Teljes lefagyás, 22 pontos előnyről kaptak ki a női kosarasok, oda az olimpia

A nap első meccsén Kanada nem tette meg azt a szívességet, hogy megverje az olimpiai ezüstérmes Japánt, így a spanyolok ezzel továbbjutottak, de arra nem számíthattunk, hogy félvállról veszik a Magyarország elleni találkozót. Olyannyira komolyan vették, hogy az utolsó negyedben a maguk javára fordították a találkozót. Hihetetlen meccs volt, de haladjunk sorjában.

• A kezdőötös: Studer Ágnes, Dubei Debóra, Lelik Réka, Kiss Virág, Juhász Dorka

A spanyolok kezdtek jobban, 11–5-re elléptek, Székely Norbert rögtön időt kért, mert a védekezés nem működött, a spanyolok folyamatosan szedték össze a támadólepattanókat. 15–14-re viszont már a magyarok vezettek, Studer hármasa után Dombai is remekül célzott. A negyed végére 24–19-re vezetett Magyarország, mert a meccset jól kezdő Juhász mellé felzárkózott Határ Bernadett is, és Aho Nina öt pontja is a sokoldalúságot jelentette.

A második negyedben szinte minden sikerült.

Kiss Virág triplával jelentkezett, majd bedobott egy büntetőt és egy ziccert is, amivel már nyolc pont volt a magyar előny. (32–24) Studer kiszorított helyzetből engedett el egy hármast, ami a palánk segítségével bement, és ezzel tíz lett közte (37–27). A játékrész végére még tovább hízott a differencia, 46–27-re vezetett a válogatott, mert Studer nem tudott hibázni, és védekezésben is nagy munkát végzett, szinte mindenhol ott volt, de igazából nem lehetett gyenge pontot felfedezni.

A harmadik negyedben húsz pont fölé emelkedett a különbség, a spanyolok nem találták a ritmust, a mieink pedig ugyanolyan koncentrációval játszottak, gyors és pontos támadásokat vezettek. A 25. percben Székely akkor kért időt, amikor 16 pontra csökkent (56–40) a magyar előny. Egy kicsit akadozott a játék, de arra nem is lehetett számítani, hogy azon a magas szinten lehet végig játszani, mint a második negyedben. A játékrész végére 64–50-et mutatott az eredményjelző.

A zárónegyed rémálomszerűen indult, és úgy is fejeződött be.

Cazorla három pontja nyitotta, majd Torrence ziccerével bejöttek tíz pont alá a spanyolok, Székely – észlelve a hullámvölgyet – megint időt kért. Cazorlát nem sikerült kivenni a játékból, Studer eladta a labdát. A krízis mélyült, Casas 64–63-ra felhozta a spanyolokat. Tizenhárom spanyol pont után Lelik Réka első kosara mindjárt egy hármas lett, a legjobbkor szólt hozzá a meccshez. Studer fontos kosarat jegyzett, és máris 69–63 lett ide, vagyis megnyugtatóbb a különbség, de a fáradtság és a tanácstalanság már szembetűnő volt. Ekkor még öt perc volt hátra. Ezt az előnyt következő spanyol támadásból Cazorla megfelezte.

A spanyol hármas kiszédült a gyűrűből, Leliké viszont csont nélkül bement (72–66). 1:41-gyel a vége előtt a spanyolok időt kértek. Ortiz bedobta a labdát, Conde is, egy pont maradt az előnyből. A magyar támadás megint kimaradt, Ortiz kétpontos büntetőjével fordítottak a spanyolok. (72–73)

Az utolsó magyar támadásnál Határ dobása lejött a gyűrűről, ezzel pedig a spanyolok nyertek. Ezen a dobáson múlt, hogy nem az első, hanem a negyedik lett a csapat.

A csoport végeredménye: 1. Japán, 2. Spanyolország, 3. Kanada, 4. Magyarország (az első három helyezett mehet Párizsba)

„Nem találok szavakat, nagyon mély a csalódottság, nem tudom, mit csináltunk rosszul, ki kell elemeznünk. Elfáradtunk, az biztos. Nem kifogásokat akarok keresni, ezt a meccset mi veszítettük el” – nyilatkozott a csapatkapitány, Dubei Debóra.

Studer Ágnes könnyek közt azt mondta az M4-nek, mérges és csalódott is, hogy nem tudtak mit kezdeni a spanyolok védekezése ellen, amikor a zónájukkal kivették a ritmust a játékukból. „Nem gyenge csapat, de a mai napon meg lehetett volna verni őket.”

Határ szerint buták voltak, 22 pontról nem lehet kikapni. Valószínűleg ez volt az utolsó szereplése a válogatottban.

„Szépen és összeszedetten játszottunk az első félidőben, aztán lelassultunk, és saját magunkat vertük meg” – mondta a lesújtott szakvezető, Székely Norbert. – „Nem mozogtunk, nem tudtuk bejátszani a palánk alá a labdát, ritmust vesztettünk, és el is bizonytalanodtunk. Ennek az lett a következménye, hogy folyamatosan jöttek ránk, és onnantól már nagyon nehéz volt. Próbáltuk frissíteni a csapatot, nem sikerült. Nem lehetünk büszkék arra, hogy közel voltunk, mert nem jutottunk ki az olimpiára, mert ez borzalmas. Ott volt a kezünkben a lehetőség, csak meg kellett volna ragadni, de nem tudtuk. Béklyók voltak a lábakon és kezeken, nem fizikailag fáradtunk el, ez mentális jellegű probléma volt” – fogalmazott Székely Norbert.