Tízezernél is több magyar szurkoló érkezik szombaton Kölnbe. De mit lehet ott csinálni a meccsen kívül?

„Majd igyunk meg egy méter sört, mert úgy jobban megy a szurkolás”

– ez a jótanács még 2014-ben fogadott Kölnben, amikor a Veszprém férfikézilabda-csapata először jutott be a Final Fourba, én pedig a reptér és a város között utazva összefutottam a drukkerek egy csoportjával. Beindította a fantáziámat a mondat, Pozsonyban láttam már ilyet, és magam elé képzeltem a korsókat, egy kicsit tanakodtam is, vajon tíz korsó vagy annál több lehet-e egy méter. Bevillant, hogy annak idején a válogatottban is megforduló magyar focisták négyzetméternyi kisfröccsöt kértek egy átlagos este. Akkor nem próbáltam ki, csak évekkel később szembesültem azzal, hogy itt nem korsóban szolgálják fel a Kölscht, a híres helyi sört, hanem kétdecis poharakban. A logika pedig nagyon egyszerű, a nyári melegben a korsóba töltött sör sokkal gyorsabban felmelegszik, míg két decit pillanatok alatt le lehet húzni, és egy négyfős társaságnak fejenként hármat meginni nem tart sokáig, aztán már jöhet is a következő méter. Egy méterre ugyanis 10-12 kis pohár fér el.

Most azzal szembesültem Kölnben, hogy egyre kevesebb helyen lehet egyméternyi sört kérni, így a magyar drukkerek kedvenc menüjét nem tudtam lefotózni.

„Gondolom, van még pár hely, ahol van, de gondolj bele, sokkal egyszerűbb ebben a kis kosárkában ide az asztalra tenni, mint nekünk pincéreknek egymást kerülgetni a méteres fasínekkel, amikor 40-50 asztalt kell egyszerre kiszolgálni” – ezt Angelikától tudtam meg, aki magyarul szólalt meg a dómhoz közeli étteremben, a Sionban. Ő már Kölnben született, az anyja Kaposvárról került a városba, és telepedett le. Sajnálta egyébként, hogy nem beszél jobban magyarul, de mentségére szól, hogy nagyon ritkán használja.

Ez a kosárka egyébként annyiban speciális, hogy az aljába jeget raknak, hogy ha kint kánikula van, akkor is megfelelő legyen a hűtés, és tényleg helygazdaságosabb egy asztalra is feltenni, kevesebb helyet foglal:

Köln hangulatos város, a Rajna mindkét partján mindenhol éttermek és kocsmák vannak, minden adott ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, a folyó partján lévő kempingben pedig olcsón lehet aludni. A város időjárása meglehetősen szeszélyes még júniusban is, a napokban előfordult, hogy dzsekit kellett felvenni estére, de ha jött egy hőhullám, akkor egy póló is elég volt, éjjel is 18 fok volt. Most kellemes kora nyári időt jósolnak szombatra, a magyar válogatott első meccsére.

Mivel a Svájc elleni bemutatkozó meccs délután háromkor kezdődik, előtte a 25 centire vágott kolbászoknak nagy keletjük lesz, ezeket a térségben bárhol lehet enni. Emellett akár egy déli csülök is beleférhet, ráadásul helyi viszonylatban az ára sem vészes, 22 euróért már nagy adagot lehet enni kis krumplival (nem mirelit) és szószokkal.

Azoknak, akik már pénteken érkeznek, és szeretnék tartalmasan eltölteni a délutánt és az estét, több sportos dolgot is ajánlhatunk. Akit megfog a parfüm varázsa, az természetesen menjen a Farina múzeumhoz – a dómtól sétatávolságra van –, mert 1709-ben onnan indult útjára a kölni, és a cég illatosított vizének megrendelői között világhírességek voltak. Előre be kell jelentkezni, a csoportos jegy 20 főre 120 euró, egyénileg 10-12 eurót kell fizetni.

Van egy ingyen látogatható kiállítás a Motorworldben a hétszeres Forma–1-es világbajnok Michael Schumacher relikviáiból. Ez a külvárosban van, és mivel feltehetően a svájciak is kíváncsiak lesznek rá, nem árt úgy kalkulálni, hogy akár százan is ott lehetnek egyszerre a galériaszinten.

Utólag már bánom, hogy nem számoltam meg, hány autót állítottak ki, de mindegyik ott van, amihez az F1-rajongók igen könnyen tudnak emlékeket kötni 1992-től jó két évtizeden át. Kifüggesztették a falra az első gokartját is, amivel a várostól pár kilométerre lévő Kerpenben megtette az első métereket. (Kerpenbe is ellátogathat, aki több napot marad.) Sisakok, kesztyűk, overallok, belépőkártyák, kitüntetések, a társak által aláírt első vezetőszárny, karikatúrák és számtalan fénykép, vagyis minden egy helyen.

