Negyvenkilenc éve nem látott bravúrt ismételt meg a román csodaúszó a budapesti vb-n

2022. június 22. – 20:03

frissítve

Negyvenkilenc éve nem látott bravúrt ismételt meg a román csodaúszó a budapesti vb-n
David Popovici-nak gratulálnak a 100 méteres gyorsúszás győzelme után – Fotó: Isza Ferenc / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

A román David Popovici az idei úszó-világbajnokság egyik nagy felfedezettje: hétfőn a 200 gyors, szerda délután a 100 gyors döntőjét nyerte meg. Ilyen bravúrra csak az amerikai Jim Montgomery volt képes még 1973-ban, az első vb-n, azóta senki. A román úszó nem a semmiből került elő, a Swimming World Magazine már pár hete arról írt, hogy ő lesz az a versenyző, akit hamarosan mindenki üldöz, és ő lehet az első, aki százon a 47 másodperces álomhatár alá kerülhet. A jóslat azon része maximálisan bevált, hogy a Duna Arénában a világ legjobbjává emelkedett.

A Marosvásárhelyi Rádió munkatársától, Szép Zoltántól tudta meg, miután kijött a medencéből, hogy 49 éve nem volt ilyen bravúrja senkinek.

„Akkor új célt kell kitűznöm mostantól. Triplázni, mondjuk? Egy ötvennel?

Nem nagyon változott meg az életem a 200-as győzelem után, szívesen aludtam volna még egy kicsit, mert fáradt voltam. Elhúztam a sötétítőt, de már nem jött álom a szememre, mert várt rám a következő nap. Nem hiszem, hogy a száz is változtatna bármin. Azt alig várom, hogy egyek valami jót, mert még nem tudtam megnézni egy éttermet sem, csak a szálloda és az uszoda között voltam úton” – mondta. Annak külön örült, hogy egyre több román zászlót látott a lelátón, mert az első nap még csak a szülei bíztak benne.

Romániában sem számoltak vele favoritként

Nem könnyű megtalálni a választ arra, hogy a 190 centis Popovici miben különbözik a többi úszótól; egy korábbi versenyző, az ausztrál Brett Hawke egy kosaras példával érzékeltette kivételes képességeit. „Steph Currynél sem tudod, mi különbözik a hárompontos dobásainál, amikor folyamatosan a gyűrűbe dobja a labdát. Van valami egészen különleges érzéke hozzá.”

Van, aki abban látja benne az extrát, hogy úszás közben sok időt tölt el a víz felett, és egyedi vízfekvése miatt sokszor látja a nadrágját.

Budapesti fellépése álomszerűen indult, a 17 éves úszó kétszáz gyorson kétszer is megjavította a juniorvilágcsúcsot. A döntőben elért 1:43,21-es ideje tekintélyt parancsoló, az úszás történetében csak hárman voltak gyorsabbak nála, a világcsúcstartó német Paul Biedermann (1:42,00) és Michael Phelps, akik mindketten még abban a szuperdresszben úsztak, amit azóta betiltottak, és ami akkoriban sok tizedmásodpercet jelentett. A harmadik a francia Yannick Agnel, aki 2012-ben megnyerte az olimpiát.

Úgy érkezett meg a korszakos úszók ligájába Popovici, hogy a tokiói olimpia óta eltelt kevesebb mint egy év alatt több mint egy másodpercet javult. Japánban úgy végzett a negyedik helyen kétszázon (1:44,68), hogy mindössze két századdal szorult le a dobogóról, a brazil Fernando Scheffer ennyivel volt jobb nála. Mondta is utána, ha nem maradt volna meg rossz gyerekkori szokása, a körömrágás, akkor most akár a bronzot is ünnepelhetné, hiszen nagyjából egy körömnyi hiányzott neki a sikerhez. Százon a hetedik helyen végzett Tokióban.

Hízelgőnek gondolta, hogy idegennek, különleges jelenségnek nevezték az uszodában. A habitusa magával ragadta a médiát, részben azért, mert tökéletesen beszél angolul, hiszen angol iskolába járt. Ő viszont csak úgy jellemezte önmagát, hogy egy átlagos fiú, aki gyorsan úszik.

A mostani budapesti világbajnokságra nem abszolút favoritként érkezett, olyannyira, hogy a román tévé például nem is közvetítette a 200 gyorson elért történelmi sikerét, mert román férfi úszó eddig még soha nem volt világbajnok. Úszónő sem sok, csak Tamara Costache (1986) és Diana Mocanu (2001) szerzett eddig vb-aranyat az országnak. Romániában szégyennek nevezték, hogy egy ilyen sikert nem adtak, miközben az amerikai tévé már az új sztárral volt tele. A százon elért szerdai győzelméről már egyenesben beszámolt a köztévé, sőt már az elődöntőt is láthatták az érdeklődők. Popovici különösebben nem kommentálta ezt a dolgot, de jóleső érzésnek nevezte.

