Öt év száműzetés után visszatért a MotoGP utolsó igazi fenegyereke

Az első, talán leginkább retinába maró emlékem Andrea Iannonéval még a 2010-es évek elejéhez vezethető vissza, amikor a csehországi Brnóban, a helyi MotoGP-verseny előestéjén, a garázsok előtt húzódó szerelőúton sétálgattam néhány barátommal. Ezeken a sétákon az újságírókon kívül a közönség is részt vehetett. Családok, anyukák karonülő gyermekkel, megbabonázott édesapák, és autogramra vadászó ifjú rajongók. Iannone akkor még bőven a Moto2-es kategóriában versenyzett, de markáns személyisége miatt igencsak kilógott a tömegből. Így, amikor csoportosan a garázsához értünk, és láttuk, hogy Iannone a szerelőivel trécsel, megálltunk néhány pillanatra. Ezt látva ő kisétált az épület faláig, a közönség felé fordult, melegítőnadrágját enyhén letolva előkapta a nemi szervét, megforgatta, igazított rajta egyet, végül pedig visszahelyezte, sarkon fordult, és távozott. Nagyjából így tudnám definiálni az akkori lényét.

Megosztó, deviáns, mégis elképesztően gyors és bravúros versenyző volt abból a korszakból, amikor a MotoGP még cseppet sem volt píszí. Azóta minden megváltozott, a sorozat megítélése is sokat javult ezen a téren. Iannone viszont elveszett valahol félúton.

Pedig alakulhatott volna másként is a karrierje, hiszen pusztán az eredményei alapján sokkal fényesebb pályafutás nézett ki neki. Összesen tizenhárom győzelmet szerzett, ebből négyet még a 125-ösök között, nyolcat a Moto2-es kategóriában, egyet pedig a MotoGP-ben szerzett. A középső kategóriában töltött mindhárom évében bajnoki harmadik lett, ezekben a szezonokban olyanokkal volt szoros versenyben, mint a jelenleg nyolcszoros világbajnok, Marc Márquez.

2013-ban már a királykategóriában kapott lehetőséget a Ducati szatellitcsapatában, a Pramac Racingnél, majd két évvel később megkapta a hőn áhított gyári szerződést a bolognaiaktól.

Ebben a néhány évben Iannone viszont teljesen megváltozott, egyre megosztóbb figura lett belőle. Testét idővel tonnányi tetoválás díszítette, a hétvégi versenyein pedig mindig más szupersportautóval érkezett meg. Ebben nagyban benne volt, hogy dúsgazdag, luxusautókkal kereskedő édesapja ahelyett, hogy visszafogta volna fiát, inkább őt felhasználva akarta kommunikálni a MotoGP zárt közössége felé befolyásosságát és vagyonát. Így jött, hogy Iannone hol egy, pontosan az olasz csendőrság által is használt színben virító világoskék Lamborghinivel, máskor meg egy mennydörgő hangú Mercedes terepjáróval állított be. Utóbbira, ami a pletykák szerint hangosabb volt a MotoGP-motoroknál, állítólag annyira büszke volt, hogy néhány alkalommal az éj közepén hangpróba gyanánt felbőgette, miközben versenyzőtársai már aludni próbáltak lakóautóikban. Így az egykor közkedvelt olasz gyorsan ellenség lett a MotoGP-n belül – a képességeit ugyan nem vitatták, a legtöbben mégis azt gondolták, jelleme erős torzuláson esett át.

Az olasz közvélemény egy ponton pedig azt érezte, a Iannone család pénzzel próbálja kiváltani számára mindazt, amit a nemzeti hősnek számító Valentino Rossi a sikereinek köszönhetett. Apja hasonló csarnokot vásárolt, mint amilyen Rossinak volt akkortájt, és fia összes versenymotorját felvásárolta a csapatoktól. A csarnokban egyfajta szentélyt próbáltak kialakítani, minden szerénytelenséget mellőzve, mutatva inkább egyfajta megalomániát.

Karrierje egyik legnagyobb sikere is ebben az ellentmondásos időszakban jött. 2016-ban, még a gyári Ducati-csapatban, Andrea Dovizioso csapattársaként – bár némi lépéshátrányban honfitársával szemben – sikerült megszereznie Ausztriában a gyártó első győzelmét, azok után, hogy a 2007-es világbajnoki címük után éveken át csak szenvedtek, így Iannone lett tulajdonképpen a gyár azóta is felfelé ívelő sikerszériájának úttörője. Mindezt egy bátor manővernek köszönhette, miután az utolsó pillanatban gumit cseréltetett a rajtrácson.

