Sakkfeladvány a Telexen: egyetlen lépés, és minden összeomlik

Ezen a héten egy igazán tanulságos, és csodaszép befejezéssel záruló magyar játszmát idézünk fel 1986-ból. Sötéttel Adorján András játszik, aki 1978-ban az olimpiai bajnok férfi csapat tagja volt Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Sax Gyula, Csom István és Vadász László társaságában. Adorján emellett 1984-ben egyéni magyar bajnok volt, ami nem kis érdem, látva a válogatott erősségét. Ő segítette egyébként Garri Kaszparov felkészülését is az 1986-os, Anatolij Karpov elleni világbajnoki döntőre, és később Lékó Péter fejlődésében is fontos szerepet vállalt.

Adorján a Grünfeld-védelem és az angol megnyitás egyik nagy szakértőjének számít, de ebben a partiban a vezérindiai védelmet választotta, és fejlesztette látványos sikerre. A partiban a sötét bábukat vezeti, ami általában hátrányt jelent, de ahogy a „Black is OK” címmel írt könyve is sugallja, ő egyáltalán nem értékelte hátránynak, ha nem az övé a kezdő lépés. Világossal Hardicsay Péter játszik, aki a 17. lépés után (amikor a gyalogját az f3-ra helyezte) azt hihette, hogy hasonlóan jó az állása, mint nevesebb riválisának. Adorján a 17. lépésben azonban olyat húzott, ami után ellenfele rögtön feladta a partit, nem látta értelmét a folytatásnak. Ezt a zseniális lépést keressük most.

Adorján rátapintott világos állásának gyengeségére, és a lépése után valóban nincs is értelme a folytatásnak, mert a parti menthetetlen. Észreveszi, mit lépett? Ha igen, elismerően bólogathat. Segítségül: a két futó állása lesz a kulcs.

A játszma nyerő lépésére Kállai Gábor nemzetközi nagymester emlékezett, a levezetés is az övé.

(Az eddigi telexes sakkfeladványokat ide kattintva tudja megnézni.)