Öt plusz egy dolog, amiért imádtuk Cseh László pályafutását

Világító koponya

Abban az időszakban, amikor az úszásban érzékelhető ruhaforradalom zajlott, ami 2009-ben fejeződött be, és még ma is vannak a cáparuhának köszönhető megdönthetetlen csúcsok, a sapkának is különös jelentőséget tulajdonítottak. Cseh azonban 14 éves kora óta rendre sapka nélkül úszott, egyszerűen nem szerette, és így szokta meg. A nagy versenyek előtt gondosan kopaszra borotválta magát, megesett, hogy tévékamerák is megörökítették a rituálét, hogyan lett biliárdgolyó simaságú a koponyája.

2003-ban így tűnt fel a barcelonai világbajnokságon, ahol 17 évesen megszorongatta az akkor 18 éves Michael Phelpst. Élmény volt nézni az úszását. Előző nap a férfi vízilabda-válogatott aranyérmes volt, de az igazi slusszpoént ő adta az utolsó napon annak a vb-nek. Mindenki összerakta magában, hogy a csodaúszó Phelps kapott egy kihívót, akivel majd nagyokat meccselhet. Volt olyan külföldi kolléga, aki már akkor fotózkodott vele, miközben a szelfikorszak és a Facebook akkor még ismeretlen volt, de még a wifi is.

Cseh azon a barcelonai délutánon megjavította 400 vegyesen Darnyi Tamás 1991-ben felállított világcsúcsát, ami akkor már nem volt érvényben lévő rekord, de még magyar csúcs volt. Edzője, Turi György 4:12,2-re számított tőle, vagyis országos rekordra, ehelyett Cseh 4:10,79-et úszott. Erről a teljesítményről röviden csak annyit, hogy 17 évvel később, a tokiói olimpián is döntőbe lehetett volna kerülni vele, és a hatodik helyre lett volna elég összességében. Cseh édesapja, szintén László, szintén válogatott úszó volt, ő büszkélkedhet a magyar sport első junior Eb-aranyával, 1967-ben nyerte 100 pillangón. Az idősebb Cseh óriási tehetségként volt elkönyvelve, mert a keletnémet csodaúszó, Roland Mathesnél is jobb időre volt képes 100 háton 14 évesen. Kijutott az 1972-es olimpiára, de végül nem futott be nagy karriert, érmet sem nyert nagy versenyen, '75-ben már pólócsapat igazolta le. A fia őt is kárpótolta.

Mindig történik vele valami

A 2004-es athéni olimpia előtt öt héttel eltörte a lábát a balatonfűzfői edzőtáborban, hat nappal a törés után azonban már ismét ott volt a vízben, ott akart lenni első olimpiáján. Az olimpiai ruhapróbára mankóval érkezett, nem úgy tűnt, mint egy potenciális esélyes.

„Szerencsére úszni megyek Athénba, nem városnézésre”

– ezzel a mondattal mindenkit felvidított.

A mankót pár nap múlva, a medence előtt átadta az edzőjének, és óvatosan beleereszkedett a vízbe. Megköszönte az aggódást, és amennyire tudott, felkészült, a leginkább embert próbáló 400 vegyesen bronzérmes lett rögtön az első nap, 200 vegyesen néhány század hiányzott neki a bronzhoz. Ha el tudta volna rúgni magát egészségesen a faltól, akkor szinte biztosan van egy másik érme is. A 2009-es római világbajnokságon gyomorfertőzéssel került kórházba, de ilyen apróság nem állíthatta meg, ezüsttel és bronzzal mehetett haza. A 2011-es a sanghaji vb utolsó napján, épp a 400 vegyes idején előjött az asztmája, a kapitány szerint lilult a szája a rendkívül párás levegőben, esélye sem volt a döntőbe jutásra.

Innen nyugalmasabb időszak következett, a tavaly decemberi országos bajnokságról azonban egyik nap fogta magát, megunta a szenvedést és hazament. Nagy bátorság kellett ehhez, ám aztán adott magának még egy esélyt, keményen beleállt a munkába, többször volt hányingere a felkészülés alatt, de mindez kellett, hogy Tokióban 200 vegyesen döntőt úszhasson utoljára.

Kíméletlen őszinteség

„Mint egy éticsiga, úgy mentem rá a falra, olyan is lett. A fordulómat leginkább a nudlihoz tudnám hasonlítani.”

Mindkét idézet 2011-ből származik, de a fordulóival igazából sohasem békélt meg, látva, hogy az amerikaiak mennyire erősek ebben a műfajban. Nemcsak a versenyek előtt, vagy a felkészülés alatt, hanem a döntők között is nagy csatát vívott önmagával, és a gondolatait a legőszintébben el is mondta, amikor erre lehetősége nyílt egy-egy futam után, és még nem ülepedtek le benne az érzések. Nem keresett mentségeket, ha valami nem ment, nem áltatta soha magát. Most, Tokióban is azt mondta, hogy a személyisége nagyon sokat fejlődött az elmúlt háromnegyed évben, mert Gyömbér Noémi pszichológussal sokat dolgozott ezen. Nem tetszett neki a korábbi felfogás, ha valami jó, akkor az természetes, ha viszont rossz, akkor egyedül ő a felelős érte.

