Négy góllal verte a Fradit a norvég Vipers a női kézi-BL döntőjében

18 év hűség – ezzel a transzparenssel jelentkezett a Fradi-tábor közvetlenül a kezdés előtt, Szucsánszki Zitára utalva. Az ellenfél edzője, Ole Gjekstad a meccs előtt arról beszélt, hogy a részletekre igyekeznek figyelni, és próbálnak nem elveszni abban a nyomásban, amit a hazai közönség nyomása jelent. Körülbelül 12 ezer fradista volt a csarnokban.

Az első tíz perc végén 5–1-re vezetett a Vipers, bármennyire is védekezett keményen és feszesen a magyar csapat, Jerabkova és Vjahirjeva megtalálta a réseket. A cseh és az orosz átlövő már a Győr elleni elődöntőben is a kulcsembere volt a csapatának, ahogy az egész szezonban. Pontosan negyedóra telt el a meccsből, amikor 9–4-es állásnál Elek Gábor időt kért, mert a csapata támadásban nagyon nem találta az utat a kapuig, míg a másik oldalon a beállót és a szélsőket is megtalálták.

A 20. percre is megmaradt a négygólos különbség (12–8), de akkor már azt lehetett érezni, hogy a norvég cseresor messze nem olyan átütő, mint a kezdő. Míg eközben a Fradiból mindenki hozzátette a magáét, a csereként beálló Szöllősi-Zácsik Szandra két hatalmas felső kapufás gólt lőtt, és Stolle is betalált. Elek levitte a szélre Klujbert, aki a támadásoknál onnan kanyarodhatott fel, ezzel is fokozva a variációs lehetőségeket.

A félidőben úgy vezetett 14–13-ra a címvédő, hogy a Fradinál 12 százalékos kapusteljesítményt láttunk, míg a másik oldalon 32 százalék volt ez a mutató. Janurik Kingának volt egy bravúrja, de mivel a félidő utolsó pillanataiban, így nem tudott extázisba kerülni. Katrine Lunde olykor hevesen adta társai tudtára elégedetlenségét.

Szombaton a Győr az elődöntőben 23 gólt kapott, nem tudták lelassítani a norvégokat, míg a Fradinak ez 30 percig szinte tökéletesen sikerült. Lerohanásból csak egy gólt kaptak, a visszarendeződése mintaszerű volt Elek Gábor csapatának.

A második félidő Vjahirjeva góljával, és Lunde védésével kezdődött, de Janurik is kiszedett egy labdát a felsőből, Márton Gréta pedig 15–14-re módosította az állást. Utána Jamina Roberts percei következtek, és két gyors lerohanás góllal 21–14-re léptek el a norvégok. Tomori Zsuzsát egy könyökös miatt piros lappal állították ki a bírók a 36. percben, vagyis ő már nem térhetett vissza, a védelem az oszlopát veszítette el a Fradi.

Elek Gábor időt kért, mert érezte, a Vipers megroppanthatja a csapatát. Néhány támadással később, a 44. percben Elek megint magához hívta a játékosait (24–16-ra vezetett ekkor a norvég csapat), mert Lunde védései elbizonytalanították a magyar játékosokat, míg a másik oldalon minden támadás eredményesen végződött.

Elek szavai átmenetileg hatásosak voltak, a három Fradi-gólra azonban Jezic válaszolt, Lunde pedig bemutatta a tizenötödik védését, amivel megint megakasztotta a felzárkózást. Ráadásul Knedlikova hetese pontos volt, így az utolsó tíz percre 26–19-cel fordultak rá a csapatok, és innen már nem lehetett visszajönni. A Vipers ráadásul frissebben is mozgott, az elődöntő után nekik több idejük maradt a regenerációra.

A meccs utolsó szakaszában már csak az volt a kérdés, mekkora lesz a különbség a két csapat közt. A Fradira nem lehetett panasz, nem adta fel egy pillanatra sem, de ez a Vipers ellen ennyire, 28–24-es vereségre volt elég. Elek Gábor vezetőedző 15 év után ezzel a bravúros ezüstéremmel búcsúzott a Ferencvárostól, a közönség pedig percekig éltette a játékosokat. A bronzérmet a Győr szerezte meg, amelyik a dán Esbjerget verte 28–27-re.