A magyar válogatott utolsó, németek elleni szerdai csoportmeccse előtt két, Németországban játszó játékos válaszolt a sajtó kérdéseire: Willi Orbán a német bajnokságban második helyezett Lipcse védője, Sallai Roland a középcsapatnak számító Freiburg szélsője.
Orbán beszámolt arról, hogy a Mainz csatárát, Szalai Ádámot a fejére kapott ütés után még hétfő reggel is vizsgálták, és reméli, hogy ott lehet a társaival szerda este Münchenben, bár nem ugyanazt az edzésmunkát végzi, mint a többiek, vasárnap is külön készült.
„Speciális meccs lesz nekem, Németországban születtem, ott is nőttem fel, de azért is különleges a meccs, mert nagy a tétje. Ha nyerünk, jó eséllyel továbbjutunk.
Nem volt ennél nehezebb csoport, nagy dolog, hogy még van esélyünk a továbbjutásra”
– mondta Orbán, aki az eddigi meccseken mutatott teljesítményre tért át a folytatásban. „Nem jó, ha részese vagy az ellenfél góljainak, mint ahogy sajnos velem megtörtént a portugálok és a franciák ellen is. Gratulálok a csapatnak, mert a franciák ellen világszínvonalon hozták le azt a támadást, mi pedig jól védekeztünk, ezért vagyunk még versenyben. A legfontosabb, hogy megfelelően feltankolva vágjunk a meccsbe, és lesz elég erőnk, mert a regeneráció megfelelő. Németország a legkomplettebb csapat ellenfeleink közül, szervezetten játszanak, a játékosok minősége kiemelkedő. Sokat pressingelnek, előrefelé védekeznek.”
Annak ellenére, hogy együtt nőtt fel a német válogatott egy részvétel, az U21-es csapatban Kevin Volland is csapattársa volt, nincs kapcsolatban azokkal a játékosokkal. A lipcseiekhez szorosabb a kötődése, amikor Izland ellen kijutottak, viccelődtek is, ki fog nyerni majd szerdán.
Kapott egy kérdést a német médiától, hogy mit szólna ahhoz, ha szivárványszínű lenne a müncheni stadion kivilágítása. „Láttam már kékben, láttam pirosban, új színfolt lenne, ha színesben jelenne meg.”
Egy meccs van, azon bármi történhet
Sallai Roland arról beszélt: büszkeség az, hogy kivívták: egy meccs van, egy meccsen pedig bármi előfordulhat. Megerősítette, nem egyénileg, hanem csapatszinten erősek. Valahogy szeretnék magukkal vinni azt az érzést, amikor Fiola gólt lőtt a franciáknak, a szurkolók pedig a lelátón tomboltak. Fontos gondolata volt, hogy a taktika betartása első számú feladat lesz majd, még ő sem tudja, hogy Nikolics Nemanja vagy Szalai Ádám lesz mellette a csatársorban.
Az 1954-es vb-döntő is szóba került, Orbán azt mondta, hogy hatalmas játékosok voltak mindkét oldalon, tisztelik őket. Arra is utalt, hogy akkor a magyarok voltak az esélyesebbek. A csoportmeccsen a mieink 8:3-ra nyertek, a döntőben a németek visszavágtak, és 3:2-re nyertek, világbajnokok lettek. A két válogatott azóta tétmeccsen nem találkozott, csak barátságos találkozókon.
„Mi a saját történetünket szeretnénk írni”
– összegzett Orbán.
Ha fontosnak tartod a munkánkat, támogasd a működésünket!