Milák edzője: Sokszor nem tudom a Kristófhoz vezető utat

63 évesen ért először a csúcsra, ön Milák Kristóf edzője. Mit kell tudni önről azon túl, hogy ez a második olimpiája?

Negyven éve vagyok a pályán, a Spartacusban gyerekekkel foglalkoztam, Kovács Áginak az 1995-ös bécsi Európa-bajnokságon még én voltam az edzője, amikor 14 évesen bronzérmet nyert, utána vette át a felkészítését tőlem Kiss László. A klubnál ez volt a hierarchia, a vezetőedző keze alá dolgoztunk. Ági 2000-ben olimpiai bajnok lett hatalmas hajrával. Egerszegi Krisztinát, Güttler Károlyt is testközelből láttam a Szpariban, és persze sok olyan versenyzőt is, akik ifi szinten még nagyot alkottak, de a felnőttek közt már nem tudták érvényesíteni a képességeiket. A sors csak most adta meg nekem azt, hogy olimpiai bajnok tanítványom legyen. Kivártam a sorom.

Elérzékenyült.

Igen, igen. Mindjárt folytathatjuk. Hatással vannak még rám az itt átélt napok, és hát a könnyeken nem könnyű uralkodni.

Volt olyan időszak, amikor elhagyta a hite, hogy neves, az országban elismert edző lesz?

A pillangózó Boulsevicz Beával nyertem rövid pályás Európa-bajnokságot, az olimpiai döntőt nem tudtuk elérni sem 2004-ben, sem 2008-ban. Amikor fiatal voltam, még álmodtam is arról, hogy jön majd valaki, akivel elérem a legnagyobb dicsőséget.

Ez az álom aztán egy ideig már nem jött elő éjszakánként. Máltára mentem edzősködni, a miniállamok bajnokságán – San Marino, Liechtenstein, Monaco volt az ellenfél – jó eredményeket értünk el, de annál azért többre vágytam.

2013-ban jöttem haza, szakfelügyelő lettem, és részt vettem a Jövő Bajnokai Program kidolgozásában.

Mikor látta először Milák Kristófot?

2014 januárjától kezdtem vele dolgozni, úszni már megtanították Érden. 14 éves volt, amikor hozzám, az én csoportomba került.

Mit látott benne elsőre?

Semmi különöset, hazudnék azt mondanám, hogy észrevettem az átütő tehetségét. Vézna, különc, kis srác volt. Elsősorban háton úszott. Egy nyári versenyre pillangón a nyolcas pályán bejutott a döntőbe. Mondtam neki, óriási siker, hogy ott van a medence szélén, nem baj, ha csak egy-két embert előz meg, mert a fejlődése így is szembetűnő. Jött a döntő, nem akartam hinni a szememnek, mert valami fantasztikusan úszott, és megnyerte.

A kollégák megrökönyödtek, szidták a saját tanítványaikat, mert Milák mindenkit meglepve egyszer oldalról eléjük került. Akkor mondtam neki, te, Kristóf, biztos, hogy te hátúszó akarsz lenni, nem akarod megpróbálni a pillangót? Azt válaszolta, Attila bácsi, nekem ez tetszik, miért ne? Egyébként sem szerette az uszoda mennyezetét bámulni.

Valahogy mindig vonzottam a pillangózókat, Kovács Ágit leszámítva elsősorban a pillangón voltak jó tanítványaim, még Máltán is, de azért az egy másik szint nyilván.

Ön egyébként kedveli a pillangót?

Igen, szeretem. A stílusát, a ritmusát, úgy mindenét, szerintem sem véletlenül nevezik a 200 pillangót a királyi számnak, mert mindennek a helyén kell benne lenni.

Menjünk még egy kicsit vissza az időben: szóval Milák megszerette, mi volt a következő lépcső a közös útjukon?

2014 szeptemberében álltunk rá a pillangóra, és 2015-ben Kristóf kijutott az EYOF-ra, az ifjúsági olimpiai fesztiválra. Megúszta a szintet, de komoly eredményt nem várt senki tőle, nem is tarthattam vele. Erre a 100 pillangó döntőben megint kiválóan úszott, de épp az ő pályáján elromlott az elektromos időmérés. Nagyon feldúlt volt utána, mert azt gondolta, hogy második vagy legrosszabb esetben a harmadik helyen ért célba, akik kint tartózkodtak, meg is erősítették nekem, hogy negyedik nem lehetett, mint amennyinek végül kihozták. Azt tanácsoltam neki 2016 előtt, hogy ha jó százas akar lenni, akkor készüljünk a kétszázra. Hallgatott rám, és 2016 nyarán Hódmezővásárhelyen megnyerte az ifjúsági Eb-t.