Popovici és az edzője, egyszer csak besétált a sajtóközpontba – Fotó: Ághassi Attila / Telex
Popovici és az edzője, egyszer csak besétált a sajtóközpontba – Fotó: Ághassi Attila / Telex

Az úszó tavaly év végén gyakorta szerepelt a hírekben odahaza a klubváltásával, hiszen a Steauától átigazolt a Dinamóba. Ez a csere a Fradi–Újpesttel érzékeltethető jól. A váltás oka egyébként az volt, hogy a Steauában, a hadsereg csapatában nem kapta meg azt a törődést, amit szeretett volna. Igaz, még most sem tudja mindegyik edzését fedett uszodában végrehajtani, előfordul, hogy a nyitottban készül, amivel visszaidézi egy kicsit az úszás hőskorát. A klubváltás idején tudatosan visszahúzódott a médiától, a közösségi médiában sem jelent meg, mert sok idejét és energiáját fecsérelte volna el az állandó jelenléttel.

Honnan indult a karrier?

Popovici négyévesen ismerkedett meg a sportággal, kezdődő gerincferdülése és izgágasága miatt a szülei nem bánták, ha megtanul úszni, és leköti az energiáit. Később sportiskolába íratták, majd 9 éves volt, amikor azt mondta, hogy érmeket akar nyerni. 2013-ban találkozott Adrian Radulescuval, aki nemcsak egyszerű úszóedző volt, hanem behatóan foglalkozott sporttudományokkal, elsősorban a teljesítőképesség növelésével. A szüleitől kapott egy tortát, amire a japán főváros nevét írták, és egy ötkarikás pólót is készítettek neki, mintha megérezték volna, hogy hét év múlva már jelenése lesz a városban.

„Hamar megunta, ha hosszútávot úsztunk, váratlanul megállt, és a szemüvegével kezdett el játszani, vécére kéredzkedett, hol a feje, hol a válla fájt, amiért nem úszott. De természetellenesen gyorsan úszott ahhoz képest, amennyit edzett. Minimális erőfeszítés, maximális hatás” – mondta róla a 32 éves Radulescu, aki szerint nem Popovici volt a legerősebb, nem ő volt a legjobb felépítésű, ezért elkezdte érdekelni, mitől hasít olyan gyorsan a vízben. Mert valami szélsebesen vitte előre.

Nagy kihívás volt, hogy meggyőzze: az edzéseken is kamatoztassa versenyszellemét, mert versenyezni imádott. Popovici Mr. Adinak szólította az edzőt, és mint mondta róla, amíg nem találkozott vele, addig nem is gondolta, hogy az úszás szórakoztató. Megengedte neki például, hogy a résztávos edzésen kijöjjön a vízből, és egy másik CD-t tegyen be, amin pörgősebb zene volt.

Fotó: Isza Ferenc / AFP
Fotó: Isza Ferenc / AFP

A hatás nem maradt el, 10 évesen megnyerte első versenyét, a 2019-es Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon (EYOF) pedig 14 évesen 50 másodperc alatt teljesítette a 100 métert. Az egykor húszfős csoportból, amivel elkezdett foglalkozni a tréner, mára egyedül csak Popovici maradt.

Klasszikus családi vállalkozás az övék egyébként. A kereskedő édesapja kajtatott a szponzorok után, és bár eleinte nagyon sok helyről lepattant, néhányan mégis melléjük álltak. Így tudott bővülni a versenyző mögötti stáb dietetikussal, erőnléti edzővel, és egyre professzionálisabb lett a felkészülése. Pszichológus édesanyja a táplálékkiegészítők világában merült el, illetve elvégzett egy doppingellenőri tanfolyamot, hogy pontosan tudja, mit nem szabad szednie a gyerekének.

Popovicit már tavaly is ostromolták az amerikai egyetemek, de ő ezzel még nem foglalkozik. Azzal igen, hogy a hazai rendezésű junior-Eb-n kiszolgálja a román drukkereket július elején, rajthoz is fog állni Bukarestben, onnan Rómába megy a felnőtt-Eb-re augusztusban, és úgy érzi, a limai junior-vb-n is versenyeznie kell még utoljára a korosztályában. Szeptember közepén tölti be a tizennyolcat, így ez a verseny még éppen belefér neki.

A román sport húsz éve sokkal jobb állapotban volt, mint most, a két legutóbbi olimpián, Rióban és Tokióban is mindössze egy aranyat nyertek. Ha Popovici ilyen ütemben fejlődik, egyedül többet nyerhet Párizsban, mint az előző években a teljes küldöttség.

Felhasznált forrás: Dor.ro

Támogasd a Telexet! Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogatom