Olyan szép lépés, hogy az ellenfél tiszteletből hagyta a mattot

2021. április 10. – 11:18

Másolás

Vágólapra másolva

A sakkozás kubai világbajnoka, José Raúl Capablanca sok híres játszmája közül az alábbi az egyik, amit 1906-ban játszottak. A kubai 1921 és 1927 között lett világbajnok a német Emmanuel Lasker legyőzése után, a címét az orosz Alexander Aljechin vette el tőle.

A 32. lépésben a világossal játszó Capablanca meglátta a nyerő megoldást, rájön, hogy mi az?

Úgy tűnik, sötét kellően megvédte az a7 mezőre irányuló támadást, a gyalogjai pedig veszedelmesen közelítenek az alapsor felé, hogy vezérré váljanak. Sötét helyzete azonban korántsem megnyugtató, és arra jött rá a világossal játszó Capablanca, hogyan kell megnyerni ezt a partit. Észreveszi, mit kell azért tenni, hogy a meccset megnyerje a világos? Ahogy meglépte a nyerőt, a sötéttel játszó Raubitschek nem adta fel azonnal, hanem a tisztelete jeléül hagyta, hogy mattal végződjön a támadás, amit ő nem látott előre.

Annyit segítségnek elárulhatunk, hogy a kézenfekvőnek látszó bástya a5 lépés ebben a helyzetben nem jó, mert akkor a sötét vezér f4-ről örökös sakkal döntetlent tud kicsikarni.

A játszmát Kállai Gábor nemzetközi nagymester kutatta elő, a levezetésben is az ő gondolatait olvashatjuk. A korábbi feladványokat pedig itt tanulmányozhatja.

Nem működik, ha a bástya kiüti a b8-on álló bástyát, mert 32. Bxb8+ Bxb8 33. Bf8 sem, mert 33. – Vd6 sakkot adva lenyerné a világos bástyát.

A megoldás, hogy a7-re a bástyával kell ütni: 32. Bxa7! sakk, amire kötelező volt 32. – Vxa7-tel válaszolni. Erre jött a váratlan és döntő erős 33. Ba5!! Sötét az azonnali feladás helyett alkalmat adott arra, hogy ellenfele 33. – Vxa6 34. Bxa6-tal mattolhasson. Elegáns volt a győzelem kiharcolása, mint ahogy a vereség elismerése is.