Jön a legendás argentin-holland a foci-vb-n: mire érdemes figyelni, mit várhatunk?

Lionel Messi és Louis van Gaal vélhetően kevés dologban értenek egyet, bár talán abban igen, hogy a holland és az argentin futball találkozása világbajnokságokon előttük és velük is mindig többről szól, mint a futball. Már három generáció nőtt fel úgy, hogy ez a két nagy futballnemzet előbb-vagy utóbb összetalálkozik a vébéken:

• Ki ne emlékezne arra, hogy Cruyff 1974-ben Carnevali kapust elfekteti, vagy ahogy Kempes 1978-ban Krol mellett és Jongbloed alatt lövi el.
• Egy másik generáció számára persze a pont Van Gaal miatt az Ajaxot otthagyó Dennis Bergkamp 1998-as háromérintéses gólja kitörölhetetlen emlék. A „nem repülő” hollandi labdátvételét, mai szóval elsőérintését, ahogy Frank de Boer (aki van Gaalt második apjának tartja) hatvanméteres indítását átveszi, talán csak amolyan maradonai (Isten keze) értelemben szabad első érintésnek nevezni.
• Legutóbbi és talán eddigi legfontosabb meccsükre a legemlékezetesebb jelző túlzás volna, mert 2014-ben azzal a bizonyos 90. perces Mascherano szerelésről híresült el. De az igazsáshoz hozzátartozik, hogy az Argentínát jut vb döntőig cipelő Messi (a később újra felbukkanó Angel di Mariának ehhez és van Gaalhoz is lesz majd pár szava) mellett Van Gaal is szerepet játszott. A mindig mindenre felkészülő taktikus ugyanis míg Costa Rica ellen a büntetőkre becserélte a tizenegyesölő Tim Krul kapust, Argentína ellen már nem tudta megtenni ezt, lévén, hogy „elcserélte” magát Huntelaar behozatalával.

Az ördöggel táncolni

Az idei katari találkozóra a 2014-es csapatokból Van Gaal mellett Daley Blind és Memphis Depay, míg argentin részről csak Messi kapott meghívót. De azért nem maradhat el Van Gaal és di Maria tánca sem: nyolc éve di María sérülés miatt lemaradt az elődöntőről, és nem mellesleg karriere legrosszabb időszakának és edzőjének Van Gaalt és a MU-t nevezte.

Nézzük mik dönthetnek a meccsen, szokás szerint képekben.

Van Gaal nyílt pragmatizmusa és az argentin 4-3-3 – ami ugye mondanunk sem kell, pont az a klasszikus holland formáció, amit a legjobb nyolc közé jutó csapatokból szinte mindenki favorizál – miatt a hollandok meccsterve hasonló lesz, mint az Egyesült Államok ellen. Mivel a közepes blokkban övék a legtöbb közbeavatkozás az ellenfél sikeres passzaihoz képest (10.5 PPDA), így vélhetően marad a labdát és a kezdeményezést átadó, kontrákra épülő 3-5-2 ami a következő alapelvek mentén áll majd fel.

A két holland támadó ívesen fut majd rá a két argentin belső védőre (nem egyszerre, hanem a labdásoldali a labdásra), így a fedezőárnyékukkal blokkolják az oldalirányú passzt a szélsővédőknek, és persze időnkénti (főleg kezdeti, de ez eredményfüggő) magas nyomásgyakorlással igyekeznek labdaeladást kiprovokálni.

• Depay és Gakpo ezzel szándékosan középre terelik – ahol a 3 középpályásuk emberezhet a 3 argentinnal – és kreatív megoldásokra kényszerítik Romerót és Otamendit, bár érzésem szerint ez nemcsak az ajaxos múltja miatt lehetne inkább Lisandro Martínez meccse.
• Ezekből a kreatív megoldásokból argentin részről egy lehetne a bátor labdavezetés és a rárohanó csatár kicselezése. A másik, ahogy a Twitteren is említettem egy a hármas középpályássort amolyan falként használó felpassz, kiszabadítva a leárnyékolt szélsővédőt.
• A bátor labdás játék és előretörés, belépés még a legjobbaktól is hiánycikk (kockázatkerülés) ezen a vébén. Plusz a magasan letámadó csapatok mint Németország, Spanyolország, Dél-Korea, Szenegál már elhullottak (csak Anglia maradt), míg a közepes blokk királyai (Marokkó, Hollandia, Brazília és Franciaország) egyelőre talpon.
  

• Az egyébként a vébén a harmadik legtöbbször tízpasszos sorozatot produkáló labdabiztos argentin csapat egy az amerikaiaktól látott szélső rotációval, az úgynevezett gyenge (nem labdás) oldalon: a korábban a szélességet biztosító szélső Pulisic középre jön így lekötve a belsővédőt, a szárnyvédőt a kimozgó nyolcas McKennie tartja szélen, míg a szélső védő belépve a fedezőárnyék mögé lendületből vezetheti rá a középpályára.
• Az emberezés kockázata, hogy ha megbontják és le kell váltani középpályáról emberről, akkor sikerülhet egy alábbi szituáció, ahol Robinson a mélységből szinte a tizenhatosig cipelheti a labdát.
  

Lionel Scaloni szemszögéből a torna egyelőre inkább amolyan visszatalálás a korábbi sikerek receptjéhez, ami egyrészt időszakos magas presszinggel, állandó labdás nyomással, erős kontrapresszinggel és támadásból védekezésbe való átmenettel párosul.

