Egy tanpélda, hogyan lehet a jó állásból verhetetlent csinálni
2021. április 25. – 06:43
Ugorjunk egy kicsit vissza a múltba, na jó, nem is olyan kevés évvel, hiszen amikor ezt a partit lejátszották Párizsban, 1867-et írtunk. A világos bábukat Kolisch Ignác vezeti. Szemlátomást szorongatja a sötét védelmét, jobban is áll, de az azonnali lezáráshoz, kellett egy olyan észrevétel, amit ma is oktatnak.
Az 1837-ben Pozsonyban született Kolisch a tőzsdén gazdagodott meg, bárói rangot kapott, de a sakkvilágban is nevet szerzett magának. A korszak leggazdagabb emberét, Albert Rotschildot is a sakkozáson keresztül ismeri meg. Kolisch nemcsak a tőzsdén, ebben az állásban meglátta a gyors megtérülést, és a komoly hasznot.
A 26. lépésnél tartunk, akkor persze nem sejthette, hogy iskolapélda lett ebből a húzásból. Az ellenfele, Loyd Samuel miután észlelte, mekkora bajban van, nem az elegáns feladást választotta, hanem folytatta, de már semmi esélye nem volt a döntetlenre.
Mi most azt a lépést keressük, ami a játszmát abba a mederbe tereli, ahonnan a sötétnek nincs visszaút. Ezúttal is Kállai Gábor nemzetközi nagymester vezeti le a partit, aki rábukkant erre az állásra. Ha a korábbi sakkfeladványokra kíváncsi, akkor ide kattintva tanakodhat a legjobb lépéseken.
26. Vxg6!! – vagy a királynő leüti a lovat. Kolisch, több mint 150 évvel ezelőtt, máig is érvényes tanpéldát alkotott. Mert ha a gyalog leüti a vezért, tehát 26. – hxg6 következik, akkor a bástya lépése után 27. Bf3!-mal védhetetlen mattfenyegetés áll elő, a következő bástya lépés 28. Bh3, végzetes. Ekkor Loydnak két elegáns lehetősége maradt: az azonnali feladás, vagy 26. – hxg6-tal az ellenfelének a tiszteletet megadva a szép kombinációját mattal fejezze be. Az amerikai mester harmadik, kevésbé elegáns megoldást választott, 26. Vxg6-ra 26. – Vd7-tel válaszolt, de a tiszthátránya miatt a feladást csak néhány érdektelen lépéssel tudta elodázni.
