Pekler Zalán világcsúcsot lőtt, hat körre van attól, amit egy robot tud

Pekler Zalán nyerte május közepén a légpuskások versenyét a bakui világkupán. A 60 lövéses alapversenyben 636,2 körrel világcsúcsot állított fel, az ezt követő nyolc résztvevős döntőben végig vezetve nyert. Egy pillanatra érdemes elidőzni az alapverseny eredményének hallatán, mert ez azt jelenti, hogy 10,6-es átlagot lőtt. A legjobb tízes sorozata 106,6 volt (ez kétszer is összejött), a leggyengébb pedig 105,4. Pekler gyors lövőnek számít, ebben a versenyszámban 75 percük van a 60 lövés leadására a versenyzőknek, ő azonban 35-40 perc alatt szokott végezni, ezúttal is így tett.

A légpuskában az egyszerű 10-es találat már szinte egy snassz eredménynek számít, a legjobb lövés, ami hajszálpontosan a céltábla közepét éri, 10,9 pontot ér. A 0,5 milliméter átmérőjű 10-es kört (vagyis inkább pöttyöt) tizedekre osztják, és számítógépes technika értékeli, hol csapódott be pontosan a lövedék. Régebben még egy vagy maximum két 9-es belefért egy versenyen, de a jelenlegi élmezőny annyira kiegyenlített, hogy aki 9-est lő, már jó eséllyel csomagolhat.

„A megfoghatatlan különbségek sportja ez, mi mégis ezt szeretjük benne”

– adott Pekler tömör és érzékletes jellemzést a sportágáról. A mentális állapotnak ma már a küzdősportokban is fokozott jelentősége van, az övékben pedig még inkább. Meglátása szerint a lövészet 80 százalékban szellemi sport, a fennmaradó 20 százalékba fér bele minden más, például a hátizmok megerősítése. Lehet, hogy milliószor végrehajtották már azokat a mozdulatokat, mielőtt elsütik a fegyvert, mégis lesz különbség a legjobbak közt, ez pedig arra vezethető vissza, ki, mennyire képes robotüzemmódba kapcsolni, és bevillanó gondolatok, érzelmek nélkül célozni.

„Az én fegyveremet, amikor satuba fogták, és az elsütő billentyűt nem egy ember ujja, hanem egy gép húzta meg, akkor a fegyver 642 körre volt képes. Vagyis a puskámnak ez volt a plafonteljesítménye. Ehhez képest nem is rossz, hogy csak 6 kör a lemaradásom ettől az állapottól. Minden versenyző ide szeretne eljutni. A Forma–1-ben ilyen lehet, amikor valaki 250-es átlagsebességet ér el egy adott körben, amikor a motor maximális tudása pedig 255. Úgy gondolom, van egy gomb, amit megnyomva át tudok alakulni egy ilyen, fegyvert tartó satuvá, vagy szebben mondva robottá. Ez tavalyelőtt még nem ment, de most már tudom, hol van bennem ez a kapcsoló. Ez segített a világcsúcs elérésében, és a döntő megnyerésében. Ha egy légpuskaversenyt tízszer rendeznek meg, az észrevehetetlen különbségek és a hasonló képességek miatt hétszer biztosan más győztes lenne. De ez nem szabad, hogy elvegye a kedvem, mert épp azt szeretném megmutatni, hogy én lehetek az, aki egymás után több győzelemre is képes.”

Ahogy kijött a lőállásból a bakui vk-n, a világcsúcsát megkönnyezte, látva, hogy az edzője, Miskolczi Julianna is zokogott a kivetítőt nézve. Nem tartja magát érzelgős típusnak, de ez sokkoló eredmény volt számára is, noha nem hitelesített körülmények közt már képes volt ennél egy körrel többre is. Tudta, hogy ez a teljesítmény benne van a kezében, hogy képes ilyen koncentrációra, és most ezt előhozta magából éles körülmények között. Az pedig külön örömteli számára, hogy az augusztusi világbajnokságot ugyanezen a lőtéren rendezik meg, vagyis jó élményekkel tér majd vissza Azerbajdzsánba.

A vb-n négy, olimpiai indulásra jogosító kvótát osztanak ki, ezeket azok kapják, akiknek eddig nem volt, Pekler természetesen nagyon szeretné az egyik ilyen pozíciót elcsípni. Ha ez nem sikerülne, akkor is van egy védőháló körötte, mivel ő a világranglista vezetője, és az utolsó kvótákat a ranglistáról osztják szét.

Ha a világcsúcs örömet szerzett is neki, gyorsan rendeznie kellett a gondolatait, mert egy kínai lövő még ezen is túltett másfél óra múlva, majd jött a 8 fős döntő. Ennek speciális a lebonyolítási módja, a leggyengébb teljesítményt nyújtó mindig kiesik, és a végén csak egy maradhat, a győztes, vagyis Pekler Zalán.

„A sportnak egy fontos szelete, hogy a mindenkori sikert és a kudarcot is nagyon gyorsan fel kell dolgoznia egy versenyzőnek. Menni kell tovább, nem szabad, hogy benne maradjon az emberben.

Tudni kell, hogy lehet kiüresíteni az elménket. Ehhez nagy fokú önismeret szükséges. Az olimpiára még egyedül utaztam, huszonegy évesen úgy éreztem, egyedül is képes leszek megküzdeni mindennel.

