Van, aki pejoratívan, van, aki viccesen közelít a celebmúltamhoz

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség 1976 után zárt ismét olyan olimpiát tavaly Párizsban, amikor a versenyzőik aranyérem nélkül tértek haza. A hét érem ugyanakkor remek teljesítmény, mindegyik döntőben volt magyar, csak a hab hiányzott a tortáról. Az elnökség ezek után úgy határozott, hogy a szakmai megújulás jegyében pályázatot hirdet a kapitányi posztra, és a kajaknak, valamint a kenunak is külön vezetője lett.

Úgy hírlett, hogy a jelenlegi elnök Szabó Gabriellát favorizálja, a Norvégiában és Dániában sikeres Bakó Zoltán útját pedig elsősorban a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Gyulay Zsolt egyengette. Ők be is kerültek a legjobb három közé, a szavazáson azonban Tóth Dávid győzött, aki nemcsak meggyőző pályázatot adott be, de ő teljesített a legjobban a személyes meghallgatáson is. Novemberben 2+2 éves szerződést kötöttek vele.

Tóth világbajnoki aranyérmes és olimpiai ezüstérmes kajakos, aki már évek óta ismeri a szövetség működését, mert az egyik regionális központ vezetője volt, a SUP szakágat ő irányította. Emellett van edzői diplomája, de még nem edzősködött. Úgy gondolja viszont, hogy nem is feltétlen edzőre van szükség ezen a poszton, hanem inkább egy jó menedzserre, aki össze tudja hangolni az edzők munkáját. És aki olyan karakter, aki képes jó döntéseket hozni a fontos helyzetekben. Azzal kezdtük vele a beszélgetést, hogy miért maradt el az aranyérem Párizsban, mi kellett volna hozzá.

„Egy kicsivel egyszerűbb, és nem ennyire összetett kérdésre számítottam elsőnek. Könnyű okosnak lenni már ilyenkor, de azt tudom csak, mit csináltam volna másként. Nem gondolom, hogy hibázott az elődöm, és nem is lehet egy személyben felelőssé tenni valakit ezért az eredményért, mert sok összetevős a dolog. Baromi egyszerű lenne most nagyot mondani, de nem fekete és fehér ez a kérdés. Az elődömnek, Hüttner Csabának nagy fejfájást okozott, hogy egyénileg a két legjobb kajakost, vagyis az ezer egyes címvédőjét, Kopasz Bálintot és az ezüstérmes Varga Ádámot engedje-e párosban is rajthoz állni. Elsősorban mindketten az egyénire készültek.

Nehéz jó döntést hozni, mert eközben a versenyzők és azok edzői úgy ítélték meg, hogy márpedig jó lesz ez az egység, de valahol mégis gyanítható volt, hogy ha egyénileg a világ legjobbjai is, nem lesz ütőképes a párosuk.

Ugyanakkor a férfi négyesben sem jött a várt eredmény az olimpián. Felvetődik a kérdés, hogy nem lett volna-e érdemes belenyúlni az egységbe, változtatni az összetételén, de ez szintén egy olyan helyzet, amit utólag könnyű lenne már bírálni, és nem is szeretném.”

Tóth nem hiszi, hogy a Kopasz–Varga duó a sikertelen elődöntő után a kardjába dőlt volna, mert mindketten jó versenyzők, akik képesek megrázni magukat egy halványabb teljesítmény után és az egyénire fókuszálni. Azt sokkal inkább elképzelhetőnek tartja, hogy olyan energiákat égettek el a párosban, ami jól jött volna egy nappal később az egyéni döntőben a cseh Josef Dostállal szemben, aki igencsak meglepte a mezőnyt azzal, hogy végig bírta a nagy tempót.

Nehéz következtetéseket abból is levonni, hogy Kopasz jól ment Nádas Bencével, és világbajnok lett 2022-ben. (Nádas Tótka Sándorral végül a második helyen futott be Párizsban.) Az újonc kapitány úgy gondolja, hogy a párosok kialakítását rá lehet bízni az edzőkre, a négyesek összetételébe viszont bele fog szólni a jövőben, ez egy fontos változtatás lesz. 2012 óta négyesben sem volt magyar olimpiai érem, és igazából még közel sem járt ehhez magyar egység az előző három olimpián.

Tóth ennek az említett, 2012-ben ezüstérmes egységnek a tagja volt, de már nem pörgeti a mindennapokban a régi emlékeket, csak akkor gondol vissza rájuk, ha ezekről kérdezik. A társaival (Kammerer Zoltán, Kulifai Tamás, Pauman Dániel) tartja a kapcsolatot, életük végéig össze fogja őket kapcsolni ez a siker – mondta. A sportág legeredményesebb edzőjének, Fábiánné Rozsnyói Katalinnak ez volt az utolsó érme olimpiáról.

