A nehézsúlyú magyar bokszoló, aki kétszer is összecsapott Muhammad Alival

Hatalmas várakozás előzte meg ötven éve, 1973. február 14-én a nehézsúlyú ökölvívó-világbajnok Muhammad Ali és a kihívója, Joe Bugner Las Vegas-i találkozóját. Világbajnoki öv nem volt a tét, mégsem szokványos médiafigyelem övezte ezt a meccset. Futólag ugyanis már ismerték egymást, 1969-ben egy New York-i kávézóban, ha nem is teljesen véletlenszerűen, de összefutottak. Bugner a kísérőivel ott ebédelt, és mivel Ali minden lépése hírértékű volt akkoriban, ezt a párbeszédet örökítették meg:

– Hol van az a fehér fiú, aki úgy akar nevet szerezni magának, hogy az edzőpartnerem lesz? Gondold meg, mit csinálsz, mert felaprítalak, a halál közelébe kerülsz – mondta Ali.
A teremben tapintható lett a feszültség, Bugner viszont bátran felállt.
– Te vagy a legrondább dolog, amit az életemben valaha láttam. Édesanyád sírt, amikor a világra hozott – folytatta Ali.
– Legrondább? Még nem találkoztál a húgommal.
A poén oldotta a feszültséget, a hangoskodásból ölelkezés lett.

Mielőtt folytatnánk a sztorit, maradjunk kicsit az édesanyánál.

Az Angliáig tartó séta

Bugner ugyanis 1950-ben Szőregen született, Kreul József néven. Édesanyja egyedül nevelte, édesapja korán elhagyta őket. Ha nincs az 1956-os forradalom, talán ott is nő fel, az édesanyja azonban novemberben sétálni vitte a hat és fél éves Józsikát. Gyalog keltek át a jugoszláv határon, Bugner a visszaemlékezésében meg is említette, hogy nem volt veszélytelen a túra, mert csak később tudták meg, hogy erre a határszakaszra is bombákat telepítettek. Pár hónapot ausztriai menekülttáborokban töltöttek, végül Angliába fogadták be őket. Cambridge közelében nőtt fel, megismerkedett az iskolában a diszkoszvetéssel, korosztályos rekordot is tartott, egyik győzelméért Fülöp hercegtől kapta meg az első helyezettnek járó díjat.

16 éves volt, amikor elment egy gyárba melózni, mert nem akarta tétlenül nézni, hogy az anyja úgy tartja el, hogy mindennap autókat mos. A gyárban az alkatát látva megállította őt egy férfi, és azt kérdezte tőle, hány centi és hány kiló. 192 és 90 volt. Lehívta a közeli edzőterembe, amiről elsőre hallani sem akart, mert akkor még az atlétikában látta a jövőjét. Végül beadta a derekát, jól hatott rá a nagy pénz ígérete, ami a boksz sajátossága volt már akkor is. Bemutatták egy edzőnek, 1967. december 20-án pedig már ott állt a ringben, hogy megvívja első profi mérkőzését. Góliátnak képzelte magát, de a harmadik menetben kiütötték. Jó lecke volt ez neki, mert még inkább koncentráltan kezdett el edzeni, és 1968-ban megnyerte mind a tizenegy meccsét. Ekkorra már ez volt a bevételi forrása.

1969. márciusban pontozással megverte Ulric Regist. Ez egy átlagos felhozó meccsnek indult, ami azért maradt mégis örökre emlékezetes, mert agysérülései miatt Regis néhány nap múlva meghalt a kórházban. Voltak szakértők, akik erre vezették vissza, hogy Bugner nem volt igazán agresszív a ringben, emiatt később sok kritikát is kapott.

A pályája mindenesetre meredeken ívelt felfelé, 1971-ben először lett Európa-bajnok, a plakátokon szőke angol bombázónak nevezték, aki egy vérbeli magyar harcos – Angliában is köztudott volt a származása. Az 1972-es éve is átlag feletti volt, 1973. januárban pedig a holland Rudie Lubbers ellen megvédte az Eb-címét, így várta az Ali elleni küzdelmet. Ma már hihetetlennek hat, hogy egy hónapon belül két 12 menetes csatára is vállalkozott, napjaink legnagyobb sztárjai ugyanis egy évben maximum kétszer hajlandók ringbe lépni.

Ali elsősorban amerikaiakkal bokszolt, kuriózumnak számított, hogy egy nagy darab fehér fickó áll előtte a ringben. Noha Bugner nem volt névtelen bunyós, hiszen sok meccsét a Wembley-ben vívta, az Egyesült Államokban addig csak egy fellépése volt, és az volt a meccs marketingértéke, hogy mire jut Ali Európa legjobbjával. Előzetesen azt ígérte, a hetedik menetben kiüti, de ez a jóslata végül nem jött be.

Elvis Presley nem tartotta bajnoknak

A találkozóra tehát Vegasban került sor, Elvis Presley is éppen ott turnézott, és hatalmas csinnadratta között találkozott is Alival. Egy fehér köpenyt is kapott tőle, aminek a hátoldalára drágakövekkel azt írták: az emberek választása, ebben kellett bevonulnia a szorítóba. A zárt körű partin Bugnert is vendégül látták, aki odament Elvishez, és azt mondta neki, ő is szeretne egy olyat, hiszen ő sem véletlenül került oda, ő is bajnok. Elvis azonban hanyagul azt mondta neki, hogy ő nem az.