A labdás játékfázis már sokkal problematikusabb – lásd Szaúd Arábia, vagy éppen a szintén emberező Mexikó, de akár Ausztrália ellen:

A gyenge oldalon hiányzik a szélesség, a kihúzódó mélységi irányító miatt nincs centrális súlya a csapatnak, passzopciók gyakorlatilag nem léteznek, így szinte lehetetlen előrejutni labdával.

Bár talán kevesebb az U-alakú labdajáratás (ez azért majd előjöhet, hiszen van Gaal pl. ezt akarja elérni a magasabb vonallal), de a redundáns pozíciók (feketével jelölve) miatt Messi mélységi visszalépései sem elég hatékonyak.

A pozitívum egyelőre a két vonalak közötti ember, a bekerülése óta jó teljesítményt nyújtó Alexis Mac Allister és a rettenetes szaúdi meccs után folyamatosan javuló, Ausztrália ellen már az udinesés önmagát idéző Rodrigo de Paul játéka. Bár voltak olyan hírek, miszerint ő nem teljesen egészséges és Scaloni a Paredes-Enzo- MacAllister-hármast próbálgatta, a csütörtöki edzést végicsinálta, így kezdeni fog.

Szintén rendkívül fontos a két 22 éves ex-River Plate-játékos, a leendő szupersztár Julian Alvarez és Enzo Fernandez, akiket a szakma már a torna előtt bekövetelt és most már kihagyhatatlanok. Di María szereplése mindenképp létfontosságú, hiszen talán a keret egyetlen szélessegét és cselezőképességet ötvöző játékosa. Acuna inkább tartja a szélességet, és érkezik, Tagliafico inkább kombinatív játékos, míg a jobbhátvéd szerepében Molinát egyelőre még nem tudja Scaloni úgy használni, mint pl. az Udinesében vagy az Atletico Madridban az edzői. De a végére marad talán a legfontosabb kérdés.

Ki tud majd nyomás alatt előnyt kovácsolni?

Képes lesz-e Argentina Enzo Fernandezzel (aki ellen ideálisnak tűnik Klaassen presszingelő-tízes posztja) fellépve esetlegesen egy progresszív belső védővel, vagy Messivel (őt többnyire de Roon ellen láthatjuk majd) visszalépve létszámfölényt kialakítani a középpálya közepső részein? Ide azért olyan kiválóan előre védekező belső védők, mint Timber vagy Aké biztosan követni fogják Messit, ezért érdemes lesz figyelni, hogy az így nyíló területbe milyen dinamikával és kivel sikerül beforogni, és hányszor tud eljutni Argentína a holland kapuig?

Hasonló módon, csak egy sorral hátrébb, az argentin magas letámadás ellen Frenkie de Jong atletikussága és nyomástűrése lehet a kulcs, hogy aztán Van Gaal csapata egy ilyen földöntúli húszpasszos kombinációból csodagólt rúgjanak.

Életfogytiglani futballra ítélve

Hollandia, Argentína ellen, avagy Messi kontra Van Gaal, ismét a világ szeme előtt. Persze ezt így ebben a formában mindketten visszautasítanák más-más okokból.

A nyilvánossághoz és a hírnévhez való viszonyuk is teljesen ellentétes. Míg Messi elhivatottsága már-már unalmassá teszi az argentin zsenit média szempontból, addig a játékosként talán a sebessége és a Cruyff-fénykora miatt „rossz csapatba születő”, szerény játékoskarriert befutó Van Gaal remekül használja.

Na nem mintha a médiaképesség elvárás lenne, de Messi emlékezetes nyilatkozatainak száma nagyjából a nem Barcelonával nyert címeinek számával egyezik meg. A szerénységgel ritkán vádolt Van Gaal viszont 2014-ben is már az egykori barcelonai védence, José Mourinho pragmatizmusával – bár nyilván Van Gaal a mester és José a tanítvány, ám ebben az esetben a tanítvány talán túltett mesterén – és a kollektívnek az egyén fölé helyezésével jutott (majdnem) újra a csúcsra, noha már akkor sokadszorra és tévesen leírták.

Két életfogytiglani futballra „ítélt” ember, akit ezernyi szál köt össze (vagy éppen szakít szét) Johann Cruyfftól Pep Guardioláig mégis mennyire mások.

2000-ben, Van Gaal első barcelonai idejének végén egy 12 éves rosariói kissrác, Carles Rexach által szalvétás-szerződésével új korszak kezdődik Messi és a Barca vezetésével, ami alapjaiban befolyásolja futballfelfogásunkat. Talán épp azt tanulta meg Pep Guardiola Van Gaaltól, hogy miképp lehet olyan kollektív futballt játszani, ahol az egyéni zsenialitásnak teret csinálunk?

„Egyénileg, ő a világ legjobbja, de nem igazán tartom Messit csapatjátékosnak, mikor is nyert utoljára BL-t?” – nyilatkozta az El Paísnak 2019-ben van Gaal, és ez bizony felhívás, ha nem is keringőre, de tangóra.

A negyeddöntők programja:

• Argentína-Hollandia (péntek)
• Brazília-Horvátország (péntek)
• Marokkó-Portugália (szombat)
• Anglia-Franciaország (szombat)