhákat is nehéz találnia. A cipőmérete egyébként 20-as, ami európai számozásra átváltva 54 és felest jelent.

„A random emberekkel a csapatunkról folytatott beszélgetések 95 százaléka róla szól. 2019 óta ez az első alkalom, hogy felkerültünk a rangsorra, és mégis az megy, hogy »Hé, edző, nagyon izgatottak vagyunk, hogy láthassuk idén játszani Olit.« És meg is értem. Nagyon különleges ember” – mondta róla az edzője, Todd Golden.

Irány az NBA?

A szenzációfaktor és a nagy felhajtás miatt rendre előkerül, hogy vajon Rioux megállhatja-e majd a helyét az NBA-ben. Mostanában, amikor mindenki a nála is fiatalabb Cooper Flaggről beszél, aki épp egymás után dönti a rekordokat az újoncszezonjában, könnyű elragadtatni magunkat. Flagg a napokban lett csak 19 éves, de előtte még lehozott egy 42 pontos meccset az NBA-ben, amivel a liga történetének első és egyetlen 18 évese lett negyven pont fölötti meccsel. Rioux látványosan másik ligában játszik a szó szoros és átvitt értelmében is, és reálisan fel se merül, hogy jelen állapotában az NBA közelébe kerülhetne. De nem is LeBron Jameshez, Kobe Bryanthez és Cooper Flagghez (az NBA történetének három, 18 évesen legtöbb pontot dobó játékosához) vagy a hozzájuk hasonló szupertehetségekhez érdemes mérni egy halandó embert, még ha mindannyiuknál több fejjel magasabb is.

Az eddigi pályafutása alapján egyébként adja magát egy párhuzam: Rioux az egyetem előtt a jó nevű kosarasműhelynek számító floridai IMG Academybe járt, ahogy néhány évvel előtte az a Zach Edey is, aki szintén kanadai, szintén óriási, és mára az NBA-ben, a Memphis Grizzlies csapatában játszik, méghozzá nem is rosszul. Edey a második szezonját futja, és jelenleg a liga második legmagasabb játékosa a maga 221 centijével.

Rioux-nak azonban van még dolga bőven, ha a legjobbak közé akar kerülni. Nyilván a játéktudása is csiszolásra szorul, de elsősorban a fizikumán kell dolgoznia. Todd Golden edző szerint Rioux azért játszott az eddigi meccseken ilyen keveset, mert az állóképessége alapján egyelőre csak néhány percet bír meccsenként. A kondija mellett pedig a koordinációját és az irányváltásait is fejlesztenie kell – azaz tipikusan olyan dolgokat, amelyek a magassággal fordítottan arányosan hajlamosak működni.

„Abban nagyot lépett előre, hogy mennyire tud futni. A kezei jobbak, mint gondolnák. A robbanékonyság hiánya problémát jelent. Nehezen ugrik, és az irányváltás is kihívás neki. Ezek azok a főbb dolgok, amelyekben ha tovább tud fejlődni, akkor lesz esélye a jövőben. Ez nem garantált, de nem is kizárt” – mondta róla az edzője.

Sokkal több játékidőben már csak azért sem reménykedhet egyelőre, mert a címvédő csapatában bivalyerős magasemberek – Thomas Haugh, Alex Condon, Micah Handlogten és Rueben Chinyelu – állnak előtte a sorban, és a koruk alapján ez legalább két évig még biztosan így is marad. Ez azonban áldás is, mert egyrészt van kitől tanulnia, másrészt nincs rajta nyomás, hogy erőn felül teljesítsen, és összpontosíthat a magasságánál kevésbé izgalmasan hangzó, de az előre jutásához annál nélkülözhetetlenebb fejlődésre.

„Rengeteget dolgozott, remek munkát végzett, és becsületére szóljon, hogy nagyszerű hozzáállást tanúsított anélkül, hogy túl sok jutalma lett volna játékidőben és játéklehetőségben. Úgy vágott neki ennek az évnek, hogy tudta, hogy az, hogy vissza tudjuk hozni a csatársorunkat, korlátozni fogja a lehetőségeit” – mondta Todd Golden.

Rioux reálisan még három-négy éven át az egyetemi bajnokságban fog edződni, lesz ideje dolgozni a gyenge pontjain, a címvédő csapatban tanulnia is lesz kitől, és közben reménykedhet, hogy tovább már nem nő. Mindenesetre nyár óta már megvan az NBA-tapasztalattal rendelkező játékosügynöke, aki a pályafutását egyengetheti.