Erre Bugner megsértődött, és elküldte a fenébe. Presley Big Red nevű testőre odalépett mellé, és azt mondta neki, hogy így senki sem beszélhet a királlyal. Az akkor 22 éves Bugner nehezen higgadt le, és távozóban azt felelte a testőrnek, hogy a főnöke akkor is egy faszfej. (Ha Elvisszel nem volt is jó viszonyban, más énekeslegendákkal igen: Tom Jones lett később az esküvői tanúja, Frank Sinatra pedig az elsők közt gratulált a házasságához.)

Arról a korabeli tudósítások nem szóltak, hogy Elvis látta-e a 12 menetes meccset, de az tény, hogy Ali végig irányított, és egyértelműen jobb volt, bár belenézett néhány nagyobb ütésbe. A győzelméért másfél millió dollárt kapott, míg Bugnernek 150 ezer fontot fizettek. A meccset itt lehet végignézni:

Olyan rossz benyomást nem kelthetett Bugner, mert júliusban a korszak másik nagy bokszbálványa, Joe Frazier várt rá New Yorkban, tőle is pontozással kapott ki. Októberben ismét Európa-bajnok lett, de az igazán nagy esély 1975-ben jött el, amikor már úgy mérkőzött meg Alival, hogy egy győzelemmel a világbajnoki öveket is elhódíthatta volna. Ali javaslatára Kuala Lumpur lett a helyszín, és ezt a 15 menetes találkozót is az amerikai nyerte.

A 33 éves, az ötvenedik meccsén a ringben lévő Ali 102, Bugner pedig 104,3 kilóval mérlegelt, a technikailag sokkal képzettebb Ali kitért Bugner színtelen támadásai elől, megérdemelten nyert. Gyorsaságát, nagyobb tudását érvényesítette, Bugnernek csak a 10. és a 11. menetben adódtak nagy lehetőségei, ekkor Ali több kemény ütést kapott, fáradni is látszott, de gyorsan túljutott a holtponton.

A pontozás egyértelmű volt: Takeo Ugo japán vezetőbíró 73 : 67, Phrom Jara thaiföldi pontozó 73 : 65, Ken Brady ausztrál pontozó pedig 72 : 65 arányban ítélt Ali javára. A bírák 10 menetben látták jobbnak Alit, háromban Bugnert. A Reuters tudósítása szerint Ali 9 menetet nyert meg, Bugner egyet, öt pedig egyenlő volt. Az AP 70 : 65-re adta Alinak a meccset.

„Azt hittem, tíz menet elegendő lesz, hogy elintézzem. Be kell vallanom, sokkal keményebb fickó Bugner, mint gondoltam. Olyan jó, hogy ha visszavonulok, biztosan ő lesz a világbajnok. A többiek, Frazier, Norton és Foreman nem ilyen szívósak, és nem tudnak ekkorát ütni. Néhányszor csípett, ahogy odavágott.”

A vesztes sem volt elkeseredve: „Világbajnok akartam lenni, a vereség után sem mondtam le a célomról. Talán nem is Ali, hanem ez a rettentő hőség győzött le. Elmerevedtem, lelassultam, szenvedtem, kapkodtam a levegőt. És még ott volt velem szemben Ali. Elképesztő, amit a szorítóban művel.”

Később szoros barátság alakult ki köztük, Beverly Hillsben egymás szomszédságában éltek. Bugner Alit nevezte a legnagyobb bokszolónak, egyben a legnagyobb harcosnak is.

Bugner először 1977-ben vonult vissza, és átmenetileg a filmezés felé fordult, akkor szerepelt először a filmvásznon Bud Spencerrel és Terence Hill-lel. Az alábbi jelenet az Én a vízilovakkal vagyok című filmben látható. Az egyik olaszországi forgatásról átugrott Szőregre, és meglátogatta Szegedet is, kíváncsi volt, hol született és hol nőtt volna fel.

1980-ban visszatért a ringbe, de már lényegesen kevesebb találkozót vállalt egy évben. A nyolcvanas évek második felében Ausztráliába költözött a feleségével, és azóta is ott él. Volt esélye arra is, hogy Sylvester Stallonéval mérkőzzön meg a szorítóban a Rocky-filmekben, de a producerek választása végül Dolph Lundgrenre esett.

Utolsó nagy villanása 1998-hoz köthető, amikor James Smitht az első menetben kiütötte Ausztráliában, és 48 évesen az egyik kisebb szervezet, a World Boxing Federation világbajnoka lett – vagyis Alinak végül is igaza lett.

1999 nyarán fejezte be végleg a pályafutását, 69-szer győzött 13 vereség és egy döntetlen mellett. Már a sportkarrierje alatt vállalkozásokba fogott, szódavízzel is foglalkozott, szőlőt is termesztett. 2013-ban jelent meg önéletrajzi kötete, brit valóságshow-k rendszeres vendége volt. Brit és ausztrál állampolgár volt, de magyarul sem felejtett el, hazai újságoknak rendszeresen nyilatkozott az anyanyelvén.