A nyolc éve hontalan csapat, amelyiknek még Zelenszkij is gratulált

„Ez egy szörnyűség, hogy ide kell jönni. 2022-ben ott tartunk, hogy egy Bajnokok Ligájában szereplő csapat háború miatt nem játszhat a saját országában. Minden elismerésem a Sahtaré, hogy ennek ellenére nem adják fel, és küzdenek, nem hagyják eltiporni magukat”

– egy skót drukker mondta ezt, miután felszálltunk a varsói reptéren a város felé tartó buszra. Budapest érintésével érkezett a gyerekeivel együtt a lengyel fővárosba, hogy megnézzék a Celticet a Sahtar Donyeck ellen. A Celtic az első BL-fordulóban kikapott hazai pályán a Real Madridtól, míg az ukránok hatalmas meglepetésre 4–1-re verték Németországban a Lipcsét. Sok skót érkezett egyébként a városba, és nagyon népszerű volt körükben a vécépapír Putyin arcképével.

Út a csúcsig

A Sahtar már a szovjet időszakban is komoly csapatnak számított, első nemzetközi kupameccsét a Dinamo Berlin ellen játszotta 1976-ban az UEFA-kupában. A csapat első nemzetközi gólját szerző Volodimir Rogovszki idén márciusban a herszoni harcokban halt meg 68 évesen.

A 90-es évek végétől vált Európában is markáns csapattá a Sahtar, amikor az ország egyik leggazdagabb embere, Rinat Ahmetov kezdte finanszírozni a működését, és az ukrán válogatottak mellett egyre jobb külföldieket tudtak vásárolni. A Sahtar 2009-ben megnyerte az UEFA-kupát, a Bajnokok Ligájában is folyamatosan szerepelt. Álmukban sem gondolták 2013-ban, hogy egy Leverkusen elleni BL-meccs lesz az utolsó, amikor saját pályájukon játszhatnak.

A klub hontalansága 2014-ben kezdődött, amikor Oroszország annektálta a Krímet, és Donyeckben is heves harcok dúltak. A 2009-ben átadott, az Európa-bajnokságon negyeddöntőnek otthont adó stadion is bombatalálatot kapott. Emblematikus képpé vált, amikor az 545 millió euróért épített szupermodern létesítmény fölött fekete füstfelhő gomolyog. „Csak azt nem tudjuk, hány rókacsalád lakik most benne. Négy? Vagy negyven? Sokan elférnek az üregekben” – ezt a jellemzést a csapat egykori fontos játékosa, Olekszij Bakharev adta még tavaly a Donbasz Arénáról. Bakharev idén márciusban 46 évesen meghalt Oroszországban, halálának oka ismeretlen.

A Sahtar előbb a Karpati Lvivhez kényszerült (2014–2016), de a város ultrái nem fogadták kitörő örömmel a csapatot, egyszer megtámadták a csapat buszát is, ezért két év után Harkivba költöztek. 2020-tól Kijev lett az otthonuk. Most pedig még az országot is el kellett hagyniuk, és a Legia Varsó fogadta be őket. A Legia 30 ezres stadionjában játsszák mindhárom csoportmeccsüket.

Az előző években olyan kimagasló UEFA-együtthatót értek el, és az ország is olyan jól teljesített, hogy játék nélkül felkerültek a BL főtáblájára. Jól érzékelteti, milyen szerepet játszottak a donyeckiek a világfutballban, hogy a brazil Fredet a Manchester Unitednek adták el 2018-ban, Douglas Costát a Bayernnek 2015-ben, és a két ügylettel 90 millió eurót kaszáltak.

A Sahtarban jó tíz éve előfordult, hogy nyolc brazil is a pályán volt egyszerre, most egy maradt. A dél-amerikai korszakban a fiatal ukrán tehetségek elsősorban Mariupolban játszottak, a másodosztályban. A város áprilisban és májusban a háborús hírek miatt volt mindennap a világ vezető hírei között. Ahmetov legfontosabb vállalkozása, az Azovsztal abban a városban volt, amit két hónapon át ostromolt az orosz hadsereg, amíg be tudta venni.

Az ukrán játékosok a nyáron nemzeti ügynek érezték, hogy hazamenjenek. Sved Belgiumból szerződött vissza, Zubkov a Ferencvárostól, Petrjak a Fehérvárt hagyta el azért, hogy ott lehessen a csapat történelmi meccsein. Nyilván nem is keresnek rosszul, mert Ahmetov a csapatára még odafigyel, ha már a médiaérdekeltségeit értékesítette. A játékosok ambiciózus tulajdonosnak írták le, aki nem véletlenül nem hagyta el az országot, és a csapattal is ott akar maradni Európa élvonalában, ameddig csak tud.

Zubkovot amúgy annyira megviselte, hogy a Fradinál az orosz Sztanyiszlav Csercseszov volt az edzője, hogy a távozásában ez is közrejátszott. Legalábbis arról beszélt a Parimatch Ukraine-nak, hogy a háború kitörése után egy hétig nem edzett.

„Nagyon nehéz volt kimenni a népligeti bázisra, és látni ezeket az arcokat a stábban. Nem ők robbantották ki a háborút, de az orosz útlevél az orosz útlevél. Lelkileg nagyon nehéz volt nekem, és ezt alátámasztotta a teljesítményem is. Ha rendetlenség van a fejedben, nem tudsz jól játszani.”