A mámor pillanatában viszont már az is köztudott volt, hogy a Ducati nem hosszabbított vele szerződést a következő szezonra, így élete első királykategóriás győzelmét is kicsit másként élte meg. Egy nagy, a csapattal való közös ünneplés helyett a díjkiosztó ceremónia és a kötelező interjúk után a magángépéhez sietett, hogy akkori partnerével, az argentin-olasz tévés celebbel, Belén Rodríguezzel Ibizára repüljön három napra – a következő hétvégi MotoGP-futamon pedig már újra ott volt. Hasonlót korábban csak a Forma–1 őrült hetvenes éveiben láthattunk, olyannyira, hogy erre még az olasz bulvár lesifotósai is felkapták a fejüket, és a pár nyomába eredtek. Ez a három nap pedig pont annyira volt zaklatott és hektikus, mint kettejük kapcsolata, amely sokak szerint Iannonét nem a legjobb irányba terelte.

Ekkoriban teljesen átadta magát a rocksztáréletmódnak, partiról partira jártak, néha pedig egészen kétes alakokkal múlatták az időt. Nem sokkal később luxusvillát vásárolt magának a svájci Luganóban, feltehetőleg a kedvezőbb adózási feltételek miatt, a playboylét pedig tetőfokára hágott. A szenvedélyes kapcsolat szinte mindent felperzselt, Iannone pedig egyre távolabb került régi önmagától. Időközben az is kiderült, hogy a Ducatival való szakításban édesapja is jelentős szerepet játszott. A gyártó eredetileg nem Doviziosónak, hanem neki ajánlotta fel először a szerződéshosszabbítást, Iannone apja viszont kevesellte a felajánlott másfél millió eurós fizetést, de a csapat nem akart alkudozni, inkább Doviziosóval hosszabbítottak. Utólag talán azt is kijelenthetjük, ez a döntés is sorsfordító volt karrierjében, hiszen ezután csapatról csapatra vándorolt.

A Suzukinál két év alatt négy dobogós hely jött össze neki, de pont, ahogy elkezdett jól menni a csapatnak, szerződést bontottak vele, így 2019-ben a sereghajtó Apriliánál kötött ki. De nem adta fel így sem, bár a téli teszteken nem épp a gyorsasága miatt került a középpontba. Kapcsolata addigra már teljesen tönkrement Rodríguezzel, Iannone pedig megsínylette a szakítást. Ekkoriban kizárólag az edzőteremből posztolt képeket, a malajziai teszteket viszont idő előtt be kellett fejeznie egy rosszul sikerült plasztikai műtét miatt. A versenyző ugyanis megnagyobbíttatta az ajkait, valamint bőrfeszesítő kúrát kapott, a hegek pedig minden bizonnyal elfertőződtek, ezért olyan fájdalmai voltak, hogy még a sisakot sem tudta felhúzni.

A szezon során végül sem a motor, sem Iannone nem voltak a legjobb bőrben, bár egyik kedvenc pályáján, az ausztráliai Phillip Islanden megmutatta rátermettségét, és a szenzációnak számító hatodik helyen ért célba.

Ezután jött a szezon utolsó előtti versenye, a Iannone szempontjából sorsfordító Maláj Nagydíj, amin a doppingellenőrök annak ellenére bejelentkeztek nála, hogy az olasz bukott a futamon. Iannone szervezetében a Drostalone nevű anabolikus szteroidot mutatták ki, ami inkább tekinthető a testépítők és súlylökők, mint mondjuk a motorversenyzők kedvenc teljesítményfokozójának.

A doppingszereket három kategóriába sorolhatjuk: az izomnövelők, a teljesítményfokozók illetve a regenerálódást elősegítő vegyületek. Az anabolikus szteroid ezek közül az első kategóriába sorolható, ezért is álltak sokan értetlenül az eredmény láttán. A pozitív doppingteszt azért is furcsa volt, mert a szakértők közötti közvélekedés szerint a MotoGP viszonylag engedékeny ilyen téren. Főleg, miután a legheroikusabb történetek is arról szólnak, miként sérül le egy versenyző pénteken, majd megy a mennybe a vasárnapi versenyen. A Grand Prix egykori orvosa, a legendás Dr. Claudio Costa anno erről nyilatkozott: „Ez itt egy hősgyár, és mi akkor dolgozunk jól, ha minél több hős kerül ki a kezeink közül.” Erre pedig jó néhány példa volt már az elmúlt évtizedben. Akadt versenyző, aki pénteken kulcscsont törést szenvedett az edzésen, szombaton műtétre repült Barcelonába, a vasárnapi versenyen pedig a top 5-ben végzett. Ezt a szakma legtöbbször úgy kommentálta: megkapta a szükséges koktélokat, hogy a vasárnapi versenytávot kibírja.

Akkoriban Iannone bukását néhányan előre megfontolt, koncepciós eljárásnak gondolták, leginkább azért, mert addigra sokak bögyében benne volt. A kételyek ellenére a szakértők és szakújságírók mégis úgy vélik, leginkább Iannone hibázott, amivel gyanútlanul is belefutott egy olyan sportpolitikai csapdába, amelyből képtelenség lett volna büntetlenül szabadulni.

Az első körben néhány hónapnak kinéző eltiltásból tizennyolc hónap lett, majd miután Iannone ezek után is enyhítést kért, a WADA szigorításért fellebbezett. Így a végső ítéletet végül 2020 novemberében mondta ki a bíróság, amely négyéves eltiltással zárult. Az olasz érthető okokból összeomlott, hiszen ennyi év pont elegendő lett volna ahhoz, hogy lehúzza a klotyón mindazt, amire addigi életét feltette: a motorversenyzést.

A bíróság azzal indokolta végső döntését, hogy Iannone ügyvédei egyszer sem készültek mindenre kiterjedő védelemmel, egyszerűen ragaszkodtak ahhoz a verzióhoz, hogy a 2019-es maláj futam előtt szennyezett – szteroiddal tömegnövelt – csirkét evett. A bírák viszont elvárták volna, hogy az ügyvédek alaposan felkészüljenek, és olyan bizonyítékokat szolgáltassanak, amelyek alapján legalább megfontolható lett volna az enyhítés.

Iannone abban bízott, hogy a Covid miatt teljesen felborult 2020-as szezon után 2021-ben már újra motorra ülhet, a bírák viszont úgy érezték, egy Iannonét felmentő döntéssel teret adnának azoknak a visszaéléseknek, amelyek ellen harcot hirdettek. Ezek pedig az intézményesített, kínai-orosz tengelyen felfedezett tömeges, hasonló szereket kimutató doppingvétségek voltak. Ezért attól tartottak, egy kedvező elbírálás esetén tonnaszámra érkeztek volna az említett két országból a fellebbezési kérelmek, amelyeket következetesen szintén újra kellett volna vizsgálni. A WADA viszont nem tesz különbséget motorversenyzők, súlyemelők és hosszútávfutók között, ezért nem volt más választása az FIM-nek (Nemzetközi Motorsport Szövetség), mint megállapítani a vétséget, és kiszabni a büntetést.

Érthető okokból Iannone nehezen viselte a négyéves eltiltást, főleg azért, mert a hivatalos ítélet értelmében ebben az időszakban nem is ülhetett motorra éles helyzetben, így ezt az időszakot leginkább kisebb pályákon és néhány magánnyíltnapon vészelte át. Hobbicélból tehát időnként valóban motorra ült, de ezekkel inkább rajongóit, és még inkább talán önmagát akarta megnyugtatni.

Az eleinte magából rendszeresen kikelő versenyző az évek alatt egyre inkább elhalkult, és a hozzá közel álló barátok, újságírók egyértelműen azon a véleményen voltak, idővel belátta hibáit, és megtérten, bölcsebb emberként várta, hogy lejárjon büntetése.

Ugyan tárt karokkal várták a showbizniszben, helyette mégis inkább egy éttermet nyitott, amikor pedig tehette, a világ szeme elől elbújva motorozott és edzett, hogy készüljön a visszatérésére. Egyedül azt nem tudta megítélni senki, fizikailag vajon milyen állapotban lehet, és mivel alaposan átalakult a motorversenyzés az elmúlt öt évben, a tempójáért is aggódtak.

