Egy olimpiai esély elúszott, és biztos nem a pénzhiány miatt

2022. november 17. – 16:03

Egy olimpiai esély elúszott, és biztos nem a pénzhiány miatt
Golovin Vlagyimir, a magyar válogatott szövetségi kapitánya a női kézilabda-Európa-bajnokság Magyarország–Svédország-mérkőzésén a ljubljanai Stozice Arénában 2022. november 14-én

Másolás

Vágólapra másolva

Utolsó Európa-bajnoki mérkőzését ugyan megnyerte a magyar női kézilabda-válogatott, az eredeti céltól, a nyolc közé kerüléstől elmaradt. A csapat játéka helyenként lesújtó volt, és szinte mindig nehézkes és lassú, ha az ellenfél nagy tempót diktált. Golovin Vlagyimir kapitány második tornája volt ez, vakargatni kell a fejünket, ha a fejlődést észre szeretnénk venni a tavalyi vb után. Vért kell izzadni, ha olimpiát akarunk.

A magyar női kézilabda-válogatott két győzelemmel (Svájc és Szlovénia) és négy vereséggel (Horvátország, Norvégia, Dánia, Svédország) a 11. helyen végzett a szlovéniai Európa-bajnokságon. Svájc legyőzése kötelező volt, de mégsem mintaszerű, a házigazda szlovénok elleni találkozónak már nem volt tétje. A sportág 2012 óta kiemelt állami támogatást élvez, a női válogatott azóta nem jutott a négy közé semmilyen tornán.

Két év múlva Magyarország az Eb egyik rendezője lesz, hasonló szereplés méltatlan lenne a szakághoz. Ez az Eb már olimpiai selejtezős helyekért ment, a tokiói olimpia előtti Eb-hetedik hely végül selejtezőt ér, a javításra csak a jövő évi vb marad, ahol a legjobb hét közé kell jutni, különben ismét elúszik az olimpia. Mivel a címvédő Franciaország a rendező jogán lesz ott az olimpián, az ezüstérmes oroszok pedig nem indulhatnak a selejtezőben, két komoly rivális kiesik a selejtezős harcban, de a párizsi részvétel így is csak jelentős javulással vívható ki. A jelenlegi csapat egyébként a juniorok közt 2018-ban vb-aranyérmes korosztályra épül.

Noha a közvetítés utáni értékelések tele voltak jóindulattal, a szurkolók már keményebb hangot ütöttek meg a közösségi médiában. Azt nem gondolnánk, hogy ez a leggyengébb válogatott, ami valaha pályára lépett magyar mezben, mert az éremkorszak (1995 és 2003) előtt C-csoportos világbajnokságig süllyedt a sportág. De hogy valami rendszerszintű probléma van a női kézilabdában, ahhoz ez az Eb újabb adalékokat adott.

A szövetségi kapitány, Golovin Vlagyimir azt mondta a svédek elleni vereség után, hogy mindenben lemaradtunk az északi válogatottak mögött. Borsos Attila korábbi válogatott játékostól azt kérdeztük először, hogy érdemes-e leszűkíteni a kört, vagy elhúzott mellettünk más ország is, és nem csak a skandinávok. Úgy válaszolt, hogy a felkészülés utolsó meccsén a németekkel szemben is nagy volt a különbség Tatabányán, és a felkészüléskor Romániát ugyan megvertük, ők egy hellyel mögöttünk végeztek. Ha Hollandiát vagy Montenegrót vesszük, vélhetően ők is jobbak voltak nálunk a másik ágon, de a franciák biztosan. A legfontosabb kérdés, hogy volt mi volt ennek az oka.