Fábiánné eleinte Tóthnak szánta a vezérevezős pozícióját, és Kammerer Zoltán ült mögötte, aki a 2000-es és a 2004-ben győztes hajóban is az élen ült, és szinte mindegyik egységben ő volt a vezérposzton. Az edzőjük azonban mintha meg akarta volna törni őt, és az olimpia előtti Eb-n is még Tóth volt a sztrók. Utána azonban cserélt az edző, miután látta a teszteredményeket. Másfél óra különbséggel kétszer teljesítették az ezerméteres távot Szolnokon, a másodikra, amikor már Kammerer ült elöl, noha fáradtabb volt az egység, majdnem két másodperccel gyorsabbak voltak. Kammerernek annyi utasítást adott Fábiánné az olimpiai döntő előtt: „Húzd meg, öreg!” De hogy nézett ki ez az érem Tóth szemszögéből?

„Ahogy a második beülőbe kerültem, mindenki elfogadta, hogy így többre vagyunk képesek. Az olimpiáig folyamatosan javultunk. A negyedik helynek örültünk volna, de még a hatodik hely sem lett volna tragikus. Nem volt rajtunk nyomás, még akkor sem, amikor az előfutamokban erősek és gyorsak voltunk. Az olimpiai döntő első rajtjába mi mozdultunk be, ezért a másodiknál egy kicsivel óvatosabbak voltunk. Eszméletlenül jól begyakoroltuk azt a pályát, másfél perccel a rajt után ocsúdtunk fel, hogy itt vagyunk egy fináléban, és egy jó pozícióban robogunk a cél felé, a mezőny elejében vagyunk. Sokszor megcsináltuk, nem az ötödik vagy a tizedik alkalom volt, hanem a nagyon sokadik. Ilyen helyzetben észre sem veszed, nem tűnik fel, hogy ez egy olimpiai döntő, mert a nulladik métertől az ezredikig egy pillanatra sem zökkentett ki semmi. Semmi olyan körülmény nem volt, ami elterelte volna a gondolatainkat. Nyertünk egy ezüstérmet, vagyis fehér aranyat, ahogy már mondtuk akkor is.”

Amikor kiderült, hogy a győztes ausztrál hajóban ült egy olyan versenyző, akinek két évvel később pozitív lett a doppingmintája, írtak egymásnak Kammererékkel, átsuhant az agyukban, mi van, ha tényleg arany lehet belőle, ám ebbe az érzésbe nem élték bele magukat, és később ki is derült, hogy nem befolyásolja ez a vétség a 2012-es végeredményt.

Tóth ugyan világbajnok 2011-ből, de az olimpia érmet tartja értékesebbnek és élete legnagyobb sikerének. 2015-ben vb-másodikok voltak a négyessel, 2016-ban újabb éremre vágytak, amikor jött a hideg zuhany: ki sem jutottak Rióba, mert a hazai válogatót sem tudták megnyerni. Azután az edzőjével sem volt felhőtlen a viszonya, de mostanában, ha van ideje, és fél–egy órás autóút vár rá, sokszor felhívja Fábiánnét. Aki ugyanúgy Szafinak szólítja, ahogy a sportágban szinte mindenki; egy edzéstársa nevezte el, de nincs különösebb történet emögött.

„Fontos nekem, hogy részt vegyen az életemben Kati néni, nagyon örülök, hogy jó kapcsolatban maradtam vele, örülök, ha egy-egy kérdésben ki tudom kérni a véleményét, és odafigyel rám.”

Tóth nem számít könnyű évre, szerinte biztosan lesznek súrlódások és feszültségek, ez a sportág velejárója, különösen a válogatók körüli időszakban. A munkáját már decemberben elkezdte egy összetartás megszervezésével. A Kovács Katalinról elnevezett akadémián, Sukorón jöttek össze a legjobbak, az edzőknek és versenyzőknek is felvázolta a terveit. Plusz fontosnak tartja, hogy használják a létesítményt, ami a sportág javát szolgálja. „Versenyeztem Tótka Sanyi, Nádas Bence ellen is, Varga Ádámmal pedig még a párost is kipróbáltuk, vagyis át tudom érezni a helyzetüket, az esetleges problémáikat, és a mostani minőségemben igyekszem is segíteni minden versenyzőnek.”