Az olimpia aztán nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, távol voltam a döntőtől. Utána kértem Szilárdi Katalin segítségét, akivel gyorsan megtaláltuk a közös hangot, azóta is ő a sportpszichológusom. Mint minden terápiának, ennek is voltak nehéz pillanatai, annál jobban nem is szeretnék belemenni, hogy egy hozott tulajdonságomon célszerű volt változtatni a siker érdekében. Ezt pedig megtettem. Azt hiszem, ez volt a fordulópont. Ez a bakui győzelem az eddigi pályafutásom csúcsa.”

Szilárdi nem a sportlövészetből érkezett, hanem kajakos edző, a neve onnan lehet ismerős, hogy ő készítette fel a 2012-es olimpiára a Dombi–Kökény-párost, akikben itthon sokan nem láttak fantáziát. A duó aztán 1000 méteren remek versenyzéssel aranyérmet nyert.

Pekler edzéseken is a versenyfelszerelését használja, amihez tartozik egy speciális cipő, keményített nadrág, keményített kabát. Azt mondja, a segédeszközök nélkül 20 körrel teljesítenének gyengébben a versenyzők, sokkal stabilabb lesz a tartás a ruháktól. Ezeket természetesen komoly vizsgálatnak vetik alá, csak hitelesített darabokban mehetnek a lőállásba. Ottjártunkkor az első, bemelegítő lövése 9,9-es volt, majd rögtön egy 10,8-es jött. Ötödikre ismét egy 10,8-es. Úgy véli, a harmincadik lövés után számít igazán, hogy milyen találatai vannak. A monotóniatűrés nagy erény, úgy érzi, ebben is jól teljesít. Közgazdász végzettségét felhasználva a szövetségben is dolgozik, így töri meg az egyhangúságot. Ha nincs jó napja, akkor is gyűrni kell, de ha jó napja van, és ontja magából a 10,5 feletti lövéseket, akkor rá kell húzni, mert az izmainak, a motorikus reflexeknek erre kell emlékezniük, a jóra.

Azt persze nem állítja, hogy soha ne remegett volna meg a keze. A bakui verseny utolsó lövéseinél is előfordult, ilyenkor jön jól, hogy arra is külön készül, hogyan tudja a pulzusát lecsillapítani extrém téthelyzetnél, a lélegzete megfelelő szabályozásával.

Pekler egyébként 9 éves korában ismerkedett meg a lövészettel, a nagyszülei csémi házában talált egy légpuskát, megtöltötték neki, hogy kipróbálja. A söröskupak eltalálása nem állította igazán kemény próba elé, majd hét méterről szétlőtt egy kukoricaszemet. Az volt az első jel a tehetségére. Ez a puska hasonló volt, mint a céllövöldében, és nem volt semmi elállítódva rajta. A család biztatta, hogy ha ez ilyen jól megy neki, próbálja ki magát a lőtéren. Nem is kellett unszolni, mert érezte, hogy nemcsak első látásra tetszett meg neki a lövészet, hanem hosszú távú szövetséget kötnek. Kisvárdai István, aki régóta Komáromban edzősködik, a klubban azonnal észrevette a rátermettségét, sokat foglalkozott vele, ő juttatta el az olimpiára, utána váltak külön az útjaik.

Sem gyerekkorában, sem később nem volt babonája – nem vonzódik a 10,9-es számhoz sem –, de a mutatóujján van egy kis tetoválás, egy célkereszt.

Régebben volt benne félelem, amikor arról beszélt, hogy olimpiai bajnok szeretne lenni, de ma már nincs, mert tudja, mi kell ehhez.

Tisztában van azzal, hogy a sportág fiatalodik, és ma már elképzelhetetlen, hogy 40 felett valaki érmet nyerjen. Mindez azt sugallja, hogy a jövő évi párizsi, vagy a 2028-as lehet az ő olimpiája, ezért úgy kel fel és fekszik le, hogy az öt karika van a célkeresztben.

A párizsi olimpia versenyeit a fővárostól 200 kilométerre, Cheteauroux-ban rendezik, emiatt nem is laknak majd a versenyzők az olimpiai faluban. A speciális olimpiai hangulat így elmarad, ezért olyan versenyre készül, mint ha egy nagy világbajnokság lenne. Edzeni fognak tudni ezen a pályán még idén, de a lőtér első igazán éles tesztje az olimpia lesz. A légpuskában nem zavaró, hogy milyen az időjárás, mert egy teremben lőnek, de az 50 méteres összetett eredményeit már képes befolyásolni a szél.

Az olimpián egyébként lesz vegyes csapatverseny is, Magyarország pedig jól áll, mert Mészáros Eszter és Dénes Eszter is kiváló lövő, Pekler egyenesen klasszisnak nevezte őket. Ha mindketten kijutnának, még variációs lehetőség is lehetne, kivel szerepeljen együtt. Igaz, a hazai mezőnyben is jókora a konkurencia, hiszen a vb-bronzérmes, tokiói ötödik helyezett Péni István mellett Hammerl Soma is kvótás lehet. Mivel egy nemzetből csak két indulót engednek a szabályok, még itthon rendeznek egy külön válogatót, hogy egyáltalán melyikük indulhat el Párizsban. „Kegyetlen helyzet lenne, de még nem tartunk ott, még egyikünk sem biztosította a helyét. Ezen akkor is ráérünk gondolkodni, ha a helyzet előállt.”