„Az első, hogy sem a kapitány, sem a játékosok nem hozták ki magukból a maximumot, közepesen teljesítettek. Az önmaguktól remélt, nem túl magas szinttől is elmaradt a teljesítményük. Voltak hiányzók, Zácsik Szandra vagy Háfra Noémi, akik tudtak volna esetleg segíteni, de még így is lényegesen többet ki lehetett volna hozni ebből a tornából. Olyan hibákat követtek el, amik nem igazán magyarázhatóak. A második ok, hogy a válogatottnál, mint intézménynél, vagy mint vállalatnál hiányzik az elmúlt 10 évben a megfelelő stratégiai tervezés, ebbe a sorba most Golovin is beállt. Bár ez nemcsak a mindenkori szövetségi kapitányok, hanem a szakágvezetés felelőssége.

A harmadik a háttér, a közeg, a menedzselés, ahogy az olimpián még kapitány, utána elköszönő Elek Gábor mondta, túl könnyen kapnak meg mindent a játékosok, széles a kényelmi zóna, amiből ritkán kell kilépniük”

– foglalta össze Borsos.

Megállapította azt is, hogy az egész mezőnyben a magyar válogatott lőtt a legtöbbet kapura, de pocsék százalékkal. Rengeteget hibáztak a játékosok, aminek az is oka volt, hogy nem játszottak helyzetig, hanem előkészületek nélkül lőtték el a labdákat. Hogy nem játszottak helyzetig és kapkodtak, az a felkészítetlenség egyik jele. Eközben viszont a védekezésünk sem működött, mert szinte tálcán kínáltuk a lehetőségeket az ellenfeleknek. A kapusaink részben azért sem teljesítettek jól, mert tiszta helyzetekből kaptak lövéseket, igaz, azok a bravúrok, amik a BL-ben Szikora Melindát vagy Janurik Kingát jellemezték, ezúttal a Szlovénia elleni utolsó meccsig elmaradtak. Szikora és Janurik a BL-ben parádéztak, de az Eb-n gyakorlatilag észrevehetetlenek voltak. Hogy feszélyezte-e őket, hogy egy harmadik kapus, Szemerey Zsófi is bekerült a keretbe, és pályára is lépett, ezt az érintetteknek kell tisztázniuk. Sokatmondó, a hat meccsen egy büntetőt sem hárított egyik magyar kapus sem.

Szikora Melinda kapus és a norvég Nora Mörk a női kézilabda Európa-bajnokság Norvégia – Magyarország mérkőzésén a ljubljanai Stozice Arénában 2022. november 8-án – Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI
Szikora Melinda kapus és a norvég Nora Mörk a női kézilabda Európa-bajnokság Norvégia – Magyarország mérkőzésén a ljubljanai Stozice Arénában 2022. november 8-án – Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI

A stratégiai tervezés alatt Borsos például arra gondolt, hogy nem tudjuk, miért nem tagja a keretnek a Győrrel BL-szereplő Schatzl Nadine, aki az állandóságot képviselhette volna. A debreceni Planéta Szimonettáról elmondta a kapitány régebben, rá építi a védekezést, de őt is itthon hagyta az utolsó szűkítésnél. Tomori Zsuzsával nincs jó kapcsolatban, ahogy Tóth Gabival sem, az ő hiányuk borítékolható volt, előbbi a védekezésben, utóbbi a támadásban adhatott volna lendületet. A hiányolt középgeneráció tagjai, például Szabó Laura, Kisfaludy Anett, Helembai Fanni vagy Kiss Nikolett úgy kerültek el a válogatott közeléből, hogy még ott lehetnének, mert rosszabb játékosok nem lettek, és velük lehetett volna egy korban is kiegyensúlyozott, tervszerűen kialakított mag, és nem kellene mindent újra kezdeni.

„A fiatalok beépítése mindenkor örvendetes, de tudatosság nélkül, egyszerre 5-7 ember alkalmazása kockázatos és sokszor kontraproduktív. Ahhoz stratégia kell, aminek én igazából nem láttam a nyomait sem. A sorozatos vereségek pedig kikezdik az önbizalmat, a hitet, ki tudja, milyen begyógyíthatatlan sebek keletkeznek ilyenkor a játékosokban.

