Kozák: A düh hiányzott belőlem az előző napokban, most megjött

Sorrendben harmadszor nyert a magyar női kajaknégyes olimpiát, és 2009 óta mindössze egy világbajnokságon lett második. Ebben az olimpiai ciklusban akármilyen összetételben is versenyeztek, elsők lettek. Most Kozák Danuta ült elöl a hajóban, mögötte az egyéniben második helyen Csipes Tamara, a harmadik beülőben Kárász Anna, a negyedikben Bodonyi Dóra. Kozák gratulált a két újoncnak, ahogy beérkeztek, ők pedig egymásnak annyit mondtak:

„megcsináltuuuuk.”

Kozák hatodszor ünnepelhetett olimpiai aranyérmet, ez került szóba először, amikor az olimpiai döntő után a sajtó rendelkezésére álltak. Megköszönte a férjének, Somogyi Bélának, aki 2012-ben átvette a felkészítését, és azóta együtt dolgoznak. Sok szenvedés és keserűség árán sikerült elérnie ezt a hat aranyat, biztos, hogy ez egy életre szóló diadal, hiszen egyben is sok-sok lemondás van. Korábbi társainak is köszönetet mondott, akikkel együtt nyert Londonban és Rióban.

Kozák párosban kedden bronzérmet nyert, de többre vágyott, egyéniben pedig címvédőként leszorult a dobogóról, a negyedik helyen ért célba, vagyis kisebb csalódásokkal érkezett a szombati döntőre.

„Most már tudom, mi hiányzott a két előző versenyből: a düh. Amikor a négyes hajó orrát a rajtgépbe raktam, most már ez megvolt. Az akkor is megmutatom hangulat ragadt rám. A lányok megöleltek és biztattak, láttam a tüzet a szemükben.

Úgy voltam vele, hogy a keserűséget beteszem egy dobozba, és lezárom, ezzel majd foglalkozom később. Mostantól csak a négyes számít, meg kell csinálnunk. Jellemző rám, hogy egyre mélyebbre ásom magam, ez a rossz tulajdonságom az előző napokban előjött.

Tanulságként majd legalább megdorgálom magam, hogy higgyem már el végre, jó vagyok. Amikor kellett, akkor jó is voltam. A maximalizmusom miatt nincs olyan nagy önbizalmam. Mert úgy készültünk fel, hogy a hibát keressük, ha már minden jó, akkor is még egy kicsivel lehetne-e több. Ezért nem tudunk örülni annak, hogy tényleg jók vagyunk.”

Kozák utalt arra is, hogy ugyan mindenki a saját történetét írta a hajóban, és mindegyik egy értékes történet, túl tudták önmagukat szárnyalni. Egységesen, egymást segítve akarták a sikert, hiszen sohasem helyén valóbb a kifejezés: egy hajóban eveznek. Az most nem számított, hogy Csipes alapvetően kellemes élményekkel, egy ezüstéremmel érkezett el a szombati döntőhöz. Bodonyi azt mondta a bronzérem után, hogy félig üres a pohár, jobb helyezést szeretett volna.

„Ma úgy voltam vele, nem lehet az, hogy nem mi nyerünk. Azért jöttem Tokióba, mert olimpiai bajnok akartam lenni. És nem mehetek úgy haza, hogy ez a célom nem sikerül” – osztotta meg a gondolatait Bodonyi.

Kárász Anna kifejezetten örült az esőnek, de egyszer sem fáradt el annyira, mint most. A 29 éves versenyző olimpiai újonc, öt éve volt esélye a részvételre, de végül nem került be az utazó csapatba. Most élvezte ezt a pályát, nagyon rég volt ilyen érzése, benne is megvolt a tűz és a dac is. Neki arra volt jó a győzelem, hogy ha a jövőben nem is látja a sikert, akkor vissza tud gondolni rá

Csipes Tamara úgy volt vele, teljesen mindegy, milyen az idő, mert profik, beülnek a hajóba és profin lepörgetik. Belülről nem érezte simának, már nagy mosollyal megjegyezte, együtt lelengették az egészet.

„Önbecsülés és visszaigazolás, ezt tanultam meg itt, Tokióban magamról. 21 éve kajakozom, nemcsak az előző pár év munkájára számíthatok, ha versenyezni kell. 32 éves vagyok, gyors vagyok, ennél gyorsabb már nem hiszem, hogy leszek. Most kell megcsinálni, itt a pillanat.

A jövőről még nem szeretnék beszélni, mert most egy kicsit anyuka szeretnék lenni, most megy a kislányom oviba, szüksége lesz rám” – magyarázta a kétszeres olimpiai bajnok Csipes, akinek az édesapja, Ferenc az edzője. Amikor majd koccintanak este, biztosan előkerül, hogy az édesapának egy olimpiai aranyérme van, és a lánya megelőzte.

„Ez a nehéz ebben, amikor azt kérdezi a kislányom, hogy mikor lesz már vége az olimpiának, és húzod a szádat, és összeszorított fogakkal mondod, hogy még három hét, még két hét, aztán már csak egy.”

Kozák a riói három aranyának együtt sem örült annyira, mint ennek a mostaninak. Miután beért a célba, nem szeretne következő célokkal foglalkozni, csak azzal, hogy megtalálja az ágyát és pihenjen.

Ebben a számban ennél nagyobb sorozatra csak a németek voltak képesek, ők 1996 és 2008 között négyszer nyertek olimpián. A magyar négyes Párizsban feliratkozhat melléjük.