Akit mérsékelten hoz lázba az autók világa, de a sportot imádja, annak találták ki a Rajna-parton az olimpiai múzeumot, ami a német sport száz évére is rálátást ad. Az, hogy ez épp Kölnben kapott helyet, feltétlenül rangot ad a városnak. Itt nemcsak német ikonok egykori tárgyait láthatjuk, mint Katarina Witt korabeli ruháit, Dirk Nowitzki 41-es mezét, Boris Becker dührohamában szétvert ütőit vagy Henry Maske bokszkesztyűit, hanem például Shaquille O’Neal cipőjét is. 51-es méret, és hófehér. Az aulában az irányt Sepp Herberger, az 1954-ben világbajnok nyugatnémet válogatott szövetségi kapitánya mutatja.

Azoknak, akik szeretik a történelmi ritkaságokat, úgyszintén kínálnak bőven látnivalót, egy kuriózumnak számító filmet például az 1936-os olimpiáról. A láng meggyújtását, a lovasversenyeket mind-mind filmre vették, hátborzongató belegondolni, milyen technikai háttérrel örökítették meg 88 évvel ezelőtt a versenyeket. Jesse Owens futása persze közismert, de olyan versenyeket is megőriztek, amik itthon alig vagy egyáltalán nem ismertek. Magyar vonatkozás kevés van, de az mindenképp, hogy egy Budagyöngye nevű lóra is lehetett fogadni még a lóversenyek hajnalán.

Az olimpiai múzeum mellett közvetlenül ott van a csokimúzeum, ideális családi program. Ha nagypapa unokával utazik a meccsre – tudunk ilyenről –, végig lehet nézni a kakaóbab útját a szürettől egészen addig, amíg fel nem oldódik a szánkban csoki formájában. Egy üvegfal mögött azt is lehet látni, hogy csomagolják be az alkalmazottak a csokikat. A csokiszökőkútnál kóstolót is adnak egy ostyán, mögötte pedig ott hömpölyög a Rajna, ideális helyszín fotók készítésére. Kimutatást is láthatunk arról, hogy néhány országban mennyi az egy főre jutó csokifogyasztás – fájó, hogy Szlovákiáról vagy a balti államokról is van adat, Magyarországról viszont nincs, noha a Lindt gyár hozzánk is szállít a termékeiből.

A negyedik szóba jövő múzeum nem a városban, hanem az onnan száz kilométerre fekvő Dortmundban van, de mivel itthonról oda is lehet repülni, egy kitérőt mindenképp megér az ottani focimúzeum. Itt az 1954-es berni csodával, vagyis a vb-döntővel kiemelten foglalkoznak, talán nem kell mondani, hogy épp a magyarok ellen nyerték meg első vb-aranyukat a németek. De az egész német foci történetén végigviszik a látogatót. A múzeum közvetlenül a pályaudvar mellett van sétatávolságra.

A stadionhoz viszont meglehetősen sokat kell sétálni Köln belvárosából, ezért érdemesebb villamossal megtenni tíz megállót, és onnan gyalogolni.

Mivel a svájciak korántsem annyian követik a csapatukat, mint a skótok, jó eséllyel Köln lesz az a helyszín, ahol a magyarok „hazai pályán”, vagyis többségben lesznek. A stadion csak 47 ezer férőhelyes, ezzel a harmadik legkisebb az Eb-helyszínek között, még így is nagyobb tízezerrel, mint a bordeaux-i, ahol 2016-ban megvertük az osztrákokat. Csakhogy akkor lényegesen kisebb volt az érdeklődés, Köln közelebb is van, és Szoboszlaiék eredményessége, az azóta mutatott játékuk is csak növelte a jegyvásárlási kedvet, a tízezer jegyre így minimum tízszeres túljelentkezés lett.

A Német Turisztikai Hivatal (DZT) egyébként arra biztatja a drukkereket, utazzak bátran a városokba az egész Eb ideje alatt úgy is, hogy nincs jegyük, mert egy csomó látnivaló van, akár lehet egy bringatúrát is tenni a Rajna környékén. Jelmondatuk az is, hogy a szurkolói zónákban tapasztalható fíling, ahogy a város együtt lüktet a meccsel, mindenért kárpótol. Azt persze régóta tudjuk, hogy az igazi gyógyír a kint maradóknak a győzelem. De azért ez nem lesz könnyű, mert Svájc az előző két Eb-n nem kapott ki, és a franciákat is legyőzte.

Néhány nap múlva bemutatjuk Stuttgartot is, ahol a másik két csoportmeccsen lesz érdekelt a magyar csapat.