Nem szerencsés, ha a játékosok a válogatotthoz nem jó érzésekkel mennek, hanem félve, kudarcélményekkel a hátuk mögött. Nem szerencsés, ha nincs a keretben posztonként 27-30+ korú játékos, nincs olyan, akitől tanulni tudnának a fiatalok a saját pozíciójukban. Ha nincsenek támfalak, akkor roskadozik az épület. Nem mondjuk ki, hogy egy poszton számítunk valakire, és vele megyünk tovább, csak dobálgatjuk a játékosainkat, akik olykor nem is értik, hogy két éve miért voltak jók a válogatotthoz, most pedig miért tolták félre őket, miért nem férnek bele a koncepcióba.”

Az Eb alatt sokszor felmerült, hogy a csapatnak mentális gátjai vannak

Borsos úgy látja, hogy ez a horvátokkal szemben jelentett csak akadályt, az északiak ellen nem – igaz akkor már elúsztak a reális esélyek a jó szereplésre, lekerült az a bizonyos teher a vállakról. A horvátok elleni teljesítmény ettől még elfogadhatatlan és szörnyű. A lassúság viszont mindegyik vesztes meccsen jelentkezett. Azok a juniorok, akik pár éve még az utolsó 10 percben is gyorsak voltak, mostanra valamiért lelassultak, és már csak egy félidőt bírnak, egy félidővel pedig nem lehet meccseket nyerni. Aki a juniorok közt nyerőtípus volt, mostanra elpárolgott ez a képessége. Az ellenfelek számára is szembetűnő, milyen alapvető hiányosságai vannak a magyar játékosoknak, és rá is játszanak erre.

A kapitány maga mondta az egyik időkérésnél, tudja, hogy nincs oxigén, de tovább kell menni. Többször lehetett látni, hogy a játékosaink teli tüdőből fújtatnak, eközben az ellenfelek élvezték a játékot, és a sebességük nagyobb volt, mint a mieinknek. Borsos erre azt jegyezte meg, az látszódott, hogy nem szimulálnak, tényleg kifulladtak néhány helyzetben. Hogy ennek az-e az oka, hogy amíg ezeket a lányokat versenyeztették már tinédzser koruktól, Európa többi részén a képzésre, a megfelelő felkészítésre helyezték a hangsúlyt, egyelőre talány. Azt ugyanakkor a szövetségi vezetők többször kiemelték, hogy junior korosztályban az elmúlt öt évben mindössze egy vereségünk van. A felnőtteknél viszont nem egy korosztály, hanem általában 10-12 versenyzik egyszerre.

A belső posztokon Klujber Katrin volt az egyetlen, akinek volt nemzetközi tétmeccse idén az Eb előtt. Az egy újabb elemzés témája lehetne, miért ő az egyetlen, akit számításba vesznek a Ferencvárosnál, míg a Győrnél nincs is senki ezeken a posztokon meghatározó játékos évek óta.

Örök vitatéma: kell-e erős bajnokság? Hollandia ugyanis úgy lett világbajnok 2019-ben, hogy a bajnoksága nem komolyan vehető. Borsos szerint nagyjából öt éve még elmondható volt, hogy a magyar bajnokság a legjobb volt a földrészen, most az Eb-re a román majd a francia bajnokságból érkezett a legtöbb játékos, a magyar liga pedig a negyedik legtöbb játékost adta. Hibának gondolja, hogy nem mennek el külföldre játszani a magyarok. A norvégok, ha érzik, nem elég jók az ottani sztárcsapat Vipershez, bátran elmennek más országokba. A topcsapatuk, a Vipers a légiósoktól is erős, de ezzel együtt a norvég válogatott is az. Ha csak azt vesszük, hogy a világ egyik legjobb beállója Heidi Löke volt egy időben, azóta a norvégoknál folyamatosan jönnek újak, most éppen Vilde Ingstad, mert Kari Brattset első gyerekének adott életet. Ott van egy jól felépített rendszer, egymástól is tanulnak a játékosok, nálunk nincs ilyen folyamat. Bordás Réka, ha jól is játszott az olimpián, most nem lépett egy szintet felfelé, Pásztor Noéminek is előrébb kellene tartania ezen a kulcsposzton.

