Havi 3 milliónál többet senkinek sem fizetek, így versenyzünk

A Kisvárda az ötödik helyről várja a hétvégi fordulót az NB I.-ben. A szezon elején azt a célt jelölték meg, hogy a legjobb öt közé szeretnének kerülni, erre az esélyük meg is van. Január végén megverték a Fehérvárt (2-1), és döntetlent játszottak az Üllői úton a Fradival (1-1), vagyis a két legerősebb élcsapattól nem kaptak ki. Az ötödik forduló óta a mostani a legrosszabb helyezésük, eddig folyamatosan a dobogón voltak, a Ferencváros mögött általában a második helyen. A 110 éve alapított klub a legszebb napjait éli most.

Révész Attila három pozíciót tölt be a klubnál, ő az egyik ügyvezető, emellett a klub sportigazgatója, és az akadémia igazgatója is. Van egyébként edzői papírja, akár élvonalbeli csapatnál is vállalhatna munkát. A három tisztségből a sportigazgatói áll hozzá a legközelebb. Személyes sikerének tekinti, hogy olyan játékoskeretet tudott kialakítani a 2018-as feljutás után, amelyikkel bent maradtak az élvonalban. A külföldi játékosokat önmaga kutatta fel, ma már játékosprofilok alapján besegítenek neki, de a tárgyalásokat és a szerződtetéseket még mindig ő intézi. Nem félt megválni tavaly márciusban a román válogatott csatár Gheorghe Grozavtól sem (ő a DVTK-nál játszik jelenleg), a csapat jobb lett tőle.

„926 millió forint a költségvetésünk, semmi titok nincs ebben, a Budafok mellett a miénk a második legszerényebb. Nem fogunk tovább nyújtózni a takarónknál, így is versenyben vagyunk a tízszer jobb lehetőségekkel rendelkező klubokkal.

A topfizetés 8500 euró nálunk (kb 3 millió forint – a szerk.), nem tudunk többet adni, de van 1500 és 2000 eurót kereső játékosunk is. A koronavírusjárvány hatásának tudom be, hogy most 8000 euróért jobb minőséget kapok, mint akár csak másfél évvel ezelőtt is. A magyar bajnokság megfelelő hívószó a környékén, a bajnokság színvonala folyamatosan javul.

Hogy jól szerepelünk és a tehetősebb klubok előtt vagyunk, azt a jól összerakottnak csapatnak köszönhettük. Sok megdöbbentően lusta edzőt láttam, Supka Attila szerencsére nem tartozik közéjük. Nagyon sok mindenben egyezik a véleményünk, olykor elég csak egymásra néznünk, és tudjuk, mit gondol a másik. Voltak edzők, akiket másfél órán át győzködtem arról, milyen domináns futballra, kreatív játékra van ez a keret kialakítva, vele viszont percek alatt egyről a kettőre tudtam jutni” – mondta a Telexnek Révész, aki nagy érdemként tekint arra is, hogy az ország 10 kiemelt akadémiája közé be tudott kerülni a kisvárdai.

Úgy értékeli, be fogják hamarosan bizonyítani, hogy helyük van a legjobbak közt, nem csak adminisztratív alapon kerültek be a legjobbak közé. Kisvárda multikulturális közeg, reméli, hogy az ukrán, román és természetesen magyar felmenőkkel rendelkező gyerekekből neves játékosok válnak majd. A korosztályos válogatottságig már eljutottak páran, a felnőtt válogatottság a következő lépés, és persze a külföldi karrier is.

Külföldön úgy mutatná be önmagukat, mint a legdinamikusabban fejlődő magyar klub, ahol van jövőkép, és már a külföldiek is figyelnek rá. A héten a horvát Niko Datkovicot adták el az Admira Wackernek, Révész bízik benne, hogy az egyelőre még tapogatózó lengyelországi tárgyalások, és a Bundesliga másodosztályából érkező érdeklődés is révbe ér a nyáron, és újra kedvező eladásokról beszélhet.

Révész régóta benne van a futballban, a 2008-09-es szezonban még edző volt Nyíregyházán, az őszt akkor az ötödik helyen zárták, de tavasszal visszaestek. Az edzősködésről lemondott, de a menedzsmentben benne maradt a klubnál. A várt bevételek nem jöttek, a játékosok pedig bundáztak.

„Összeállítottam a csapatot, és már hallottam, mi lesz a meccs vége. Elkezdtem forgatni a játékosokat, és akkor is valahogy pont 2-0 lett a félidő a REAC ellen, ahogy a meccs előtt rebesgették. A legnagyobb helyzetek is kimaradtak mindkét oldalon.

Megbüntettem a félidőben a csapatomat, megbüntettem őket a meccs végén, de mosolyogva fizették ki, hiszen sokkal nagyobb pénzt nyertek valakik miattuk. Megesett, hogy 5-0-ra nyertünk, nem az én érdemem volt, nem én irányítottam, akkor sem értettem, mi történik. Szörnyű volt akkoriban a magyar futballban edzősködni.

