Tony Miles a nyolcvanas években az egyik legjobb brit sakkozónak számított, kétszer is legyőzte (1980, 1983) a szovjet világbajnok Anatolij Karpovot, ráadásul mindkétszer sötéttel. Az első győztes partijában a szentségtörésnek számító a6-tal válaszolt Karpov e4-es kezdésére, vagyis eléggé bevállalós versenyző.
Az alábbi, 1982-ben lejátszott partiban Miles a világos bábukat vezeti, 33 lépés megtétele után látható, nyílt küzdelem folyt, komolyan támadják mindketten az ellenfél királyát, ilyenkor mindig kulcskérdés, ki ér előbb célba. Ami rögtön látszik, Miles szorongatott helyzetben van, a c3-on álló futót nem ütheti, mert azonnal mattot kap. Aztán rátalált egy olyan lépésre, ami után ellenfele, Pritchett azonnal feladta. Ezt a lépést keressük most.
Elsőre a lépés őrültségnek látszik, a másodikra viszont az egyetlen racionális megoldás, ami szóba jöhet, ami ráadásul azonnal megbénította ellenfelét, és sötétnek a győzelem kapujában azzal kellett szembesülnie, hogy még csak döntetlenre sem képes menteni az eredetileg jól kinéző állását.
A partit Kállai Gábor nemzetközi nagymester kereste elő, a korábbi kapitány is vezeti le, mi a helyes megoldás. A korábbi sakkfeladványokat itt nézheti meg, jó töprengést.
34. Fe5!!!
Micsoda??? A futót háromszoros ütésbe rakni??? Várjunk csak… Az e5-re vezényelt futó visszafelé védi a b2-gyalogot, egyúttal elvágja a fekete c3-on álló futó védelmét g7-felé, tehát most már világos fenyeget g7-en mattolni! Arról nem is beszélve, hogy lóg sötét e8-on álló bástyája is! Tehát ha a sötét leüti a futót, akkor 34. – Fxe5 bár védené g7-en a mattot, de a matt mégiscsak bekövetkezne, ha a vezér leüti a védtelenné váló bástyát, vagyis: 35. Vxe8+ Kh7 36. Vg6+ Kg8 37. Bd8+ után! Ha pedig a vezér leüti a bástyát 34. – Vxd7 35. Vxd7 után sötét nem tudná további anyagi veszteség nélkül ütni az e5-re varázsolt világos futót! Ugyanez igaz a d1-en álló bástyára is.