A Sport TV szakértője úgy látta, hogy a szélen Márton Grétára nem lehetett panasz, a jobbszélen Lukács egy kicsit halványabb volt, de elfogadható teljesítményt nyújtott, Klujber a horvátok elleni meccset leszámítva jól játszott, beállóban is voltak értékelhető szakaszok, Vámos Petra többnyire megoldotta a feladatát, a bal átlövőben ahogy számítani lehetett, bajban voltunk, akitől jó teljesítményt vártunk – Golovin nagyon bízott benne -, Kácsor Gréta fokozatosan kiszorult a csapatból. Nem tudjuk, mi volt ennek az oka.

Borsos meglátása szerint a problémák mögött biztos nem a pénz húzódik meg.

A problémák végiggondolása és alapos kiértékelése viszont időszerű lenne, hogy ne örökösen kifogásokat kelljen keresni minden torna után, hanem megmutatni, a befektetett, európai viszonylatban is számottevő pénz megfelelő haszonnal párosult. Többet és jobban lehetett volna építeni az erősségeinkre, többet ki lehetett volna hozni a csapatból. Érzése szerint Kuczora Csenge képességeit, lövőerejét más országokban talán jobban kihasználnák, persze ahhoz fizikailag és mentalitásban is változnia kellene. Arra nem tudott válaszolni, hogy egy másik kapitánnyal jobb lenne-e a helyzet. Egyébként a szakág is próbálkozott már külföldi kapitánnyal, a dán Kim Rasmussennel, és a 2019-es vb előtt a szakágat vezető Pálinger Katalin hosszabbított vele, majd a vb után kirúgta. Pálinger és Kirsner Erika alelnök felelőssége eddig érdemben nem merült fel.

Kuczora Csenge a női kézilabda Európa-bajnoki selejtező 5. csoportjának utolsó fordulójában játszott Magyarország-Szlovákia mérkőzésen a győri Audi Arénában 2022. április 24-én – Fotó: Krizsán Csaba / MTI
Kuczora Csenge a női kézilabda Európa-bajnoki selejtező 5. csoportjának utolsó fordulójában játszott Magyarország-Szlovákia mérkőzésen a győri Audi Arénában 2022. április 24-én – Fotó: Krizsán Csaba / MTI

„Sokszor hallom, hogy majd a tapasztalat segít, és jövőre, vagy évek múlva nem követik el a játékosok ezt vagy azt a hibát, és hogy majd milyen szuper csapatunk lesz 2028-ra. Kondíció nélkül ugyanazok a hibák ugyanúgy jönnek elő. A több tapasztalat nem ad erőt az utolsó percekben a lábaknak. A tapasztalattól még nem lesz valaki képzettebb, mert hiába a tapasztalat, ha a svéd Roberts az utolsó tíz percben egyszerű cselekkel lép el úgy mellettünk, mintha a mi falunk nem emberekből, hanem bábukból állna.

A magyar játékosok lövőereje megvan, a Mocsai professzor által gyakorta emlegetett testsúlykilogrammban sem maradunk alul. Centiben sem. Attól viszont, hogy valaki erős és nagy darab, még nem lesz jó védő, ha a lábmunkája, a játékolvasása nem megfelelő. A dinamika jól fejleszthető lenne, és azt látjuk, ezt meg is oldják máshol, erősebb, gyorsabb játékosok kerülnek ki a rendszerből, akik ha nem játszanak jól, egy idő után akkor is felülkerekednek, mert erősebbek és gyorsabbak.

Nem tudni, hogy vannak-e a lányoknak önismereti gondjaik, de a kézilabda nem a zsenik terepe, bár zsenikkel nyilván minden egyszerűbb. Jó eredményt viszont zsenik nélkül is el lehetne érni. A dobogó és a 11. hely között még vannak szintek, ám a tisztességes eredmény zónába valahogy nem tudunk eljutni” – összegzett Borsos.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!