Ennek is külön sztorija van. Ekkor volt az, amikor az országos bajnokság hajrájában nem úszott teljes intenzitással?

Ekkor. Az egri kolléga jött oda hozzám, kérdezte tőlem, láttam-e mit csinált Milák? Mondtam neki, persze, hogy láttam, második lett, ettől még mehet az ifi Eb-re. Erre mondta Kovács Ottó, úgy lett második, hogy nem úszott teljes erőbedobással. Mondtam neki, hogy izgultam, ezért nem tudom megítélni. Vásárhelyen, az Eb-n aztán mindent kiadott magából, 1:56,77-et úszott, és mindenkit felülmúlt. Csak viszonyításként, ezzel az idővel most Tokióban döntőbe lehetett kerülni. Ő akkor volt 16 éves. 2017 nyarán pedig már a felnőttek között százon vb-ezüstérmes lett az amerikai Caeleb Dressel mögött a Duna Arénában, akkor ismerte meg őt az ország. A régi álmom, hogy talán nekem is lehet olimpiai bajnok tanítványom, akkor újra előjött, és látva ezt az istenadta tehetséget, ezt a rendkívüli képességekkel rendelkező srácot, ezt a gyémántot, bíztam abban, hogy megfelelően tudom csiszolni. 2017-ben már lehetett látni rajta, hogy klasszis. Röpke három év alatt eljutott erre a szintre a hátúszástól. 2017 végén már ki mertük mondani, hogy olimpiai bajnoki aranyért dolgozunk, és hálistennek ez össze is jött.

Azt mondta Milák, hogy 15 kilóval nehezebb most, mint 2017-ben volt, most már nem rakja odébb Dressel hulláma.

Igaz lehet, nagyon sok izom ment rá. Azon már réges-rég túljutott az úszósport, hogy az edző és a tanítványa nekivág a világnak, és megveri az ellenfeleket. Van egy kiváló erőnléti edzője, van mellette dietetikus, a fordulóira is egy külön edző figyel. És a mi stábunk nem is nagy, ha azt vesszük, az amerikaiak mekkora szakértői egységekkel dolgoznak. A száz ezüstje tiszteletreméltó, de neki a kétszáz méter a lényege.

Az izomzata, a hosszú elnyújtott tempói, a keringése azt mutatja, hogy a négy hosszban, 200 pillangón tud igazán kiteljesedni, de azt is látni kell, hogy százon senki sem tud olyan második ötvenet, mint ő, ezért könnyen elképzelhető, hogy hamarosan százon is hallunk róla.

Sőt, kis szerencsével most is aranyérmes lehetett volna, de a volna nem szerencsés, ha ott van a medencében. Elégedetlenek semmi esetre sem lehetünk, a százban lehet, hogy új motivációt fog találni a folytatásban, az ősztől.

Mi lesz a nehezebb, eljutni a csúcsra vagy ott maradni?

Ott maradni. Ebben száz százalékig biztos vagyok. Az élsport azonnal bünteti a nem megfelelő alázatot, a kis lazításért súlyos árat kell fizetni. Kristófnak is tudnia kell, még többen vadásznak rá.

Mekkora szelet az edzőé egy ilyen egyéni siker tortájából?

A versenyzőé a több, ez teljesen nyilvánvaló, mert ő végezte el a munkát, neki volt 180-as pulzusa a kőkemény terhelés alatt, amikor 50 métereket úsztunk húszat egymás után, minimális pihenővel, és amikor engem a háta közepére kívánt. Bennem a gonoszt látta, aki mindenáron le akarja nyomni a munkát a torkán. Ha ő azt mondja, hogy 20 százalék az enyém a sikerből, akkor én nagyon elégedett vagyok.

Miláknál hogyan néz ki a tehetség és a szorgalom aránya?

Tehetségesebb, mint szorgalmasabb.

70:30 az arány?