Most kiszámíthatóság és rend van, munkaszerződések vannak, és nem arculati szerződések után, különféle kiskapukat felhasználva jár a pénz a játékosoknak.”

A nyíregyházi szerepvállalás után visszatért szülővárosába, Kisvárdára, és előbb edzőként vitte a klubot, majd vezetőként. Több tízmilliót költött a saját vagyonából a futballra, de a játék szeretete élteti. Nem érzett semmi különöset, amikor a második vagy harmadik helyen álltak a tabellán, most is inkább annak örül, hogy a kieső helyre csúszott Újpesttel szemben 9 pont az előnyük, így nyugodtabb hajrá elé néznek, mint az eddigi két szezonban. Arról nem tett le, hogy egyszer eljuttassa a csapatát a nemzetközi kupába – most még áll a csapat a Magyar Kupában, ez is egy lehetőség lehet. De az lenne a csúcs, ha a város az Európa Ligában szerepelhetne.

A jobbikos képviselő, Steinmetz Ádám felsorolta egyszer a Kisvárda összeállítását a Parlamentben, egy magyar volt benne. Révész úgy érzi, az akkor még miniszter Seszták Miklósnak szólt az üzenet. (Seszták nem vesz részt a klub irányításában, de segített már szponzorszerzésben.) Indokolatlan megkülönböztetésnek gondolja, hogy a most 31 éves Lucas 17 éves kora óta Magyarországon él, beszéli a nyelvet, de brazilként tekintenek rá, míg Leandrónál ilyen hosszú magyarországi tartózkodás után már más volt a helyzet.

A kisvárdai szurkolók egyszer sem tették szóvá, hogy külföldiek vannak a csapatban, elfogadták a helyzetet, és drukkoltak. Domináns, kreatív, támadó jellegű focit szeretnének látni, és ezt igyekeznek megadni.

„Kellemetlen és csípős megjegyzéseket kaptunk, hogy nincs ránk szükség az élvonalban. Ez a szemlélet kezd megváltozni, az utálat kezd apadni. Mi nem jelentkeztünk ide, hanem kiharcoltuk magunknak. Újpesten, a Fradiban, a Diósgyőrben hasonlóan sok külföldi van, mint nálunk, ők is 1-2 magyar mezőnyjátékossal állnak ki a kezdőcsapatban. Elképedtem, amikor az ifiből éppen csak kiöregedő játékosok félmillió forintos kereseti igénnyel álltak elő. De a földrajzi helyzetünk miatt is nehéz idehozni magyar játékost, egy külföldi szívesebben jön ide a keleti végekre. Ettől még nem tettem le arról, hogy 2022-ben magyar legyen a csapat 30 százaléka, 2024-ben pedig a fele, és természetesen minél több saját nevelésű. Akkorra az akadémiánkról is jönni fognak már a játékosok, látom, milyen munka folyik ott. A tudásimportra szükség van, hiába, hogy a telki edzőközpont és a felcsúti akadémia után a harmadik legjobb a gépparkunk, ettől még nem lesz futballistánk, ahhoz szakértelem is kell. Az AS Romától érkeztek előadók nemrég hozzánk, négy órán át beszéltek, sokat tanultam én is tőlük. Genkben is voltam tanulmányúton, én is egy olyan klubot szeretnék, amelyik folyamatosan, tudatosan és jól nevel, agresszív és harcos mentalitású gyerekek jönnek ki, és az értékesítésből hosszú távon is megél.”

Tudomásul kell szerinte venni, hogy csak magyar játékosokra alapozva a fejlődés kizárható. A Paks éppen bent maradt az élvonalban tavaly, az MTK is kiesett, amikor a magyarokra épített. Révész sem lenne boldogtalan, ha több megyeszékhely lenne az élvonalban, de azt mondja, nem tiltották meg a Haladásnak, a Szegednek, a Pécsnek, hogy jól dolgozzanak. Azt érzi, Kisvárdán ő a külföldi tanulmányainak köszönhetően megfelelő klubmodellt rakott össze.

„Nem én leszek az első, és nem is az utolsó, aki kimondja, hogy az akadémiai rendszer sokáig csak vegetált, semmit sem ért, amikor létrejött. A szakmaiságuk, a munkamorál erősen megkérdőjelezhető volt.

A kiválasztásnál azóta nagy előrelépés történt, a tudományos alapok felé mozdultak el, ahol az erőt nem pótolhatja az ügyesség és a technika. A gyerekeket folyamatosan mérik, látják őket a korosztályos válogatott edzői, bekerülnek az EMMI nyilvántartásába is. Meglesz az eredmény hamarosan, emiatt is várom a felemelkedést. A Kisvárda létéből a magyar futball is profitálhat hamarosan, ez a meggyőződésem.”