Végül szenzációszámba ment, amikor 2022 végén egykori vetélytársa, és barátja, Valentino Rossi meghívta a farmjára, hogy együtt eddzenek. Ígéretes jel volt ez mind a szakma, mind a rajongók számára. Büntetése végül 2023 decemberében lejárt, de a visszatéréséről szóló bombahír még jóval ezelőtt, 2023 októberében megérkezett: ha nem is a MotoGP-ben, de a Iannone a számára újdonságnak számító Superbike világbajnokságon kapott szerződést az olasz GO Eleven Ducati csapattól. Mindenki legnagyobb megrökönyödésére már az első versenyen, amelyet szintén a kedvenc pályáján, Ausztráliában rendeztek, dobogóra állhatott. Az eredmény láttán a szakma egyöntetűen könnyekig hatódott, Iannone pedig bizonyította, hogy az életben bármekkora marhaságokat is csinált, és bárhogy is alakult a karrierje, számára mindvégig a motorversenyzés volt a legfontosabb.

A visszatérése önmagában hatalmas dolog volt, de még tudta fokozni a fokozhatatlan, amikor 2024 szeptemberében megszerezte élete első Superbike világbajnoki futamgyőzelmét Aragónban. Így a 2016-os, Red Bull Ringen aratott győzelme után majdnem pontosan 3000 nappal, és a köztes négyéves eltiltással később ismét a dobogó legfelsőbb fokára állhatott. Ilyen teljesítményre pedig valóban csak a legkivételesebb versenyzők képesek.

A győzelem jól mutatta Iannone elszántságát és professzionalizmusát. A 2024-es szezonkezdetre leadott még nagyjából tíz kilót, nyilatkozataiból pedig az első pillanat után leszűrhettük, valóban egy gondolkodó, bölcs versenyzőt kaphatott vissza a közönség. Fizimiskája ugyan továbbra is markáns – sokak szerint kísértetiesen hasonlít a Maneskin frontemberére, David Damianóra – mégis egy halk szavú, kiegyensúlyozott kapcsolatban élő versenyzőt ismerhettünk meg az új Iannonéban, aki egy bunkó hímsovinisztából egy őszinte figurává változott. Jelenlegi partnere, a hazájukban szupersztárnak számító énekesnő, Elodie igyekszik minden futamra elkísérni, ami egyértelműen jót tesz neki.

A történet pedig akkor vált kerekké, amikor a Superbike világbajnokság jerezi zárófutama után ismét jött a bejelentés, mely szerint barátja, a MotoGP-ben csapatot üzemeltető Valentino Rossi felkérte, hogy ugorjon be a műtét miatt kieső versenyzője, Fabio Di Giannantonio helyettesítésére. Így az eltiltása után hajszálpontosan öt évvel, megtörtént vele az, amelyre a sötét luganói napokon talán már maga sem számított: újra motorra ülhetett a MotoGP-ben.

A hétvége során, bár önmagához képest sokat fejlődött, mind a sprint versenyen, mind a vasárnapi főfutamon a szerénynek nevezhető utolsó előtt helyen ért célba. Ez a hétvége viszont nem az eredményekről szólt. Egyrészt, mivel Iannone már 35 éves, másrészt mert a sorozat és a motorok – az aerodinamikai fejlesztéseknek köszönhetően – talán nagyobbat változtak az elmúlt öt évben, mint az azt megelőző tizenötben. Iannone mégis könnyeivel küszködve, boldogan nyilatkozott minden egyes alkalommal, miután motorra ülhetett, szép zárást hozva a 2018-as ballépésének.

Valentino Rossi pedig (ismét) bizonyította, barátaiért képes lenne tűzbe menni, hiszen a MotoGP-legenda pontosan megértette, miért fontos még egyszer lehetőséget adni honfitársának. Azt még nem tudni, hogy folytatás lesz-e, mert bár az eredeti hírek arról szóltak, hogy Iannone az utolsó két versenyre kapott felkérést, végső megerősítés erről még nem érkezett.

A MotoGP hétvégi versenyei egyébként ismét bámulatos izgalmakat tartogattak, így továbbra sem dőlt el a világbajnoki cím sorsa. A címvédőnek, Pecco Bagnaiának matematikai esélye ugyan még lehet a védésre, de márkatársa, a spanyol Jorge Martín mégis jelentős előnyben várja a szezonzáró futamot, melyet az előzetes tervtől eltérően a természeti katasztrófa sújtotta Valencia helyett Barcelonában fog teljesíteni a mezőny.

A cikk megírásában segítségemre volt a hazánk legkiemelkedőbb Andrea Iannone-szakértője, Zomborácz Iván, és a MotoGP magyar származású szaktekintélye, Paulovits Imre.