Zubkov meglehetősen formán kívül igazolt el a Fradiból, és úgy tervezte, hogy majd a Sahtarnál építi újra magát. Még az út elején jár, nagyon nem érezte a támadásoknál, hogy a lendületben lévő társainak hová kell passzolnia, de hajtott becsülettel, ha labdát veszített. 61 percet volt a pályán, Petrjak váltotta.

Több mint egy futballcsapat

„Minden meccsen Ukrajnáért fogunk harcolni. Az emberekért, az elnökért, a hadseregért, minden egyes katonáért. Minden meccsen megmutatjuk, hogy még élünk, és itt vagyunk. Maga a tény, hogy segíthetünk egy-egy napot szebbé tenni, büszkeséget és reményt adhat ebben a nehéz helyzetben” – ezek a csapat sportigazgatójának, Darijo Srnának a szavai, aki 546 meccset húzott le a Sahtarban. Emellett a horvát válogatott alapembere volt, erre utal 134-szeres válogatottsága.

A múlt héten, amikor felülmúlták a Lipcsét, elismerte, hogy sírtak az öltözőben. Sokszor akkor is sírni lenne kedve, amikor átgondolja a helyzetüket. Srna arról is beszélt, hogy Zelenszkij elnök is nagy focidrukker, és őt is megérintette, hogy fölényesen tudtak nyerni Németországban, gratulált a csapatnak a siker után.

A Sahtarról pillanatnyilag azt sem tudni pontosan, hol készül fel, csak az publikus, hogy Lviv környékén. Az első BL-meccs előtt Rzeszówba mentek át, és onnan repültek Varsóba. Ahmetov a csapat rendelkezésére bocsátotta magángépét, így könnyítve meg az utazásokat.

Az ukrán bajnokság négy helyszínen zajlik jelenleg – Lvivben, Ungváron, Kijevben és Odesszában rendeznek meccseket –, zárt kapuk mögött, és többször előfordult már, hogy egy légiriadó szakította félbe a játékot, és nem a VAR miatt várakoztak. Volt olyan találkozó, amelyik három órán át tartott. Felmerült már az is, hogy amikor a kupacsapatok Lengyelországban játszanak, odamennek az ukrán csapatok is, hogy megkönnyítsék a program lebonyolítását.

A szerdai BL-meccs

Volt abban valami hátborzongató, amikor a „béke” felirat megjelent a két kivonuló csapat előtt a stadionban. Nem volt őrjöngés, amikor a játékosokat bemutatták, amikor felhangzott a csapat indulója, a közönség nem énekelte. Bent volt a stadionban 20 ezer, Sahtarral szimpatizáló ember, de mintha az együttérzés és a részvét erősebb lett volna, mint a szurkolás vagy a taps. Nem volt sok ukrán zászló, de a narancssárga, a Sahtar színe, az nagyjából két helyen tűnt fel a lelátón. A stadionba menet találkoztam egy Sahtar-mezes vendégmunkással, aki három éve él Varsó mellett, ő kötelességének érezte, hogy ezen és a még két hátralévő BL-találkozón is ott legyen.

Nagyon furcsa alapzaja volt a stadionnak, a szomorúság zajának neveztem el magamban. A Celtic-drukkerek hangját megpróbálta elnyomni olykor a spontán szerveződött „Sahtar, Sahtar” rigmus, de csak néhány ilyen perc volt. A skótok végig énekeltek – a világ minden táján ezt teszik –, a lengyelek és az ukránok nem.

A Celtic a Real ellen is jól kezdett, kapufáig is eljutott, de a madridiak végül berámoltak nekik hármat, és simán nyertek Glasgow-ban. Varsóban már a második percben hatalmas bravúrt kellett bemutatnia az ukrán kapusnak, a 10. percben pedig előnybe kerültek a vendégek. A 29. percben az első komolyabb helyzetét értékesítette az ukrán csapat, Mudrik került a védők mögé Szudakov indításával, és nyolc méterről a kapus feje fölé lőtte a labdát. Az Everton a nyáron 30 millió eurót kínált érte, de Ahmetov elutasította az ajánlatot, és a 21 éves Mudrik sem gondolt mindenáron a távozásra, kötelességének érezte, hogy a Sahtart segítse.

Sok tudósításban Mudrikot az ukrán Neymarként emlegetik, erre Srna úgy reflektált, hogy sokkal jobban hangzik, ha azt mondják, hogy az ukrán Mudrik. Bók ugyan, hogy a brazilhoz hasonlítják, de nincs sok értelme ennek az összevetésnek.

Sokszor érződött, hogy a játékosok nem igazán értik egymás gondolatát, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen a gyakorlások számunkra elképzelhetetlen légkörben telnek, és a taktikai értekezlet mellett arra is figyelnek, hogy a fronton a hadsereg milyen taktikát választ. A második félidőben érződött, hogy az 1–1-es döntetlen tökéletesen megfelelő az ukránoknak, még ha ez is volt papíron a legkönnyebben nyerhető meccsük, mert így továbbjutó helyen állnak. Igaz, két éve kétszer is megtréfálták a Real Madridot (amely ebben a szerda esti második fordulóban 2–0-ra verte otthon a Lipcsét, amelyben mindhárom magyar játékos pályán volt), le is győzték, de a címvédő ellen most a pontszerzés is csodaszámba menne októberben.