Ezt nem merem mondani, kicsit túlzó lenne, mert

Kristóf nagyon szorgalmas tud lenni, csak nem mindig az. Szép edzői feladat megvárni azt a szituációt, amikor éhes lesz.

Ez is a munkánk része. Az a fajta bánásmód, ami másoknál működik, hogy reggel felállunk, és edzeni megyünk, nála nem mindig működik.

Előfordult, hogy minden baja van egy edzésen, kimászik a vízből, mindent kitalál, nem azt csinálja, amit kellene. Emellett van olyan időszak, amikor csillog a szeme, alig várja, hogy ott legyen a medencében. Ez az időszak zömmel akkor érkezik el, amikor már közeledik a verseny, mert a versenyzés a lehető legjobbat hozza ki belőle. Nincs két egyforma versenyző, elnézést, ha ismétlem magam, de tényleg nem lehet elégszer tudatosítani, hogy rendkívüli képességekkel megáldott úszó Kristóf, de olykor rendkívül nehéz is vele. A sportágnak ez a sajátossága régóta, nem ő az első, és nem is az utolsó.

Nagyon sokszor kudarcot vallok vele szemben, a nyolc együtt töltött év ellenére is megesik, hogy nap mint nap felsülök nála.

Gyakran nem tudom a hozzá vezető utat, egészen másképp jár az agya. Közös viszont bennünk, hogy mindig mindketten mindig magasra állítjuk a mércét. Kristóf nem szenved önbizalomhiányban, de már nem az a fiú, aki elmondja magáról, hogy mindenben ő a legjobb. Van, hogy látszólag nem figyel rám, csak legyint egyet, de azt is látom, hogy egy hét múlva nagyon is eljutott a tudatáig, amire felhívtam a figyelmét.

Volt amikor fel akarta adni a közös munkát?

Feladni soha, de előfordult, hogy magam alatt voltam, mert konfliktusba kerültünk. Egy edző és tanítvány viszonyában természetesek az összezördülések. Kristóf sokszor nem hagyja, hogy kommunikáljak vele, amikor nekem szükségem lenne a visszajelzéseire, nehogy zsákutcába kerüljek.

Nehéz a hozzá vezető út, naponta érnek meglepetések, nem tudom hogyan kezelni. Egyik nap elfogadja, amit mondok, a másikon elutasít.

A verseny előtt nem szereti, ha közel megyek hozzá, ezért nem is adok tanácsot neki közvetlenül a futam előtt. Egy-két nappal korábban viszont nyitott, és elfogadja. Igyekszem messze lenni tőle a verseny előtt, mert én minden versenyen izgulok, és ha ezt nem tudom kellően palástolni, és észreveszik a versenyzők, akkor csak olajat öntök a tűzre. Van, aki a vállon veregetést, ölelést vár, Kristóf nem ilyen. Tiszteletben tartom. Ahogy azt is, amikor lecsíp az általam előírt adagokból közvetlenül a verseny előtt, mert anélkül is nagyszerű, világszínvonalú teljesítményre képes. Dr. Resch Mária pszichológus sokat segített nekünk a mentális felkészítésben. Beszélt vele, írt neki most is. Miután vb-t nyert, több ezer üzenetet kapott, hajnalig olvasgatta. Azt javasolta neki, így nem lehet a feladatra koncentrálni, kapcsolja ki a telefonját, mert érzelmileg megzavarja. Ha én mondom, tőlem nem biztos, hogy elfogadja, a szakembertől már igen.

Tudják együtt folytatni?

Szerencsére erre a kérdésre majd a jövő adja meg a választ. Egyeztetünk a klubbal, vagyis a Honvéddal, Kristóffal, az úszószövetség vezetésével.

Egy kis pihenőre, egy hónapra biztos szükségem lesz, mert annyi személyeset elárulhatok, hogy fejben nagyon elfáradtam, sokat kivett belőlem ez az olimpiai ciklus. Érzem a felelősséget is, mert a csapat java része kiöregedő félben van, Kristófnak kell helytállnia a közeljövőben, mert az elvárások csak egyre nagyobbak lesznek vele szemben.

Tokió lett a kedvenc városa?

Hát persze, olyan élményekkel hagyom el ezt az uszodát, amilyenekre álmomban sem számítottam.

Kristóf hatalmasat úszott, amire szövetséget kötöttünk, azt megcsináltuk.