Bálványokkal küzdött

Ha csak három évvel korábban születik, akkor feltehetően olimpiai bajnok lehetne, mert 2000-ben akár már meg is nyerhette volna az olimpiát, Tom Dolan volt akkor az amerikaiak specialistája a vegyesen. Hogy akkor az édesapja ismerte-e az édesanyját, az persze nagy kérdés, komolyabban nem is érdemes eljátszani a gondolattal, mert ő maga sem hozta fel soha a mentségére, hogy rosszkor született. Úgy akart olimpiai bajnok lenni, hogy Phelpst is legyőzze.

„Nem volt voodoobábum, nem delejezni akartam a riválisokat, hanem legyőzni” – mondta egyszer, de azt is megjegyezte félig viccesen, hogy egy ilyen szintű amerikai is elég lenne egy pályafutásra, de neki mindjárt kettő jutott. Amikor úgy tűnt, megszabadult a visszavonuló Phelpstől – később aztán visszatért –, akkor jött még Ryan Lochte, 2009-ben már vele kezdett küzdeni, ahogy utána is még jó néhány alkalommal. A másik amerikai olyan hatással volt rá, hogy elkezdett ő is traktorkerekek mozgatásával edzeni, aztán rájött, mégsem ez az ő útja. Lochte hat arannyal fejezte be, 2012-ben ő nyerte a 400 vegyest Phelps előtt.

Cseh az olimpiai aranyhoz a legközelebb 2016-ban, 31 évesen járt, 200 pillangón 1:52,91-et úszott a londoni Európa-bajnokságon. Ha ezt megismétli a riói olimpián, akkor most bajnok lehetne, de nem tudta megismételni. Phelps 1:53,36-tal nyert, neki be kellett érnie a hetedik hellyel 1:56,24-re volt csak képes. (Ez volt Kenderesi elhíresült, olimpiai bronzot jelentő sajtbureszes versenye.)

Bár nem is annyira könnyű eldönteni, hogy 2016-ban vagy 2008-ban volt-e közelebb az aranyhoz, mert a pekingi olimpián Phelps edzője, Bob Bowman a 150-es fordulónál azt mondta, hogy a magyar nyeri a 200 pillangót, de végül a tanítványa azt is megnyerte. Demján Sándor üzletember, látva Cseh erőfeszítéseit, az olimpiai jutalmát az aranyérmeseknek járó összegre kerekítette fel.

Feltámadás

Egy rosszabb eredmény nem megadásra késztette, hanem épp ellenkezőleg, még nagyobb elszántságot váltott ki belőle. Nemcsak évek távlatában igaz ez a megállapítás, hanem egy verseny pár napja alatt is igazi metamorfózisokat láthattunk tőle. 2012-ben a 400 vegyes előfutamában Phelpsszel került azonos előfutamba, egymásra figyeltek, az órára kevésbé, így fordulhatott az elő, hogy az amerikai a nyolcadikként éppen becsúszott a döntőbe, Cseh viszont kilencedik lett, így az álma, hogy 400 vegyesen legyőzze a társát, nem sikerülhetett. Pár nap múlva viszont a 200 vegyesen az egyes pályáról bejött harmadiknak, és mégiscsak érmes lett.

A 2013-as világbajnokság sem sikerült jól neki, akkor is visszapattant a padlóról, mert 100 pillangón nyert egy ezüstöt az utolsó előtti napon, és szebb lett az összkép. A 2016-os olimpiára világbajnokként utazott, ahogy fentebb említettük, az Európa-bajnokságon hatalmas időt úszott, a 200 pillangón viszont görcsösen, nem felszabadultan versenyzett, és csak hetedik lett. Pár nap múlva 100 méteren hármas holtversenyben láthattuk a dobogó második fokán. Furcsa egy eredményhirdetés volt, mert a szingapúri Schooling nyert, Cseh pedig Chad Le Clos és Michael Phelps között állt a második fokon, és minden kamera rájuk irányult.

+1. A horgászat

Az aranyak, érmek mellett szenvedélyesen horgászott halakra is, elég nagyokat is kiszedett a tóból. Van olyan terve, ha majd befejezi, nyugdíjba megy – már január elsejétől olimpiai életjáradékot kap, mivel betöltötte a 35-öt –, vagyis akár már ősszel nyit egy horgászboltot. Egészen biztosan állandó vevőkörre számíthatna, és akik egyébként nem szeretik a sportot, nekik is tudna olyan sztorit mesélni, ami megfogja a figyelmet. És még az is lehet, hogy megírja a diplomamunkáját, és nem vesznek kárba a műszaki egyetemen a versenysport alatt abszolvált félévei.