Nem mindenki nagy, aki magas

Közhely, hogy a kosárlabda a magas emberek játéka, de azért ebben is vannak fizikai korlátok, és egy ponton túl már bizonyulhat az ember túlságosan magasnak ahhoz, hogy igazán eredményes kosaras legyen. Az NBA történetében akad néhány olyan játékos, aki nemcsak fizikailag magaslott ki szó szerint is még ebből a válogatott mezőnyből is, hanem játéktudásában is a legjobban közé tartozott vagy tartozik – de ez a sokkal ritkább. A liga legmagasabbjai jellemzően inkább kiegészítő játékosok voltak, ami leggyakrabban azt jelentette, hogy a dobásblokkolásban tudtak átlag felett hozzátenni a csapatuk játékához.

Az NBA történetének legmagasabb játékosaiként két nevet szokás emlegetni: a román származású Gheorghe Mureșant és a szudáni Manute Bolt. Hivatalosan mindkettőjük neve mellett 231 centi szerepel, de a Guinness Rekordok Könyve Mureșant könyveli el egyedüli rekordernek, mert míg őt 231 centire mérték, Bolt épp egy kicsivel ez alá. Egyébként a Golden State Warriors az 1981-es drafton kiválasztott egy náluk is magasabb játékost, de a japán Okajama Jaszutakából végül nem lett NBA-rekorder, mert soha nem mutatkozott be a ligában. Ő 234 centi volt, tehát Rioux még nála is magasabb. Ahhoz már hivatalos mérésre lenne szükség, hogy döntsenek Rioux és a kínai liga korábbi játékosa, a 2013-ban szintén 236 centisre mért Szun Ming-ming között, aki akkoriban a világ legmagasabb profi kosarasa volt.

Mureșan nem volt rossz játékos, 1996-ban a legtöbbet fejlődött játéknak járó díjat is megkapta, de a legmagasabbak között kevés az olyan, aki igazán maradandót alkotott. Egyikük a 229 centijével a lista ötödik helyén álló, kínai Jao (Yao) Ming, aki, bár sok sérülés hátráltatta a karrierjét, nyolcszoros All-Star lett, ötször választották be az adott év legjobbjaiból összeállított valamelyik All-NBA csapatba, egyetlen amerikai csapata, a Houston Rockets visszavonultatta a mezét, és ma már a halhatatlanok csarnokának tagja. A top harmincban van még két halhatatlanná választott játékos, a 224 centis Ralph Sampson és a 221 centis litván Arvydas Sabonis.

Mingen kívül az egyetlen kiemelkedő tudású játékos a top tízben a liga jelenlegi legmagasabbja, a francia Victor Wembanyama, akinek a hivatalos magassága 224 centi, de a hírek szerint a harmadik szezonjára még nőtt is, és már inkább 226-nál jár. A San Antonio Spurs játékosa már most a generációja egyik legnagyobb tehetségének van elkönyvelve, és nem véletlen, hogy épp az „alien” becenév ragadt rá: miközben a magasemberek pozitív jellegzetességeit is hozza, fizikailag és játéktudásában is csupa olyasmit művel, amit nála jóval alacsonyabbaktól szokhattunk meg. Elit védő, dobásblokkoló és lepattanózó, de támadásban is sokoldalú, jól passzol, hármasokat dobál, és a labdával is olyan ügyes, mint egy irányító.

Érdekesség, hogy a harminc legmagasabb játékos közé három aktív is befért, Wembanyama mellett Edey és az ausztrál Rocco Zikarsky, a Minnesota Timberwolves 221 centis újonca, aki viszont még nem lépett pályára a ligában. Jelenleg nincs NBA-csapata, de az előző szezonban még szintén játszott a ligában a szintén 221 centis Bol Bol, aki Manute Bol fia.

Érdemes még kiemelni a 224 centis Mark Eatont, aki nagyrészt a nyolcvanas években játszott a Utah Jazzben, de a mai napig ő tartja az egy szezonban hozott legmagasabb meccsenkénti blokkátlagot (5,56) és a meccsenkénti blokkok karrierátlagát (3,5) is. Mindkettőben Manute Bol áll a második helyen, aki az NBA történetének egyetlen játékosa, aki több blokkal vonult vissza, mint szerzett ponttal. Lepattanózásban viszont a legmagasabbak már sehol sincsenek a toplistákon, ami jelzi, hogy a méret nem minden.

Azt, hogy a magasság önmagában kevés, a legjobban talán a tanzániai Hasheem Thabeet esete mutatja, aki 2009-ben a második helyen kelt el a drafton, olyan legendákat beelőzve, mint James Harden vagy Stephen Curry, és hiába a 221 centije, alig játszott a ligában, akkor is erősen felejthetően, ezért máig bérelt helye van a legnagyobb draftmelléfogások listáján.

Arra még jó eséllyel éveket kell várni, hogy kiderüljön, Olivier Rioux végül honfitársa, Zach Edey nyomdokaiba tud-e lépni, és megállja a helyét a legjobbak között, vagy a korai felhajtás és hírnév még ennek az óriásnak is túl magasra tette a lécet.