A kapitány nem messze a sukorói létesítmény mellett nőtt fel, Velencén. Meseszerű az indulása, mert az általános iskolában a tanítónő megtanította írni és olvasni, míg a fia megtanította kajakozni. Ráadásul a tanítónő tanácsolta a szülőknek, hogy vigyék kajakozni, mert eleven gyerek a Dávidka, és az energiáját jól le lehet kötni a vízi telepen. Valahogy sohasem keresett más sportágat, nem csábult el, még ha az első versenyén csak 10 éves korában indult is. Azt egyébként rögtön megnyerte. 18 éves koráig a helyi klub (VVSI) versenyzője maradt, utána érkezett a fővárosba, hogy még jobban kiteljesedhessen a pályafutása.

Ugyan 2+2 éves szerződést kötött vele a szövetség, bízik abban, hogy ott lesz a 2028-as Los Angeles-i olimpián, akkor is ő irányítja majd a szakágat. Fontos lesz az első év, mert egy új helyzetbe került, de 2026-ban már az idei tapasztalatokat felhasználva próbál megfelelni az elvárásoknak.

Régóta foglalkoztatta egyébként a gondolat, milyen lehet a kapitányi poszt betöltése, milyen stresszel és kihívással jár. Ezért azonnal tudta, hogy be fogja adni a pályázatát. Azt előre nem tudta, kik lesznek a riválisai. Nyitott egy dokumentumot a laptopján, és amikor eszébe jutott valami, akkor beleírta. Végül egy szép hosszú anyag állt össze, mert mindennap bővítgette. A bizottság a legjobb három közé sorolta az anyagát. Majd a meghallgatáson ugyan nem tudott személyesen részt venni, de mivel a SUP világbajnokságon volt csapatvezetőként, online is meggyőzően szerepelt, és megszerezte a szavazatok többségét.

„Azt tudtam, hogy egy jó pályázatot adtam be, egy kicsit az bizonytalanított el, hogy talán túl hosszú lett, és mi van, ha rendesen végig se olvassák. De amikor láttam, hogy páran csak néhány oldalban lerendezték a dolgot, akkor megnyugodtam, helyesen döntöttem, hogy alaposan, kimerítően írtam a terveimről, hogyan kell továbblépnie a sportágnak, hogyan kell ismét a világ elé kerülnie.”

Nincs mindent látó üveggömbje, így nem tudja megmondani, hogy 2028-ban meglesz-e az áhított arany. De abban biztos, hogy mindent megtesznek érte, és megállítják a sportág tendenciózus visszaesését addig a világbajnokságokon is.

Tóth, ha jó kajakos is volt, az igazi ismertséget a kereskedelmi tévézés hozta meg neki: a TV2 több műsorában is szerepelt, mint az Exatlon Hungary, a Dancing with the Stars vagy A Nagy Ő.

„Van, aki pejoratívan, van, aki viccesen közelít a celebmúltam felé, de egyébként egyre ritkábban viccelődnek, és nem is veszem fel. Ha valamire jó volt a kereskedelmi tévékben a szereplés, az az, hogy a negatív kommenteket ki tudom zárni. Összehasonlíthatatlanul ismertebb lettem, mivel az olimpia alatt pár percig, míg a TV2 műsorai által hosszú heteken keresztül voltam a televízió képernyőjén.

A kajak miatt senki nem állított meg az utcán, a sportreality-műsor után, de igazából mondhatnám bármelyiket, sokkal inkább. Volt, amiben nem voltam a legjobb, de ez is múlandó, ahogy a siker is.

Ma már ez nem téma önmagamban. Tudom, hogy sokan leszólják ezeket, de négy hónapig telefon nélkül lenni egy idilli helyen, alkalmas egy igazi önvizsgálatra. Amikor azt hittük a csapattagokkal, hogy már mindent megbeszéltünk egymás közt, mindig jött valami új téma. Nagyon mély barátságok alakultak ki, ott is van egy kis csapat, amelyik összetart, sajnos már Csollány Szilveszter nélkül, akinek a halála mélyen megrendített három éve.”

Úgy érzékeli, a sportágnak megvan a kellő háttere, a gyerekeket egy nyári táborban szerzett jó élmények képesek a sportágban tartani, hiszen ki ne szeretne víz közelében lenni. A keményebb edzések csak később jönnek, de egy gyerek még nem látja maga előtt az olimpia dobogót, amikor evez néhány kilométert az első években.

„Ez egy jó sportág, de az izomláz és a légszomj a velejárója. Sokat lehet kapni a kajakozástól. Az elején viszont az a lényeg, hogy az öröm és a mosoly ott legyen a gyerekek arcán, ami magával hozza a versengés vágyát. Aztán majd előbb-utóbb a világgal is versenyeznek, ha úgy hozza az élet, de ebbe belegondolni ráérnek később. Addig csak élvezzék a társaságot, a légkört. Aki a világgal akar versenyezni, annak minden feltétel adott itthon, hogy a legtöbbet kihozza magából.”